Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
I REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Pilátus János evang. XIX. 22 A pörnek vége. Elvégeztetett... Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék, én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, A mellükverő messiásokat, A nap hevét ez átkos ég alatt, A zagyva szókat, buja színeket, És magamat és uramat, a császárt, Ki bíróvá tett ilyen nép felett. “Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe. Amíg unottan odalöktem nékik. Szegény bolond! Pedig csak álmodott, Csak álmodott egy létráról az égig. Csak álmodott, de ezeknél tán szebben. Már szürkül fenn a Koponyák hegye ■— Vájjon álmodik-e még a kereszten? Valamit szólt nekem az igazságról, Azután némán vérzett, ragyogott. Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda? Feleié: “én vagyok”. Eh, hát kicsoda nékem ez az ember ?! A csőcselék morajlott mint a tenger, Én untam, untam amazokat, ezt is. Egy messiással több vagy kevesebb, Pilatus lelke nem lesz nehezebb És könnyebb tán ez istenverte föld, Untam a dolgot. Odalöktem. Vége. “De jaj! vájjon kire szállott a vére?!” Az alkony megy, az est, az éj leszáll, De a helytartó nyugtot nem talál. “Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe És nekem nem volt elég fegyverem, Nem volt elég lándzsásom odakünn, Vagy—vagy üres volt talán a szívem? Eh mit bánom én, a bölcs szív üres, Bús madarak, el a szívről, hess! “Feszítsd meg .’’’üvöltötték a fülembe. Mi közöm hozzá? feszítsétek hát, Te véres kezű, szennyes csőcselék, Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást! Él-e, meghal-e, egy marad az átok, Isten se váltja meg ezt a világot. Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát! Vigyétek!—Vitték. A kereszten holt. Ki tudja, talán mégis király volt!” Csend most. De haliga! most az éj kopog, Pilatus pitvarában a papok. “Uram, mi véled egyet így nem értünk, Ahogyan írtad, botránkozás nékünk, Rexnek, Uram, csak ő mondta magát, Nem készítetted jól a Golgothát!” Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén! ím kővé vált a nádszál: oly kemény. (Odafenn csendbe hallgat a kereszt.) Pilatus nő, ahogy keszélni kezd: “A Messiástok megmenteni késtem, De négy betűt a keresztjébe véstem, E négy betű az én becsületem, Hajótöröttségem utolsó roncsa, Hitetlen hitem, büszke makacsságom, Egy akarat az akaratlanságon. E négy betű az én becsületem. Hadesre! ez a négy betű marad! Ha alá kéne temetnem e várost, Rómát, az Imperatort, magamat: E négy betű az én becsületem!! Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan, Halljátok: amit megírtam, megírtam.” Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd S áll a zsoltáros éjben a kereszt. Reményik Sándor Aki magyarul beszél ma Aki magyarul beszél ma, mind királyfi! Fejedelmi herceg, akkor is, ha tépett a ruhája, akkor is, ha leszakadt lábáról a csizma, akkor is, ha tövis a koronája . . . Királyfi, mert magyarul szólal a szája.. ! Aki magyarul beszél ma, s a szíve is magyarul dobban, senki sem tudja jobban, mily nehéz annak a magyar élet . . . Ő bűnhődik, pedig a másik vétett . . . Aki magyarul beszél ma, — csupa erő és akarat —, az Uraitól a óceánig szent vére jelzi az utat. Magyar vér omlott, omlik . . . Jaj, de nagy lenne Magyarország, ha a vére-áztatta földet mind hozzácsatolnák .. ! Aki magyarul beszél ma, gályarab, hitvalló .., tüzes trónon ül, legyen akárhol . . . Aki magyarul beszél ma, akinek magyarul dobban a szíve és nyílik ajka, mély, tüzes a seb, mely sajog rajta . . . Aki magyarul beszél ma, — megszentelt beszéd . . . Ha gaz, rongy lennél és csőcselék, — javulj meg, ebből elég .. ! Magyar dalt dúdolt fölötted anyád, a dajka, jaj, ha miattad is átok van rajta.. ! Aki magyarul beszél ma, gyökereket ápol . . . Porba hullott a korona . ., de majd, egy tavaszon, kihajt a gyökér . . . Legyen áldott, aki magyarul beszél . . . Aki magyarul beszél, gyökereket ápol . . .
