Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA egyénre, vagy pedig a közösségre a speciális részletek megoldásának a szabadságát. Ramsey szerint az öku- ménikus erkölcstannak a szerepe abban van, hogy táplálja, megítélje és javítsa a mostani idők politikai eszményét. Ezt azonban csak akkor tudja betölteni, ha nem kíván a mindennapi politikai sakkhúzáshoz vagy taktikai döntéshez utasítást adni. Ahhoz, hogy a lényeges erkölcsi alapok felmutatására tudja összpontosítani figyelmét az szükséges, hogy sokkal szerényebb és hallgatagabb legyen a részleges határozatok meghozatalában. A világ éppen azt várja el tőle és azt akarja megtudni, hogy mi az az igazi keresztyén magatartás, mi az a kimondattan keresztyén mondanivaló a politikai, társadalmi, vagy gazdasági élet irányára vonatkozólag, amit feltétlenül számításba kell vennie. Az a tény, hogy az ökuménikus határozatok megfogalmazói csak a maguk és nem egyházaik nevében beszélnek, nem csökkenti a határozatok súlyát, már csak azért sem, mert az Egyházak Yilágtanácsa áll mögöttük minden tekintélyével. A speciális utasításaik és politikai taktikai tanácsaik mégis használhatatlanok az államférfiak számára, mert végső értelmezésükben vagy a tökéletességre intenek, ami gyakorlatilag megvalósíthatatlan, vagy egyszerűen elvontak, absztraktok maradnak. Ramsey könyvében kimutatja, hogy az ökuménikus mozgalomnak az utóbbi években hozott határozatai miképpen lesznek használhatatlan közhelyekké. Három válfaját különbözteti meg ezeknek a nyilatkozatoknak. Az elsőbe tartoznak azok, melyek egy csokor kritikát tartalmaznak és egyformán elítélnek két szembenálló ellenfelet. Ilyen volt például a Központi Bizottság 1966. februárjában hozott határozata, mely úgy az Egyesült Államokat, mint Észak Vietnamot elmarasztalta. Felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse be a bombázást, Észak Vietnamot pedig, hogy állítsa le a katonai beszivárgást Dél Vietnamba, (ami végeredményében azt jelenti, hogy ne legyen politikai akció és ne legyen politikai reakció, és fennáll majd a béke). Továbbá felhívta az Egyesült Államokat, hogy módosítsa a “kommunizmus feltartóztatásának” az elvét, a kommunista államokat pedig, hogy módosítsák a “felszabadító háborúk princípiumát, (ami azt jelenti, hogy “legyen béke”). Az ilyen kegyes közhelyben azonban, mi a sajátosan keresztyén mondanivaló? Az ökuménikus határozatoknak a második válfaja éppen olyan terméketlen, mint az előbbi. Ezek a határozatok csak az egyik ellenfélt ítélik el, az ítélethez pedig azt az utasítást fűzik, hogy keressen az elítélt olyan lehető megoldást, ami minden bizonnyal kevésbé rút, mint a jelenlegi. Ilyen volt például Visser’t Hofft- nak, az Egyházak Világtanácsa volt főtitkárának a kiáltványa 1966. nyarán, melyben elítélte az Egyesült Államokat Észak Vietnam bombázása miatt és követelte a bombázás feltételnélküli beszüntetését, hivatkozva mindarra a megrovásra, ami különben az Egyesült Államokat érheti. Javasolta továbbá, hogy az Egyesült Államok keresse a békés megoldást és hogy próbálja meg a konfliktust a genfi 1954-es megegyezés alapján rendezni. Az ebhez hasonló egyoldalú elmarasztalás és kioktás vájjon hogyan segít azon az államférfin, akinek minden döntéséért vállalnia kell a felelősséget, és akinek számolnia kell az ellenfél minden szándékával? A harmadik csoportba azok a határozatok tartoznak, melyek azt javasolják, hogy a világ egyházai gyűjtsenek adatokat ott, ahol élnek, azokat egymással cseréljék ki, és ezeknek a birtokában, speciális javaslatokkal oktassák ki a kormányokat, hogy hogyan oldják meg a világ égető kérdéseit. A keresztyén egyházaknak ilyen árnyékkormánnyá való átalakításában vájjon hol van a kimondottan keresztyéni erkölcsi alap? Nyilvánvaló, hogy ezek a határozatok nem mutatták ki a sajátosan keresztyén etikai magatartást, hanem csupán fogalmazóik politikai véleményét, vagy elfogultságát. Pedig az alapvető keresztyéni elvek, melyeknek száma felmérhetetlen, megfogalmazásra várnak. Ezek azonban ki kell, hogy állják a kimondottan teológiai és erkölcsi vizsgálat próbáját. Nem lehetnek politikai véleményeknek és erkölcsi alapelveknek a keverékei. Bármennyire is bonyolult legyen a kérdés, mégis megvan a lehetőség arra, hogy a speciális politikai, vagy hadászati tanácsot szétválasszuk a mértékadó keresztyén irányelvektől. Az igazi eretnekség, Ramsey szerint, abból áll, hogy megkötjük valakinek a lelkiismeretét, vagy vélemény szabadságát olyan részleg kérdésben, mely felett jó keresztyének különböző véleményen lehetnek. Ahogy az apostol mondotta: “Miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?” (I. Kor. 10:29). Dr. Havadtőy Sándor iS2f222!2!2E2SÍ!2Qi2223f5f2í2!2!5!2f2i25Í!2EQQf2í2QSJEQQQi2QQQQf2f2ar SZAJKÓ Meglátott és átszállt a völgy felett. Nyír-ágra ült s ott csúfolkodva vár: “Kibírtam itt a nagy, nehéz telet — de te mi lettél? Költözőmadár?” ROMOK A várrom homlokán komor köd ül, alatta élek, fészkemből kiverten. Melyik a komorabb két rom közül: a téli vár ott fenn vagy itt a lelkem? KINEK MONDJAM? Kinek jelentsem, hogy már nő a nap, eresz-csurrantó szél a völgybe csap. Kinek mondjam: hallod a drága neszt? A cinke nyírfánkon pengetni kezd. . . Áprily Lajos
