Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA A püspök A magyarországi református egyházban a lelkészek egy része az egyházközségek felett álló kormányzati hatóságokban végzendő feladatokra nyert megbízás alapján a hierarchikus szervezetű egyházakban szokásos címeket (esperes, püspök) is visel. Ezek is a többiekkel egyenlően lelkipásztorok, csupán a rájuk bízott körben (az egyházmegyében, egyházkerületben) működő lelkészek felett felügyeletet gyakorolnak és azok számára a lelkészi feladatok miként végzése tekintetében is útbaigazításokat adhatnak, a végzett munkát számon kérhetik; arra is, hogy területükön egyáltalán kik végezhetnek lelkészi munkát, befolyást gyakorolnak. Mindeme feladatok tekintetében kiemelkedik a püspök, akinek nemcsak a területe nagyobb és a működési időtartama hosszabb (életfogytig tart, míg az esperest tisztújítással választják), de a hatósága alá tartozó lelkészek köre is szélesebb. A püspök felügyeleti joga ugyanis kiterjed a lelkészeken kívül a középiskolák és a főiskolák lelkészképesítésű tanáraira is, akik etekintetben egyházmegyei hatóság alatt nem állnak és így az esperes felügyelete alá sem tartoznak. Az egyházkerület püspöke törzskönyvet vezettet az egyházkerület területén szolgálatot teljesítő valamennyi lelkészről és mindazokról a lelkészségre képesített egyénekről, akik az egyházkerület valamely egyházmegyéjébe be vannak kebelezve. A törzskönyvben nyilván kell tartani az ezekre vonatkozó mindamaz adatokat, amelyek a lelkészi hivatal elnyerlietése érdekében jelentősek lehetnek (II. te. 9. p.). A törzskönyvben nyilvántartottak kötelesek a törzskönyvi adataikra vonatkozó minden változást az esperesnek bejelenteni és okirattal igazolni. Az esperes pedig az adatokat köteles a püspökhöz beküldeni és azonkívül az egyházmegyei törzskönyvbe is bevezetni. (251. oldal). Az egyházkerület legfőbb tisztviselője a püspök. Helyzete az egyházkerületi főgondnok irányában ugyanolyan, mint az esperesé az egyházmegyei gondnokhoz. Püspökké lehet választani nem lelkipásztorkodó lelkészt vagy lelkészképesítésű tanárt is, de megválasztása után mindenesetre lelkipásztori hivatalt kell viselnie; ha megválasztása után egy év alatt sem foglalhat el lelkipásztori állást, az egyházkerületi közgyűlés adhat még egy további évre halasztást; püspökké beiktatása csak a lelkipásztori állás elfoglalása után következhetik. A lelkipásztori állás betöltésének feltételül szabása elvi jelentőségű, amit az is mutat, hogy a törvény maga is igyekszik a püspököt a lelkipásztori feladatok végzése alól legalább részben mentesíteni és ezzel munkaerejét a püspöki szolgálat teljesítésére fenntartani. A püspökválasztást az egyházkerületi közgyűlés erősíti meg; más hozzájárulás sem egyházi, sem állami tényezők részéről nem szükséges. A megválasztottat hivatalába szintén az egyházkerületi közgyűlés az esperesek által iktatja be az istentiszteleti rendtartásban megszabott ünnepélyesség mellett. A püspöki tiszt kivételes nagy jelentőségénél fogva nincs tisztújításnak alávetve; ehhez képpest halál, elfogadott lemondás, jogerős bírói ítélettel elmozdítás következtében üresedik meg, valamint akkor, ha a püspök megszűnik az egyházkerületben lelkipásztori tisztet viselni. A hetvenötödik év betöltése tehát a püspökre nézve is korhatár, mivel ekkor mint lelkipásztornak nyugalomba kell vonulnia. A püspök azonban akkor is kérheti a püspöki szolgálat alól felmentését, ha hetvenedik életévét betöltötte és legalább tíz éven át püspökként szolgált, valamint életkorára tekintet nélkül akkor is, ha huszonöt éven át volt püspök. A püspöki szolgálat alól a felmentést kérheti úgy is, hogy lelki- pásztornak továbbra is megmarad. A kérelem felett az egyházkerületi közgyűlés végérvényesen határoz és teljesítés esetén a püspöki tiszt betöltése iránt mingyárt intézkedik is. A püspöki szolgálat alól felmentettnek részére, akár megmarad lelkipásztornak, akár mint ilyen is nyugalomba vonul, püspöki szolgálatáért a püspöki javadalom terhére nyugdíj állapítható meg. Ennek mértékét a teljesített püspöki szolgálat idejének arányában az egyházkerületi közgyűlés a felmentést kimondó határozatban állapítja meg. Magától értődőén a püspöki szolgálatért járó külön nyugdíj (I. te. 127. p.) nemcsak akkor illeti meg a szolgálatból kilépőt, ha a felmentést önmaga kéri, hanem akkor is, ha hetvenötödik életévének betöltése után lesz nyugdíjas lelkipásztorrá, feltéve, hogy a püspöki szolgálatban legalább tíz évet eltöltött, és ennek folytán saját kérelme alapján is felmenthető volna. A püspököt akadályoztatása esetén, valamint ha a püspöki tiszt nincs betöltve, az elnökséggel járó feladatok végzésében az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék esperesei közül az helyettesíti, aki egyfolytában legrégebben viseli az esperesi tisztet. Valamennyi esperes akadályoztatása esetén az egyházkerület lelkészi tanácsbírái következnének szolgálati idejük sorrendjében. Az e szabály szerint következő foglal helyet a püspök helyetteseként a zsinaton és a konventen, ahol ha egyébként is tag, az ő helyére póttagot kell behívni. Az egyházi közigazgatás körében azonban a püspök helyettesítője az egyházkerületi lelkészi főjegyző. A helyettesítés e kettőssége könnyen okozhat zavart vagy félreértést, mivel igen sok esetben nem könnyű eldönteni, vájjon elnökségi feladatról, vagy egyszerűen közigazgatási tennivalóról van-e szó, a tévedés pedig nem csupán ellentéthez vezethet, hanem esetleg az ügy elintézését is hátráltathatja, sőt szabálytalanság miatt érvénytelenné teheti. Talán leghelyesebb azt állítani fel irányadó szabályul, hogy elnökségi feladat mindaz, amelyben a püspök mint hatósági jogot gyakorló vesz részt; mivel pedig a hatósági jogokat a püspök szabály
