Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-10-01 / 10. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA formátus Egyház dél-afrikai “apartheid”-igazoló magatartása szolgáltatta a legparázsabb szóváltásokat. Sajnálták is ezt az észak-amerikai vezetők közül sokan, mert ők valami vámszedői gőggel, masochis- ta keresztyénséggel szerettek volna egyedül ülni a vádlottak padján; a nagy gyűlés leszavazta őket. A tagegyházakhoz kiküldött “Üzenet” — amit lapunk más helyén angolul hozunk — azért érdemes a tanulmányozásra. Hasonlóképpen ajánljuk gyülekezeti használatra a bibliatanulmányozási vezérfonalat, melyet Dr. Harsányi András fordított magyarra egyházkerületünk anyagi támogatásával. UJ TISZTVISELŐK Az új alapszabályzat szerint megválasztott elnök Dr. Thompson P. Vilmos, az Észak-Amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyház vezetője lett. (Legnagyobb sajnálatunkra Dr. McCord nem tudta vállalni a jelölést.) A három alelnök Walesből, Madagaskárból és Észak-Indiából került ki. A Végrehajtó Bizottságban (15) továbbra is bentmaradt Bartha Tibor a magyarországi, Varga Imre pedig a szlovákiai református egyházak képviseletében. Ugyancsak a gyűlésen mutatták be az új titkárt, Nt. Perret Edmondot, aki az 1948 óta szolgáló Dr. M. Pradervand örökét vette át szeptember 1-én. MAGYAR VONATKOZÁSOK Összesen 16 magyar református személy vett részt a nagy gyűlésen hét országból... Jó volt látni egymást; különösen sokat jelentett találkozni Nt. Csákány Istvánnal és Dr. Pásztor Jánossal, akiket ez év július 5-én bocsátott ki kenyai missziói szolgálatra a Magyarországi Református Egyház. Csákány István Nairobitól kb. 50 km.-re, a még szinte teljesen nomád életet élő masszáj törzs területén vezet egy egyházi mintagazdaságot, Dr. Pásztor pedig a Nairobitól kb. 36 km.-re fekvő Szent Pál Teológiai Főiskolán tanít. Egyiküknek a szolgálata sem könnyű; rászorulnak mádságainkra és anyagi támogatásunkra. Különösen megnehezült a Csákányék helyzete azóta, hogy búcsút vettünk tőlük: szeptember 8-án tűzvész áldozata lett házuk, mindenük ... De ők (férj, feleség, kislányuk) megmaradtak és mint “semmi nélkül valók, mégis mindennel bírók” tovább kívánják folytatni szolgálatukat! Álljunk melléjük! Gyülekezeteinket arra kérjük, hogy október valamelyik vasárnapján tartsanak külön persely-gyűjtést a számukra, s a begyűlt összeget küldjék el mielőbb egyházkerületünk pénztárosának! Az afrikai világgyűlésnek talán ez az egyik magyar református gyümölcse és sürgős elkötelezése. Legközelebb a magyar református ökumené nairobii tisztázódásáról írok, meg aztán sort kerítek a Ghánában, Dél-Afrikában, Rhodesiában tett látogatásainkra is... Dr. B üt ősi János FT. DARÓCZY MÁTYÁS Főtiszteletű Uraim! Szolgatársaim és szeretett vendégek! Amikor egy egyházi közösség megemlékezik egyik, vagy másik hűséges szolgájának munkájáról, nemcsak egyénileg és személyhez szólóan tiszteli meg azokat, de tiszteletet ad önmagának is, és az ünneplés alkalma bizonyságtevéssé magasztosul Arról, Aki az Ő dicsősége szolgálatára elhívott bennünket. Minden közösségnek, de leginkább a keresztyén közösségeknek ismérve rejlik abban a lelkiségben, amivel saját szolgáival szemben viseltetik. Tudom, hogy sokszor és sokképpen vétkeztünk ezzel a mulasztásunkkal. Hányszor és hányszor megismétlődött évtizedek folyamán az a szomorú eset, amikor egy megfáradott pásztor szinte észrevétlenül, zajtalanul tette le azt a kürtöt, ami nem zengett ajkán bizonytalanul, és mi alig, vagy csak megkésve vettünk róla tudomást. Ebben a testvéri és baráti közösségben most egy régi tartozásnak és egy ígéretes reménységnek óhajtunk eleget tenni egy olyan szolgatársunkkal szemben, akinek református keresztyén hite és népünk iránt megmutatott sze- retete példamutatás a közösségi lojalitásra és hűségre. Ft. Daróczy Mátyás, egyházkerületünk volt elnöke, árvaházunk 20 éven át volt képviselője, West Side-i gyülekezetünknek közel 30 éven át lelkésze. Bölcsője fölött szomorú fűz ága és Bocskay hajdúinak emléke lebegett. Régi büszke, bátor, kemény fajtának gyermeke, aki Isten előtt mindenkor, de ember előtt térdet-fejet sohsem hajtott. Kisdiák korában szakadt ki élete ebből a gazdag humuszból, de életének hajszálgyökerei szüntelenül ide nyúltak vissza és innen táplálkoztak. A családi hajlék meghitt melegsége, egy aggódó, zsoltáros édesanya imádsága korán visszhangra talált szívében, és gyönge vállaira hamar ránehezedett az élet keresztje. Teológiai hallgató korában beszolgálja Yonkerst. Majd Whartonban, Pocahontason, Farrellben szolgálja népünket a régi hűséges pionír lelkipásztorok lelkületével. Életének delén hívja el a Cleveland West Side-i eklézsia. Az a gyülekezet, ahol és ahonnan oly sok magyar akarás elindult, többek között ez az egyházkerület is 1938-ban, Daróczy Mátyás lelkipásztorságának második esztendejében. Ennek a törekvésnek ő volt a mozgatója és spiritus rectora. Ez a szerény, de annál í gérett el jesebb magvetés abban a régi német református templomban történt, ahol először csendült fel a “Tebenned bíztunk ...” itteni új hazánkban 1889. október 6-án, míg Nt. Jurányi Gusztáv ajkáról elhangzott az első igehirdetés, a szétszóródott magyar nép nyolcadik törzsének eposza, és az óceánon túl elnémult harangok megkondultak. Mint föld-szerelmes ősei, úgy szórta-vetette az Ige magvát, és várta reája Urának, jó Gazdájának
