Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 3 30 Éves Jubileumi Gyűlés LIGONIER, ÁPRILIS 14-16 A Kálvin (Magyar) Egyházkerület 30 évvel ezelőtt, a mai clevelandi west sidei magyar református temp­lomban alakult meg 1939. március 14-én. Jó lett volna, ha ott tartottuk volna jubileumi gyűlésünket, emlékezve az alapítók hűségére és Isten áldására az eltelt harminc esztendő alatt. Az Egyházkerület ma is él és szolgál. Ma is a leg­nagyobb magyar református közösség a hazai egyházon kívül. Az Egyházkerületben van a hazai egyházon kívül, a legrégibb magyar református egyházi alakulat, a 65 éves Keleti Egyházmegye, amelyből fejlődött ki, tulaj­donképpen, az amerikai magyar református szervezett egyházi élet. Az Egyházkerület sok viszontagságon ment keresz­tül, de mindegyikből megerősödve került ki. A legutób­bi egyesülés elnyeléssel fenyegette, azonban, jóllehet a keret megváltozott, mégis benne az Egyházkerület gyü­lekezetei megnyugtató összetartást tanúsítanak. 1964-ben az Egyházkerület nevében változás tör­tént, gondolva, hogy a “Magyar Egyházkerület” elne­vezés nem fedi teljes azonosságát, e helyett “Kálvin Egyházkerület” nevet vett fel egyetlen szavazat többsé­gével. Sajnos, az új név sem fejezi ki az Egyházkerület azonosságát, s ellene maga Kálvin tiltakozna leginkább. Bizonyos ideig a “Magyar Református Egyházkerület” elnevezés lenne megfelelőbb. Reméljük, hogy ez a név­fölvétel is megtörténik rövidesen, nem annyira a ma­gunk ráismerése, hanem a hazai és diaszpóra magyar református csoportok szempontjából. Az Egyházkerület igyekezett sok mindent megtenni, segíteni otthon és szétszórtságban. Jó, ha a cselekedetet a cselekvőhöz fűzik, s nem gondolják, hogy ez a távoli legnagyobb magyar református közösség nem goldol senki másra, csak a saját maga fennmaradására. Örvendezve vesszük tudomásul, hogy a történelmi háttér, a jövendő, új egyházi egyesülés, valamint a meg­felelő azonosítás és felismerés szempontjából, gyűlé­sünk tárgyalni fogja a “püspökség” bevezetését. Kívá­natos, amint már említettük, nemcsak ez, hanem az egyházkerületi tanácstag “egyházkerületi fögondnok” elnevezése, valamint az egyházmegyénél az “esperes” és az “egyházmegyei főgondnok” elnevezés az eddigiek helyett. Amikor pedig valaki ezeket a javaslatokat kasza­bolja, okkal, vagy ok nélkül, ugyanakkor volt, évszáza­dos hazai egyházi rendünket is bántja, amelyik idők folyamán a legjobbnak bizonyult. Igaz, új világban, modern gondolkozásban, az eszmék burjánzása között élünk, s ha lebontjuk az ősi atyai házat, vigyázzunk, nehogy az ónál már az újban hitványabbat adjunk! Nagy örömünkre szolgál, hogy ebben az évben is együtt lehetünk a Magyar Presbiteriánus Konferencia tagjaival közös gyűlésünkön. Legyen áldott ez az együtt- lét és legyen áldott az együtt működés! Gyűlésünknek kedves vendége lesz. Egy valaki, aki körünkben nem ismeretlen, aki közülünk való. Ez a nagyszerű ember Köteles Béla gyáros, aki eddig már négy szív-tüdőgépet bocsátott az Egyházkerület ren­delkezésére, melyeket a hazai református egyháznak ajándékoztunk. A “Lélek emberei” közé jön a “Szív embere,” akinek nevét aranybetűkkel írjuk mi és azok, akiken gépével segítettek, az emlékezés könyvébe! Egyik gépe most van készülőben elveszett, drága Er­délyünkbe, Marosvásárhelyre. Messzi, árva magyar re­formátusoktól árvább és elhagyott magyar reformá­tusokhoz. Ebbe a szívgépbe is beleépül a tervező sze- retete, az adakozók imádsága és az átvevők sóhajtása... Itt jegyzem még meg, hogy lapunk ezen számának költségeit, teljes egészében, szintén Köteles Béla fe­dezte! Olvasóink és hivatalosaink nevében köszönjük a drága ajándékot! Gyűlésünk másik kedves vendége közegyházunk el­nöke, Dr. Herbster. Örülünk, hogy közöttünk lehet. Megért és segít bennünket, ügyes-bajos dolgainkban jó tanácsadónk, akinek főcélja nem az, hogy fel­szippantson és elnyeljen bennünket a keret, hanem, hogy ott lehessünk majd, amikor az Örök Gazda szám- baveszi megtérő juhait... Fogadjuk őt szeretettel! Szol­gálatától ez esztendőben megválik. Bocsássuk el úgy, hogy még szorosabban tartozzék hozzánk... ! Nem baj, ha több van egy jóbaráttal... ! Erre a jubileumi gyűlésre szeretettel várjuk lelki- pásztorainkat és presbiteri kiküldötteinket. Jöjjünk mindnyájan! Öröm a gyűlés, ha látjuk, hogy mindenki érdeklődik és tevékenyen részt vesz a tanácskozásban, tervezésben és döntésekben. Amelyik presbitérium el­mulasztja presbiter küldését, nemcsak közösségünkből hiányzik, hanem elsősorban saját gyülekezete ellen vét. Jöjjünk azért nem kényszerből, hanem örvendezve, lel­kesedéssel, a lélek tüzével, hogy gazdag, mély és fenn- séges lehessen találkozásunk! Még annyit, hogy mielőtt elindultok, vasárnapi templomozáskor imádkozzatok e gyűlés sikeréért. A kiküldöttek is a messze, hosszú és unalmas úton, fordul­janak az Úrhoz, hogy ne “semmit nem hozva,” hanem égő szívvel jöjjenek, hogy gyűlésünk ne száraz, árva, magyar bokor legyen a kietlenben, hanem égő csipke­bokor, melyben megszólal az Úr... ! Jöjjetek! Hozzatok szeretetet, mosolyt, áhítatot és erőt! Minden jó szóval, kézfogással és öleléssel hosszab­bítjátok és erősítitek Egyházkerületünk és gyülekeze­teink életét, s tápláljátok a sokszor már-már kialvó reménységet, széles e világon, az árva, sajgó, csüggedő magyar szívekben... ! Vitéz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom