Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA fordító, 22 gályarab lelkész, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos, Fáy András, Tompa Mihály, Erdélyi János, Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Komáromi János, Móricz Zsigmond. Itt végzett sokezer, a népből származott és közéjük visszatért lelkipásztor, tanító, jegyző. Tiszáninnen népe mindenkor megkülönböztetett szeretettel tekintett Patak felé, és a sorsukkal összefort iskolát elnevezték a szegények iskolájának. A 20. század Patakja is egyedülálló szolgálatot teljesített az egyház és nemzet életében. A liberális és racionális gondolkozás Magyarországon is magával hozta az egyházi élet elsekélyesedését. Ekkor szólal meg Patakon a régvárt, üdítő módon reformátori, biblikus hang, melyet hamar nyomon követ a teológiai gondolkozás és a gyülekezeti élet megújulása. S míg Isten igéjét megújult látással s hittel hirdeti, a próféta új látásával szemléli a magyar föld, közelebbről a Tiszáninnen kibontakozó arculatát. Szegény, nyomorgó, tudatlan falvak felett látja a művelt, jómódú, boldog magyar falu megjelenését. A két háború között, olyan később országos méretű intézmények születnek, mint a falu lelki és szellemi kincseit feltáró Faluszeminárium, Sárospatak. Jskolakerti főút. a nép tehetséges fiait kiképző és szolgálatra indító Népfőiskola, a magyar népi lélek dal és ének kincsét ápoló Regőscserkészet. Ezt a népért élő, a magyar műveltségállományt hiány nélkül megőrizni akaró, nemcsak a vallás szabadságáért, de a szabadságnak minden történelmileg lefektetett jogáért küzdő ősi iskolát szüntette be 1950-ben a vak kényszer. Pedig az ország lelke vagy elpusztul, vagy az a prófétai látás menti meg, amely Pataké volt századokon át. Értelmetlen kuruckodás, és elvtelen kiszolgáltatottság között az egyetlen középút: A jólértett Evangélium alapján kibontakozó szabad, gazdag, teljes élet. Több, mint 400 esztendő távlatába visszatekintve, hálaadással emeljük szívünket Istenhez, kérve a nemzeti és hithősöket nevelő, mindenkor szolgáló iskola számára ez Ítéletidő után új századokra, újabb kegyelmét. “Álljon a fa! ... Vészben, fagyban mit lehullat, a levélért nyerjen újat! S egy ha lészen törve, vágva, Izmosodjék többi ága!” (Tompa.) Bertalan Imre PATAKI HUMOR Az egyszeri ember mondta a felségének: — Hallod-e, anyjuk, én nem tudom, mi van ezekkel a pataki diákokkal? Húsz éve voltam a kollégiumban, s most is olyan kicsinyek, mint akkor voltak! ★ Az egyik gimnáziumi tanár igen ritkán szokta megdicsérni jó tanulóit. Egy alkalommal az egyik diák briliánsán felelt, mire a tanár, hol jobb, hol bal kezével vakarva fülét, a következő szavakkal dicsérte meg: — No, mégis csak, látom, hogy csak, no! ★ Az újszövetség professzora szűkszavú és nehéz társalkodó ember volt. Egyik szeptemberben népes másod és harmad évfolyam volt a tanteremben. Miután beírta a neveket a noteszébe, azt akarta modnai, hogy szépszámú osztálya van, s így fejezte ki magát: — No, mondhatnám, szép távsaság! ★ Kollokválni akarunk egyháztörténetből. A kapuban várjuk a Nagytiszteletű Urat. Indulunk az Iskolakert felé. Mindenki á jobb oldalára igyekszik, mire elmosolyogja magát és megszólal: — Gyüjjön valaki kecskének is! ★ Héberből kollokválunk. Már az ajtó előtt vagyunk, mikor megszólal az egyik teológus: — Várjatok betájolom a héber bibliámat! ★ A cseléd sírva szalad fel a professzor úrhoz és jelenti : — Nagytiszteletü Úr! Lacika eltörte a karját! És én most mit csináljak, lemenjek? — volt a válasz.
