Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Karácsonyi öröm A karácsony a kegyelmes isteni ígéret és az existenciális várakozás boldog beteljesedésének ünnepe. Isten meglátta népe clesettségét, szorongattatását, lelki szolgaságát; Szabadidőül elküldte egyszülött Fiát. “A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a indái árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük!’’ ( Ézsaiás 9:2). Öröm a karácsony, mert 1. Isten Szabadítót adott. Az ígéret beteljesedett: Krisztus megszületett. Benne olvan Szabaditól kapott az ember, aki leoldozza bűnei gordiuszi csomóját, szárnyait kibontja, bogy szabad legyen az ember. Bűnei átkától magától senki sem szabadulhat, és senki sem szabadíthatja meg, csak az egyetlen Szabadító: Krisztus. “Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. * (János 8:36). Tehát szabad élet csak Krisztussal lehetséges! 2. Krisztus megszabadít. Isten adott utat Krisztus által a szabadulásra, Krisztus meg is szabadít, meg is szabadíthat, de nekem is tennem kell valamit! Krisztus hozzám jött az örökkévalóságból, tudtomra is adatott érkezése, Hozzá kell fordulnom szabadításért, Feléje kell nyújtanom kezem, hogy kiemeljen a mélységből. A pásztorok, bölcsek, királyok elmentek Hozzá. A szabadulás útját nekem is Nála kell keresnem. Közömbös, megcsontosodott keresztyének nem örökölhetik az Országot, csak a megtérő fiák . . . 3. Krisztus [jásztorol földi útamon. Krisztus, a jó pásztor, gondoskodik akolról anyaszentegyháza, eledelről — enni ad az elrejtett mannából, inni ad az élet vizéből — szép, kies patakra terelget engem, megpróbáltatásaim között Szentleikével megerősít és megláttatja velem a “begyen épített várost”. Az övéi a bűn Egyiptomából kivonuló csoport, a szentek-szentje felé közeledő zarándok sereg, az ígéret földe felé menetelő honfoglaló nép, Krisztus, az Élet Fejedelme lábnyomában. E földön töméntelen megpróbáltatáson mennek keresztül — Krisztus nem ígért könnyű keresztyén életet —, de nem bizonytalan számukra a trombita zengése . . . 4. Krisztus haza vezet. Flazulról jött a világban eltévedt és elesett övéiért, akik ráismernek. Helyet, lakomát, a viszontlátás örömét készíti számukra az atyai házban. Csak Vele érhet haza az ember. És ugye, milyen jó otthon lenni?! Az otthonnak színe, illata, jóíze, melege, szeretete és lelke van... A karácsonyban mindez lehetővé válik, mert Krisztus eljött hozzánk, eljött értünk, a kietlenbe, a halál árnyéka völgyébe . . . Krisztus eljött az ember világhoz, mégis sokan vannak, akik nem mennek Hozzá, és olyanok is vannak, akik tudatosan zárják el az utat mások előtt. Sok helyen már nem is mondják karácsonynak a karácsonyt, hanem más néven nevezik. Szent karácsonyestén, karácsony ünnepén lélekben zarándokoljunk el a gyermek Jézus bölcsőjéhez, találkozzunk ott mindnyájan magyarok, hogy megerősödve, megvígasztalódva, reménységgel térhessünk vissza az élet taposómalmába, és vissza a szabadító Krisztus szolgálatába, az anyaszentegy- liáz, a bon, és benne a családi tűzhely és egy boldogabb jövendő megépítésére ... A mélységből nyújtsd Felé kezed és szíved, és szomorúságod örömre fordul (János 16:20), és “senki el nem veszi tőletek a ti — karácsonyi — örömeteket” (János 16:22) ... Adjon Isten áldott és idvességes karácsonyi ünnepet! A karácsonyfa panaszkodik El-lelnézlek, ti hontalan fenyők, Ti erdő-testből kitépett tagok. Hányán mondhatják el ma veletek: Ó én is, én is hontalan vagyak vagyok! Piacra vitték a testem, s a lelkem, És alkusznak az életem felett. És fehér vattát aggatnak reám: Mű zúzmarát a zúzmara helyett. Tudom: elszárad a levágott kar, Tudom: én vissza nem jutok soha Az ősrengeteg anyakebelére. Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. S a végtelen helyett egy szűk szoba. Remenyik Sándor Azok a kis létrák Azok a kis létrák! Gondoltok-e ráijok? í vagón-koporsók, I vagón-lakások kicsiny hidacskái. Anyaföldhöz kötő Utolsó liidacskák, Horgonyok, vasmacskák, Mikor felhúzódtak, Magasba vonódtak: Komor jeladások! Magyarok, magyarok, Gondoltok-e rá jók? ! Ha az a sok kicsi Létra eggyé lenne: Jákob lajtorjája Hosszabb nem lehetne, Istenhez valaki Rajta fölmehetne! . . . Reményik Sándor Magyarok kínjáért, Vérük hullásáért Ott panaszt tehetne... (V. F.) Az Ur érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. , f % És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De öt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Vitéz Ferenc Ady Endre
