Reformátusok Lapja, 1969 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA Gróf Teleki Blanka emléke 1848. március 15 után intézete feloszlott, tanárai önként hadbavonultak, a tanítványokat szüleik hazavitték. Teleki Blanka honvédkórházakat szervez, ott látjuk a debreceni országgyűlésen Kossuth oldalán, szervez, bátorít, anyagi segítséget nyújt. A szabadságharc leverése után Hosszúfalvára vonul vissza kastélyába. Itt halálra ítélt honvédtiszteket, üldözött honvédeket rejteget, a nyomorgó, hazavánszorgó katonákat segíti és jelentéseket küldi Párizsban élő húgához, Emmához, melyekben leírja a reakció kegyetlenségeit, a magyar nép elkeseredését. Gr. Teleki Emma férje, De Gerandó Ágost, francia származású író is a szabadságharcban kapott sebeiben halt meg. Özvegye Párizsba menekült. Haynau rendőrkopóival figyelteti Teleki Blankát és csakhamar elhatározza, hogy végez vele. 1851. május 13-án Pálfalván, kastélyában letartóztatják, összes írásait elkobozzák és hosszú vádirattal kerül a hirhedt pesti Neugeabudéba, ahol két ízben elkövetkezendő kivégzésének hírére az óriási börtönépületet körülvevő tömeget fegyveres erővel kellett feloszlatni. Másfél évi vizsgálati fogság, kihallgatások és megaláztatások után Teleki Blankát 10 évi, Lövei Klárát 5 évi várfogságra ítélték és azonnal a kufsteini várbörtönbe szállították őket. Itt az első hónapok tűrhetően teltek el, de az emberséges várparancsnok hirtelen halála után annak utóda, a magyargyűlőlő Kampf kapitány mindkettőjüket, egymástól elválasztva a hirhedt Császártorony sötét börtöncelláiba zárja és a rabok részére biztosított szabadlevegőn való tartózkodást is minden indoklás nélkül megvonta tőlük. Az itt átélt szenvedések aláásták Teleki Blanka egészségét és nagyban hozzájárultak korai halálához. Kampf kapitányt végül mégis leváltották és utóda, gr. Mercandin kiszabadítja Teleki Blankát és Lövei Klárát a Császártoronyból, egészségesebb körneyezelet biztosít számukra. Visszadja Teleki Blankának író- és rajzolóeszközeit, megadja a lehetőséget ahhoz, hogy kedves időtöltésével, a szobrászattal, is foglalkozhasson és lomb- fűrészmunkákat csinálhasson. Amint Lövei Klárának feljegyzéseiből értesülünk, Teleki Blanka újból mintázott agyagból. Azt is tudjuk De Gerandó Antóniának visszaemlékezéseiből, amiket részben egyik, ma is élő kolozsvári tanítványa jegyzett fel diákköri dolgozatában, hogy Teleki Blanka ekkor saját magát is megmintázta és a kis szobrocskát kijuttatta Párizsban élő húgához, Antóniához, De Gerandó Ágost francia író özvegyéhez. Teleki Blanka 1857-ben szabadult ki amnesztia folytán. Ő azonban kegyelemért soha sem folyamodott és az ilyen irányú célzásokat erélyesen visszautasította. Becsben Brunszvik Jozephin legkisebb lánya, Stackelberg Minona várta, majd visszatért Pestre, de itt nem volt maradása, mert a rendőrkopók állandóan a nyomában voltak és folyton zaklatták. így előbb Münchenbe, majd özvegy húgához Párizsba költözött. Egészsége ekkor már rohamosan hanyatlott. Itt halt meg 1862. október 22-én. A Montparnasse-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Franciaország sok nagynevű férfia kísérte ki fedetlen fővel koporsóját a temetőbe. Az itt említett kis szoborról még csak azt jegyzem meg, hogy amikor azt Párizsból, De Gerandóéknál Michelet, a híres francia történetíró meglátta, az alábbi sorokat csatolta De Gerandó Ágostnénak a még fogságban sínylődő nénjének írt leveléhez: “Csodáljuk és bámuljuk emberfeletti nagyságát és meghatottan érintjük ajkainkkal láncainak nyomát.” Az újvilágban elő magyarok is őrizzék meg kegyelettel emlékét. (—) MÁTÉ JENŐ Megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy Máté Jenő, másodnemzedékbeli, tehetséges magyar színész és énekes, Pasa- denában, augusztus 18-án, 48 éves korában, szívszélhűdés következtében meghalt. Amerikai magyarságunk benne egyik legnagyobb fiát veszítette el. Bánatosan csendült fel dala, amint zörgette az érvényesülés ajtaját: “Már megettem a kenyeren javát...” Angol fordításában itt közöljük ezt az örökszép dalt: BACHELOR’S LAMENT (Már megettem a kenyerem javát) English lyrics by Jenő Mate The best years of my life have passed me by, My dreams are nothing but an empty sigh, No matter how I dream I can t remember The joy and happiness that I once knew. My May time years have grayed into September, My friends and sweethearts all have sung their song, Tm a bachelor in the sunset of December; — Too late in life to right what I did wrong. . . r.> aVVVVVj Ragyogó hervadás Ragyogsz, ragyogsz, októbervégi ég, megtündökölsz, lomb-hullató vidék. Völgyem, tombold ki végső örömöd, mielőtt szürke gyászba rejt a köd. Áprily Lajos
