Reformátusok Lapja, 1968 (68. évfolyam, 8-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA — Miért legyünk? Mi megfizettünk érte — volt a válasz. — És ki adta hozzá a pénzt nektek? — kérdezte a farmról jött leány. — A család. — És ők honnan vették a pénzt? — Alaposan megdolgoznak érte. — És ki adta nekik az erőt, hogy dolgozhassanak? Erre már nem mertek szólni a vitatkozók, elhallgattak. De a kérdés csak pillanatnyilag maradt válasz nélkül. Az volt rá a felelet, hogy másnap már hárman imádkoztak együtt, s a hét végén mind a hatan. Ez a farmról a nagyvárosba került diák leány, ime, magával hozta a szülői házban leikébe oltott, Isten iránti hála érzetét, amely talán az első telepesektől leszármazó családjában nemzedékről-nemzedékre szállt örökségképpen. Ő tudta, hogy mindent Istentől kap, minden az Ő ajándéka, s hálájának kifejezésében nem zavarta, gátolta őt mások gúnyolódása. És ő lett a győztes, mert kitartó hálá- datossága követőkre talált. Jó példa ez arra is, hogy szerény keretek között, egy-egy asztali imával is lehet missziói munkát végezni, téríteni. Bizony-bizony jó lenne ezen a novemberi héten, minekünk magyarok­nak is többszőr elolvasni Mózes V-ik könyve 8-ik részét. Hátha éppen nekünk szól, minket emlékeztet, figyelmeztet egy-egy verse. Évszázadok kálváriás útját járó nemzetünk gyermekei közül különösen azokat, akik olyan szeren­csések voltak, hogy a háborúk vihara éppen ide sodorta őket. Mert aki meg­ismerte ezt a befogadó országot, és akinek alkalma volt megtapasztalni a tengereken túli viszonyokat és összehasonlitást tenni, csak hálás lehet, amiért a Mindenható ide vezérelte, ahol életlehetőség nyílik mindenki számára, ahol a szorgalmas, törekvő munka gazdagon gyümölcsözik. Természetes, hogy az elhagyni kényszerült magyar földet semmi sem pótolhatja, de tagadhatatlan az is, hogy indokolt, ha a bevándoroltak magukénak is érzik a Hálaadás Ünnepét. Szomorú tapasztalat, hogy éppen itt, a jólétet nyújtó Amerikában, milyen sok a háláról megfeledkező ember, de annál több a kritizáló, az elégedet­lenkedő. Mindenki mindent és — önmagát kivéve — mindenkit megkritizál, és annak ezerszer elítélés az eredménye, míg egyszer elismerés. Mennyivel üdvösebb lenne önmagunkat, saját cselekedeteinket, érzelmeinket, gondola­tainkat mérlegre tenni előbb; kezdve mindjárt azon: mennyi elfelejtett hála­tartozás terhel minket. Pedig az élet sötét, szomorú perceiben semmi más nem gyújt olyan világosságot és nyújt vigaszt, mint a mindennapok Isten adta ezernyi ajándékáért való háládatosság, amely érzelem a lelken keresztül a fizikai egészségre is kihat. Ha minden napot hálaadással kezdenénk és nem panasszal, mennyivel könnyebb és szebb volna az élet, — a miénk s a másoké is. Azért testvérem: “Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről!” Aki előtt ugyanolyan kedves a felebarátodnak mondott köszönet, mint az Iránta való háládatosságod. Csak így lehet — és legyen — a te egyéni ünne­peddé a Hálaadás Napja. Csutoros István Hármas ünnep McKeesporton A mckeesporti Első Magyar Reformá­tus Egyház hármas ünnepet ült október 20-án: akkor volt az egyház 60 éves ju­bileuma, lelkipásztoruk, Dr. Berzeviczy László felszentelése és beiktatása. Erre az alkalomra újra festették épületeiket. A templom zsúfolásig telt meg. Az igehirdetést Ft. Dr. Bütösi János, a gyülekezet volt lelkipásztora, a Kálvin Egyházkerület elnöke és Dr. Harold E. Scott, a pittsburghi szeminárium pro­fesszora végezte. A szolgálat többi részét a helyi angol és a környékbeli magyar lelkipásztorok végezték, valamint a szemárium professzorai. A banketten jelen voltak a helyi és a környékbeli angol és magyar lelkipász­torok, a testvér gyülekezetek küldött­ségei, az angol és a magyar sajtó kép­viselői, a helyi városi kormányzat és a helyi és vidéki magyar egyesületek kö­vetei, valamint nagyszámú vendégsereg. A vacsora alkalmával leplezték le a volt lelkipásztorok tablóját, melyet Miss Esther Bresch tanítónő ajándékozott. Dr. Berzeviczy Budapesten született 1912-ben. A gimnáziumot Sárospatakon végezte, jogot Debrecenben és Buda­pesten tanult, ahol jogi doktori fokozatot kapott. 1957-ben jött Amerikába. Előbb Californiában telepedett le, majd Mc- Keesportra jött, beiratkozott a pitts­burghi szemináriumba és egyidejűleg be- szolgálta ezt az egyházat. Szolgálatában nagy segítségére van életpárja, aki nagy­szerűen végzi az amerikai magyar refor­mátus papné ágasbogas szolgálatát. Fiuk, Dezső, Amerikában van, leányuk, Edit, Magyarországon. A hármas ünnepség alkalmával La­punk köszöntötte a gyülekezetei, és az új lelkipásztorra, szolgálatára és család­jára Isten áldását kérte. Lelkész -Szentelés Jolieten Igen nagy esemény volt Joliet, Illí- nois-i gyülekezetünkben Nt. Medgyessy László felszentelése. Vasárnap, szeptem­ber 15-én megtelt a templom. Eljöttek a környékbeli lelkipásztorok és a hívek is az ifjú lelkipásztor felszentelésére. Istennek ajánlotta életét és szolgálatát egy új magyar református lelkipásztor. A gyülekezet szép új palásttal ajándékoz­ta meg és kedves fogadtatást rendezett az istentisztelet után. Medgyessy László 1940-ben szüle­tett Budapesten. Teológiai tanulmányait a Chicago-i McCormick Teológiai Aka­démián végezte, ahol a lelkészi B. D. fokozat után a mesteri fokozatot is meg­szerezte. Jelenleg a University of Chi­cago egyetemen készül doktori fokoza­tára. Felszentelése a Kálvin Egyházke­rület kötelékében történt. Ugyancsak a McCormick Teológiai Akadémián, valamint a University of Illinois egyetemen tanul az ifjú lelkész hitvese, aki júniusban készül B. D. és M. S. W. fokozatát megkapni. Isten áldását kérjük a lelkész-párra és Joliet-i gyülekezetünkre. Endrei Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom