Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-10-01 / 8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 7 A DENVERIG VEZETŐ UT HARCAINK — CSALÓDÁSAINK — GYŐZELMÜNK Az elmúlt 25 esztendő közül az első húszon át Egyházkerületünk zavartalanul volt alkotmányos része az Evangelical and Reformed Church egyházi közös­ségének, külön és egyenrangú szinodus volt az ország területén a közegyház 33 szinodusa között. Két év­tizeden át ez az egyháztest soha sem volt akadályozója, sőt ellenkezőleg mindenkor minden erejével támogatója és megértő segitője volt nemcsak Egyházkerületünk külön életformájának és kormányzati jogkörének, ha­nem az angollal párhuzamosan használt magyar nyel­vének és e nyelven szerkesztett lapjának, a “Refor­mátusok Lapjá”-nak is. Öt évvel ezelőtt azonban ez a helyzet hirtelen és súlyosan megváltozott. Az Evangelical and Reformed Church egyesülése a Congregational Christian Churches egyházközösségével uj helyzetet teremtett. 1958-ban ugyan, az u. n. csúcskonferencián közegyházunk akkori elnöke Ígéretet tett arra, hogy Egyházkerületünk za­vartalanul folytatja az uj egyházban működését, mint magyar Egyházkerület hitvallásaink és jogaink csor­bulása nélkül, mégis attól a perctől kezdődőleg mind a mai napig az eltelt öt esztendő hitvallásainkért és kormányzati jogainkért való szakadatlan harcnak a szükségét kényszeritette reánk. Az 1959-ik év tavaszán bizony sürü és viharos felhők borították Egyházkerületünk égboltozatját. Köz- egyházunkkal szemben fennmaradásunkért szinte kés­hegyig menő és lankadatlan harcot kellett folytatni. A vonalvezetés egyenes, töretlen és határozott volt: a lehető legnagyobb gyülekezeti létszám megtartásával kiharcolni egyházkerületi fennmaradásunkat, hitvallási hűségűnkkel és kormányzati formánk megőrzésével: ha lehet nagyobb magyar református egység létrehozásával párhuzamosan; ha nem lehet, anélkül: mindenkor szem­mel tartván azt az elvet, hogyha pedig negyven esz­tendős szétszakodottságunk után lehetetlen lenne létre­hozni már nagyobb magyar református egységet, akkor legalább az együttmunkálkodásban teremtsünk egységet arra a hátra lévő időre még, amit Isten kegyelme minekünk magyar harangjaink elnémulásáig megadott. 1959 szeptemberében fokhegyre menő harcot foly­tattunk a United Church of Christ “Kilences Bizott­sága” előtt az E. and R. Alkotmány 78-ik paragra­fusának az uj alkotmányba való átviteléért. Siker­telen volt. Az 1960-as U. C. C. General Synodja előtt megismételtük legfelső fokon újra a harcot. Közegy­házunk akkori elnökének ellenünk való harcos kiállása következtében — mely előzetes Ígéreteinek merő ellen­tétele volt — szavazat többséggel elvetették jogos kö­vetelésünket. Ennek következtében egyenes vonalunk irányát követve magyaros önérzettel az 1961-es perth amboyi évi közgyűlésünkön “nem”-el szavaztunk a U. C. C. Alkotmánya ratifikálása kérdésében. Az E. and R. Egyház 33 szinodusa közül az egyetlen egy voltunk, mely negativ szavazatot mert beküldeni az uj Közegyházhoz. Az 1961-es és 1962-es közgyűlések között azután lázas tárgyalások sorozatát folytattuk azirányban, hogy miként lehetne más egyháztestben helyezkednünk el, mint Egyházkerület összes egyházaink megtartásával és ha lehet más magyar egyháztestek bevonásával. A United Presbyterian Church vezetőivel kezdtük meg tárgyalásainkat, mely egyháztest hajlandónak mutat­kozott békés elbocsáj tóval átvenni bennünket, mint Egyházkerületet. A tévedésünk ott volt, hogy hittünk abban, hogy a már a Presbiteriánus Egyházban benn lévő magyar egyházak is velünk egyesülni hajlandók lesznek, ha már egy egyháztest kebelén belül leszünk; és a Független Egyház egyházai is hajlandók lesznek ide velünk becsatlakozni egy szép, nagy, magyar re­formátus egyházi közösségbe. Ez a legszebb amerikai magyar református álom azonban meghiúsult. Nem mi miattunk. Mi ebben a hármas egységben őszin­tén hittünk és érte őszintén munkálkodtunk és érte sok áldozatot hoztunk meg. Az 1962-es közgyűlésünk ezek után állította fel a “tizenhármas bizottságot”, amely bizottság küldeté­sének eleget téve meghozta a maga ajánlatát Egyház- kerületünk 1963-as közgyűlésének. Már az előző köz­gyűlésen előttünk állott Közegyházunk harcaink ered­ményeként felajánlott módosított ajánlata. Közben alkalmunk volt nemcsak a közegyház elnökével és Administrative Committee tagjaival, hanem egyenesen magával az Executive Council teljes egészével is gyű­léseket tartanuk. Ezeknek a tárgyalásoknak eredmé­nyei és a vele kapcsolatos javaslatok 1963-as köz­gyűlésünk előtt kerültek döntésre. Dióhéjban összefoglalva az eredmény az, hogy Közegyházunk Végrehajtó Bizottsága egyhangú szava­zással jóváhagyta az Administrative Bizottság előzetes ajánlatát és azt — ha Egyházkerületünket kielégíti — hajlandónak bizonyult 1963 júliusában tartandó Denver-i General Synod gyűlése elé vinni végső jóváhagyásra, mely Magyar Egyházkerületünknek megengedné, hogy a történelmi beolvadásig megmaradhasson Magyar Egy­házkerületnek. Közegyházunk elnöke, Dr. Ben Herbster, külön Írásbeli Ígéretével el is kötelezte magát arra, hogy a Denverben tartandó General Synod gyűlésen az efelőtti szavazást megelőzőleg, ő mint elnök fel­szólal és annak megszavazását személyesen is aján­lani és kérni fogja. Ha ezt tette volna meg az előző elnök, az E. and R. Egyház utolsó elnöke, az 1960-as Cleveland-i General Synod gyűlése előtt, akkor min­den harctól megkímélt volna bennünket. Egyházkerületünk becsületes magatartással a den- veri gyűlésig felfüggesztett minden további tárgyalást minden más egyháztesttel ugyanakkor a Végrehajtó Bizottság gyűlésén kerületünk elnöke bejelentette azon­ban, hogy amennyiben ha a 13-as bizottságunk aján­latát egyházkerületi közgyűlésünk magévá teszi és mindezek után Denver mégis elvetné a Végrehajtó Bizottság ajánlatát és nem emelné azt érvényre, akkor jogunk van folytatni tárgyalásainkat a Presbyterian Church vezetőivel, kik az esetben még mindig haj­landók lennének Magyar Egyházkerületünket befogadni saját egyházi közösségükbe, békés elbocsájtóval jogaink sérelme nélkül. A 13-as bizottságunk ajánlatát egyházkerületi köz­gyűlésünk magáévá tette és azt Denver életbe léptette. Egyházkerületünk tehát megmaradhat a történelmi beolvadásig és élete szabályozására meg kell, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom