Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-01 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 A DENVERIG VEZETŐ UT HARCAINK — CSALÓDÁSAINK — GYŐZELMÜNK Az elmúlt 25 esztendő közül az első húszon át Egyházkerületünk zavartalanul volt alkotmányos része az Evangelical and Reformed Church egyházi közösségének, külön és egyenrangú szinodus volt az ország területén a közegyház 33 szinodusa között. Két évtizeden át ez az egyháztest soha sem volt akadályozója, sőt ellenkezőleg mindenkor minden erejével támogatója és megértő segitője volt nemcsak Egyházkerületünk külön életformájának és kormányzati jogkörének, hanem az angollal párhuzamosan használt magyar nyelvének és e nyelven szerkesztett lapjának, a “Reformátusok Lapjá”-nak is. Öt évvel ezelőtt azonban ez a helyzet hirtelen és súlyosan megváltozott. Az Evangelical and Reformed Church egyesülése a Congregational Christian Churches egyházközösségével uj helyzetet teremtett. 1958-ban ugyan, az u. n. csúcskonferencián közegyházunk akkori elnöke Ígéretet tett arra, hogy Egyházkerületünk zavartalanul folytatja az uj egyházban működését, mint magyar Egyházkerület hitvallásaink és jogaink csorbulása nélkül, mégis attól a perctől kezdődőleg mind a mai napig az eltelt öt esztendő hitvallásainkért és kormányzati jogainkért való szakadatlan harcnak a szükségét kényszeritette reánk. Az 1959-ik év tavaszán bizony sürü és viharos felhők borították Egyházkerületünk égboltozatját. Köz- egyházunkkal szemben fennmaradásunkért szinte késhegyig menő és lankadatlan harcot kellett folytatni. A vonalvezetés egyenes, töretlen és határozott volt: a lehető legnagyobb gyülekezeti létszám megtartásával kiharcolni egyházkerületi fennmaradásunkat, hitvallási hűségűnkkel és kormányzati formánk megőrzésével: ha lehet nagyobb magyar református egység létrehozásával párhuzamosan; ha nem lehet, anélkül: mindenkor szemmel tartván azt az elvet, hogyha pedig negyven esztendős szétszakodottságunk után lehetetlen lenne létrehozni már nagyobb magyar református egységet, akkor legalább az együttmunkálkodásban teremtsünk egységet arra a hátra lévő időre még, amit Isten kegyelme minekünk magyar harangjaink elnémulásáig megadott. 1959 szeptemberében fokhegyre menő harcot folytattunk a United Church of Christ “Kilences Bizottsága” előtt az E. and R. Alkotmány 78-ik paragrafusának az uj alkotmányba való átviteléért. Sikertelen volt. Az 1960-as U. C. C. General Synodja előtt megismételtük legfelső fokon újra a harcot. Közegyházunk akkori elnökének ellenünk való harcos kiállása következtében — mely előzetes Ígéreteinek merő ellentétele volt — szavazat többséggel elvetették jogos követelésünket. Ennek következtében egyenes vonalunk irányát követve magyaros önérzettel az 1961-es perth amboyi évi közgyűlésünkön “nem”-el szavaztunk a U. C. C. Alkotmánya ratifikálása kérdésében. Az E. and R. Egyház 33 szinodusa közül az egyetlen egy voltunk, mely negativ szavazatot mert beküldeni az uj Közegyházhoz. Az 1961-es és 1962-es közgyűlések között azután lázas tárgyalások sorozatát folytattuk azirányban, hogy miként lehetne más egyháztestben helyezkednünk el, mint Egyházkerület összes egyházaink megtartásával és ha lehet más magyar egyháztestek bevonásával. A United Presbyterian Church vezetőivel kezdtük meg tárgyalásainkat, mely egyháztest hajlandónak mutatkozott békés elbocsáj tóval átvenni bennünket, mint Egyházkerületet. A tévedésünk ott volt, hogy hittünk abban, hogy a már a Presbiteriánus Egyházban benn lévő magyar egyházak is velünk egyesülni hajlandók lesznek, ha már egy egyháztest kebelén belül leszünk; és a Független Egyház egyházai is hajlandók lesznek ide velünk becsatlakozni egy szép, nagy, magyar református egyházi közösségbe. Ez a legszebb amerikai magyar református álom azonban meghiúsult. Nem mi miattunk. Mi ebben a hármas egységben őszintén hittünk és érte őszintén munkálkodtunk és érte sok áldozatot hoztunk meg. Az 1962-es közgyűlésünk ezek után állította fel a “tizenhármas bizottságot”, amely bizottság küldetésének eleget téve meghozta a maga ajánlatát Egyház- kerületünk 1963-as közgyűlésének. Már az előző közgyűlésen előttünk állott Közegyházunk harcaink eredményeként felajánlott módosított ajánlata. Közben alkalmunk volt nemcsak a közegyház elnökével és Administrative Committee tagjaival, hanem egyenesen magával az Executive Council teljes egészével is gyűléseket tartanuk. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményei és a vele kapcsolatos javaslatok 1963-as közgyűlésünk előtt kerültek döntésre. Dióhéjban összefoglalva az eredmény az, hogy Közegyházunk Végrehajtó Bizottsága egyhangú szavazással jóváhagyta az Administrative Bizottság előzetes ajánlatát és azt — ha Egyházkerületünket kielégíti — hajlandónak bizonyult 1963 júliusában tartandó Denver-i General Synod gyűlése elé vinni végső jóváhagyásra, mely Magyar Egyházkerületünknek megengedné, hogy a történelmi beolvadásig megmaradhasson Magyar Egyházkerületnek. Közegyházunk elnöke, Dr. Ben Herbster, külön Írásbeli Ígéretével el is kötelezte magát arra, hogy a Denverben tartandó General Synod gyűlésen az efelőtti szavazást megelőzőleg, ő mint elnök felszólal és annak megszavazását személyesen is ajánlani és kérni fogja. Ha ezt tette volna meg az előző elnök, az E. and R. Egyház utolsó elnöke, az 1960-as Cleveland-i General Synod gyűlése előtt, akkor minden harctól megkímélt volna bennünket. Egyházkerületünk becsületes magatartással a den- veri gyűlésig felfüggesztett minden további tárgyalást minden más egyháztesttel ugyanakkor a Végrehajtó Bizottság gyűlésén kerületünk elnöke bejelentette azonban, hogy amennyiben ha a 13-as bizottságunk ajánlatát egyházkerületi közgyűlésünk magévá teszi és mindezek után Denver mégis elvetné a Végrehajtó Bizottság ajánlatát és nem emelné azt érvényre, akkor jogunk van folytatni tárgyalásainkat a Presbyterian Church vezetőivel, kik az esetben még mindig hajlandók lennének Magyar Egyházkerületünket befogadni saját egyházi közösségükbe, békés elbocsájtóval jogaink sérelme nélkül. A 13-as bizottságunk ajánlatát egyházkerületi közgyűlésünk magáévá tette és azt Denver életbe léptette. Egyházkerületünk tehát megmaradhat a történelmi beolvadásig és élete szabályozására meg kell, hogy
