Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-01 / 7. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA PROTESTÁNS EGYSÉG Irta: Egyed Aladár Mikor a torontói (Kanada) magyar református egyház meghivására, az elmúlt évben, aktuális egyházi témákról előadást tartottam, a hozzászólók közül Dombrády Sándor, detroiti református presbiter (aki akkor az Országos Református Presbiter Szövetségnek titkára is volt), azt a kérdést vetette fel: miért nem forditunk mi a protestáns egység kiépitésére legalább ugyanannyi gondot, amennyivel a római katolikus testvéreinkkel a keresztyén egységet munkáljuk? — Ez a kérdés azóta is motoszkál bennem és most, mikor a reformátusok Heidelbergi Kátéjának 400 éves születési évfordulóján mi is együtt örülünk az örülők- kel, ilyen feleleteket adok önmagámnak erre a kérdésre: I. Legtöbb protestáns ember annyira természetes valóságnak tartja a protestáns egységet, hogy nem is gondol annak felülvizsgálására, öntudatositására, megerősítésére. II. Többen református testvéreink közül is — igen helyesen — sürgősebbnek tartják azt, hogy mindkét protestáns testvér először saját falain belül, önmagunk között teremtsen egységet, különben jogosan mondhatják rólunk, hogy az erdőtől nem látják a fát, mikor “protestáns”, vagy “keresztyén” egységről beszélnek. Az amerikai református testvérek jelenleg öt önkormányzati testülethez tartoznak. Aki elolvasta Dr. Szabó István egyházkerületi elnöknek “Amerikai magyar egységünk a történelem itélöszéke előtt” c. kiváló előadását (Reformátusok Lapja, 1959 nov. számban) és Dr. Haller István, az Országos Református Presbiter Szövetség volt elnökének bemutatkozó beszédét, az látja csak igazán, mennyire elsődleges az “Inter muros” egység megteremtése. Evangélikus vonalon, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ülésein, a nyolcra csökkent magyar evangélikus gyülekezetek testvé- riesebb életének szükségessége állandóan szó tárgyát képezi. III. A “mélyre evezők” pedig mindkét egyháznál a gyülekezeti egység fontosságát hangsúlyozzák, mint “az első komoly lépést az egység felé.” Pedig mindezeknél fontosabb lépés (az egységkeresések Alfája és Omegája) a Jézus Krisztusban való egység, amely nélkül minden egység-munka reménytelen. Akik Krisztussal olyan egységben élnek, mint a szőlőtő és szőlővessző. azok jogos várományosai a látható egységnek is. De nem elég Krisztust megismerni — még a Benne való hit sem elég, hanem életközösségben kell Vele lenni: Ő bennem s én Őbenne. Megmaradni nemcsak Nála, hanem Benne is: igéjében, szeretetében és a feltétlen en gedelmességben. Nekünk reformátusoknak és evangélikusoknak nemcsak rendeltetésünk és testvériességünk közösségében kell egynek lennünk, közöttünk nemcsak a reformáció öröksége, az evangéliumi közös alap, a hősies hitharcok és szenvedések legyenek összekötő kapcsok, hanem főleg: az ébredés szükségességének meglátása és az ébresztő közös evangélizálásának a munkálása. Feladataink ezek: 1. Hivatottak és választottak sürgősen vizsgálják meg az amerikai vasárnapi iskolák és konfirmációi oktatás eszközeit, módszereit és tanitóit: megfelelnek-e az uj meglátások követelményeinek és hogy elég-e időben és anyagi áldozatokban az, amit ezekre a jövőt építő célokra fordítanak egyházaink?! Ennek a munkának szükségességéhez és fontosságához szó sem fér. Mert az uj meglátások szerint nem a káté, biblia- és egyháztörténet, nemkülönben hitvallási tételek bemagoltatásában látják az ifjúság nevelésének módszerét és célját, hanem az ifjúság Krisztushoz való vezetésében. 2. Tudatosítani kell minden protestáns magyar egyházban, hogy az egyházi munkák lelkiségének krisztianizálására van szükség. Minden egyházi munkának (kulturális, gazdasági, anyagi, társadalmi, szociális stb.) lelkimunkának kell lennie és ez a lelkimunka mindig olyan igeszolgálat legyen, amelynek központja sohasem csak Krisztus tanítása, vagy életpéldája, hanem mindig Ő maga, mint a keresztrefeszitett Megváltó. Ezt az evangéliumot pedig az evangé- lizációban mindig egyénileg és rámenősen, kiélezve kell hirdetni. Szükséges, hogy az amerikai magyar egyházakban, elhivottak és választottak, minél előbb feküdjenek neki a közös evangélizáció- nak, mert Isten akarja az ébredést Amerikában is, keresve keresi, kik azok, akik engedelmeskednek hívásának és beállnak az amerikai ébredés szolgálatába. Az amerikai magyar protestáns egység ma azt jelenti, hogy házanként, városonként, szomszédonként és körzetenként, államonként és országonként gyűjtsük össze magyar protestáns híveinket a nagy vacsorára és hol “tejnek italaként”, hol mint “kemény eledelt” hirdessük a bűn és kegyelem kettős igazságát úgy, hogy az üdvösség Urát személyes döntéssel fogadják el Uruknak és Megváltójuknak. Evangélizációs hadjáratot kell indítani egységes erővel, mert igv lehet legjobban és leghatásosabban munkálni a Krisztusban való egységet, amiben azután már benne van a vágyott és keresve keresett “protestáns” és “keresztyén- egység”. (Kivonat az “Erős Vár”-ban megjelent cikkből)
