Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-08-01 / 7. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA talmas és végre jó hir. Négy esztendei harc, törődés, fejfájás, rengeteg költség és még több izgalom után — Istennek legyen hála — nyugvó pontra ért az életünk: győztünk!! General Synod, a United Church of Christ legfelsőbb törvényhozó és kormányzó szerve, Denverben tartott gyűlésén, 1963 julius 6-án egyhangú szavazással jóváhagyta az Executive Council már mindannyiunk előtt jólismert aján­latát, mely magyar fordításban szóról-szóra igy hangzik: “A United Church of Christ Végrehajtó Bizottsága, elismervén a Reformed Church in the U. S. részéről az 1921. évi “Tiffini Egyez­mény” alapján az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyházak akkori Keleti és Nyugati Egyház­megyéinek tett Ígéreteket: és elismervén a Ma­gyar Egyházkerületnek saját tag-gyülekezetei érdekében kifejtett fáradozásait: és ugyancsak elismervén azokat a sajátos nehézségeket, ame­lyekkel ezek a gyülekezetek szemben állanak, biztosítékot nyújt arra vonatkozólag, hogy a Magyar Egyházkerület a United Church of Christ konferenciájaként működvén további időt vehet igénybe a szükségesszerü előkészületek megtevése terén, és megengedi, hogy a be­olvadás természetes folyama végezze el a m,aga munkáját, mielőtt a földrajzi Conference-ek és Association-ok jogi kereteibe való beolvadás elvárható volna. Az a Végrehajtó Bizottság reménye, hogy ennek az átmeneti időnek az elmúlta után a Magyar Egyházkerület nemcsak, hogy hajlandó lesz megtenni ezt az átalaku­lást, hanem gyülekezetei örömmel csatlakoznak majd a földrajzi területek szerinti illetékes Conference-ek és Association-ok kereteibe.” Ezáltal Egyházkerületünk tehát a United Church kebelén belül, mint Magyar Synod a saját kormányzati hatalmának fenntartásával folytathatja életét mindaddig, amig a minden nemzetiséget egyszer beolvasztó nagy kohó any- nvira át nem ölelte életünket, hogy mi magunk kérjük majd a területi konferenciákba való át­vonulásunkat. A mi életünk most már tehát egészen a saját kezünkbe került. Annak megtartása, fenn­maradási ideje, most már a mi döntésünktől függ. Alkotmányunkat most már mi alkothat­juk meg, életünk formáját mi szabhatjuk meg, és eddig életünkben ily mértékben sohasem élvezett szabadsággal, önmagunk kormányzati formáját és hitvallási életét egészen szabadon és minden felsőbb korlátozás nélkül magunk al­kothatjuk meg. Most azután olyan szinodus lehetünk, amilyenek akarunk. Csak a lelki érettségnek, felelősségtudásnak, összetartozás érzésének, jövendőnk féltő szeretetének olyan fokára van szükségünk, hogy annak a mér­téke biztosítsa sorsunkat. Legyen vége azért most már a bizony­talankodásnak, kétségeskedésnek, a zavarosban való halászati próbálkozásoknak és dőljünk neki teljes erővel jövendő életformánk olyan komoly formájú megalkotásának, mely a leg­hosszabb lehető időre biztosítja gyülekezeteink életét és biztonságát. Oh, hogyha négy évvel ezelőtt közegyhá­zunk akkori elnöke úgy állott volna ki éret­tünk a General Synodon (vagy legalább nem ellenünk kétszer is szavazás előtt), mint ahogy azt közegyházunk mostani elnöke tette meg érdekünkben és ügyünk mellett, mennyi költ­ségtől, harctól, álmatlan éjszakától kiméit volna meg minket? A felső és külső ellenség hatalma megtört. Csak egy ellenség tehet még tönkre minket: a belső ellenség, ha nem bizonyulunk lélekben eléggé éretteknek és erősöknek ahhoz, most aztán igazán és maradék nélkül elimináliuk magunk sorából a széthúzásnak, emberi gyar­lóságoknak, irigységnek és egyebeknek nyomo­rult és átkos maradványait. Ha Isten velünk és mi magunk egységben együtt, akkor Magyar Synod valóban nem volt, hanem lesz! Julius 4-én kezdődött és egy hétig tartott a United Church of Christ nagy amerikai egy­háztestnek legfelsőbb kormányzó és törvény­hozó szervének, a General Syodnak, nagy gyű­lése Denverben, Colorado államnak gyönyörű és hegykoszoruzta városában, a Denver-Hilton ho­telnek dísztermében. A julius 6-iki napon került szavazásra a Magyar Egyházkerület (Magyar Synod) sorsa feletti döntés ügye. Az Egyetemes Zsinatnak az egész országból 751 szavazó delegátusa volt jelen. A Magyar Egyházkerület szavazásra meg­választott képviselői: Ft. Dr. Szabó István, cleve­landi lelkipásztor, az Egyházkerület örökös tisz­teletbeli elnöke, Dr. Moor Arthur, Hartford, Connecticutból való jogász, kerületi tanácstag, és Nt. Parragh Dezső, chicagói lelkipásztor voltak. Részt vett még a Kerület részéről a gyűlésen az Egyházkerület újonnan megválasz­tott elnöke: Ft. György Árpád, chicagói lelki- pásztor. A Denveri Döntés valóban történelmi dön­tés volt a Magyar Egyházkerület életében. Ez az egységes szavazattal meghozott döntés mér­hetetlen győzelem is különösképen a beolvasztó türelmetlen törekvéseknek ebben a mai napjai­ban. Fz a döntés azt jelenti, hogy több mint negvven esztendővel Tiffin után, kilenc állam terű1 étén lévő 47 egyházunknak magyar kerületi kormányzata nemcsak, hogy továbbra is meg­marad változatlanul, hanem egyenesen olvan többletet nver, ami eddig sohasem volt: saját egyházkerületi alkotmányát irhatia meg, va­gyona felett véglegesen és legfőbb fokon ren­delkezik minden gyülekezete, közegvház na­gyobb programjához adandó járulékainak össze- (Folytatása a 3-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom