Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 23 sovány pénzéi, maradék krumpliját, hogy tanulhassak, rám költötte el; s ha ablakdeszkán róttam korai verseim rendjét, valami ezüst csillant meg fáradt szemén — az öröm. Aztán elment . . . Sohase látta meg első könyvemet; pénzt ruhára, sóra már nem rejthettem vánkosa alá — a temetőben hangtalan agyaggá zsirosult csontja, homloka helyén nyarankint gyökeredzik a virág. S én örökségét egyre hordozom: arcomon a szomorúság jelét, néma alázat terheit magamban; s tudom, a szegénység komor világát halálomig se felejthetem el — egymáshoz fűzve járunk majd örökké, mint legelőn az egyigás lovak. ANYÁM HALDOKLÓT ÁPOL — DEMÉNY OTTÓ — Szomorú kötelesség, ugy-e Anyám? Ha nem is láttam, de tudom kezed minden fogását, ahogyan a párnán a kin ráncait elegyengeted. Fölemeled csöppet a már hülő fejet, citromot facsarsz a pohárba. Mit lanit még majd veled az idő, mire készlet a gyengék árvasága? Te, bennem örök képe az erőnek, ki jajjal szültél ikerfiakat! Az évek sima homlokodra törnek. Az elmúláshoz szoktatod magad? Lám, túljutottál a nagy fordulón, igy leszek én egészen árva. Átsiklik rajtam könnyű mosolyod, kié lett kezed simogatása? Te már az esett öregekhez húzói. Pólyán szalagot nem kötsz, nem oldasz. Megértem én — a kinok halmazából lépcsőt az égi üdvösséghöz hordasz. Csalnám magam — lássalak fiatalnak, de csak azt látom, lezársz egy szemet. Borzongok én, de téged már a holtak hidegségükkel nem rémítenek. MADÁRTEJ — ZELK ZOLTÁN — Néhány kanál madártejet — egy hétig mást már nem evett. Azt is csak akkor ette meg, ha a fia etette meg. Kővé vált pillái megett látta a hajdan éveket: a láp alá elsüllyedett udvart s az elszállt kerteket? a nagybányai ligetet, hol két ikerpatak csereg egy hid alatt, úgy futva el, mint két mezítelen gyerek? a szinérváralji hegyek nyakán a gyapjufellegel? s benn a gerendás mennyezet alatt csivogó perceket, mikor először lepte meg madártejjel a gyermeket? Ó, Istenem, ki mondja meg, miért is épp madártejet kért anyám a halál ölén s azt itta-e. mit akkor én létem tejszinü küszöbén: a sohasemlesz izeket, a szót is, a MADÁRTEJET, a csodát is, hogy madarak anyánk vállára szállanak, hozván csőrükben csuprokat, fehéret és virágosat . . . Ki hét iszonyú éveket bénán csüggte keresztedet s ki immáron levétetett, legyen most édes gyermeked s ha arra szomjuhozna meg: adj néki ott madártejet. GONDOLATOK A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet. Akinek a nyakát soha nem ölelte át kis- gyermeki kéz, aki nem remegett a halál árnyékában egy gyermekért, aki soha nem borult le lelkében Isten elé egy gyermek megmaradásáért hálából, az olyan ember töredéket kapott az érzések világából. — Gárdonyi Géza. Legfőbb és legszentebb bíróság cselekvényeink fölött önlelkiismereiünk. Ha tetteinkre nézve ez előtt nem birunk tisztán megállni, semmi hatalom föl nem menthet a legsúlyosabb vád alól: saját öntudatunk vádja alól. — Kemény Zsigmond. HnnroTWTnririrrinrrirr^r^^ SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN KAPHATÓ: Családi Magyar Biblia, nagybetűs........$5.00 Magyar Biblia, kisbetűs..........................$2.50 Szikszay Imakönyv, nagybetűs..............$3.25 Harangi Lászlóné: Csendes Csodák....$1.00 Biblia versek, kis füzet.............................10 JULOJUUULÖJUUUUUUUUUUU^ | ELŐFIZETÉS A REFORMÁTUSOK LAPJÁRA Dr. László Harangi, Editor 65 N. Pleasant St., Oberlin, Ohio □ Két évre $5.00 □ Egy évre $2.50 Név_ Cim_
