Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-04-01 / 4. szám
22 REFORMÁTUSOK LAPJA egyházkormányzást. Ha a múltban megtartotta egyházunkat, miért ne tartaná meg a jövőben? Milyen jó, hogy a református pap nem pápa, nem basáskodhat, uralkodhat a gyülekezet felett, nem ő adja a törvényt, a papi enciklikákat, de karöltve és egyetértve a presbiterekkel. Nem ő állapítja meg az istentiszteleti rendtartást, annak idejét és módját, az egyház pénzügyeit, de a világiakkal együtt. Milyen jó, hogy gyülekezeteinkben a hívek nem objektumok, személytelen tárgyak, pasz- sziv személyek, de aktiv, résztvevő, munkás, egyházukat szerető, építő alanyok, személyek, hűséges gyülekezeti tagok. Amiképpen az a család boldogul, virágzik, hol minden tag tudja hivatás és munkakörét s becsületesen el is végzi azt, ekképpen a nagyobb családban, az egyházban is. Amiképpen a családi otthont nem pótolja semmi, sem a Niagara Fallsnál, Hawaiiban vagy az Ocean Cityben eltöltött nyaralás sem — mert oda visszavágyunk, otthonunkban a legjobb, éppen igy a világ kínált pótlékaival nem pótolhatja az Egyházat, mert oda is vágyunk, benne élünk, érte fáradunk és dolgozunk, mint jó presbiterek vagy jó egyháztagok. (Folytatjuk) % POSTALÁDA "... A Szeníirásl kicsinybe megkaptam, nagyon köszönöm, minden nap elolvasom. ’ (özv. Kovács Já- nosné, Detroit, Michigan.) ★ ★ ★ ". . . Mindig örömmel olvasom azt a sok jót és szépet, ami a Reformátusok Lapjában van . . . Olyan örömöm volt, mikor olvastam, hogy egyesülni szeretnének a Krisztus igazi követői. Kell-e ennél szebb és jobb, adja meg a jó Isten, hogy úgy legyen . . .” (Sáry Károlyné, Chicago, 111.) k k k "... I jusl received the latest issue of the Reformátusok Lapja which you so kindly send me each month — and which I enjoy reading. It is an excellent publication . . .” (Rev. Emil Varga, South River, N. J.) ★ ★ ★ "... A 'Színes Szőifes' olyan, mint egy kis japán tündérálom, igazán színes, élvezetes, szivet-lelket gyönyörködtető, biztos vagyok benne, hogy az olvasók nagyon fogják szeretni.'’ (Nt. Orih Győző, Columbus, Ohio.) k k k "Végre megkaptam a Reformátusok Lapját (1982 januári szám), nyomban elvittem beköttetni, hogy életem végéig, mint a legdrágább kincsem megmaradjon, hiszen benne egyetlen édes fiamról irt Péter Erzsébet olyan gyönyörűen. (Színes Szőttes: Követségben.) Bizonyosan Krisztus vezette a kezét, aki hiszem és érzem, hogy közben jár az Ur Istennél az én drága fiam lelki üdvösségéért . . . Nem tudom, Sanyikám valóban megérdemelte-e, hogy halála után igy írnak róla. Én szerintem, anyja szerint megérdemelte, hiszen nekem ő édes fiam volt. A cikk másik példánya, a kitépett lap már egészen elrongyolódott, mert olyan sokan olvassák, kézről- kézre jár ... Én is olvasom újra és újra, zokogva, imádkozva. Higyjék el, a legnehezebb óráimon ez az Írás segít át. Azt a 20 napot a múlt szeptemberben, amíg a koporsót vártam haza Amerikából drága fiammal ... én azt leírni nem tudom ... A jó Isten áldja meg, hogy kisfiámról a Reformátusok Lapjában ilyen gyönyörűen megemlékeztek . . . .” (Kálmán Józsefné, Kiss Sándor édesanyja, Kecskemét, Magyarország.) ★ ★ ★ ". . . Ebben a percben fejeztem be könnyes szemmel a ‘Színes Szőttes’-ben Dr. Spur Endrének Liszt Ferencről Írott sorait (1962 jan. szám). Nagyon, nagyon sokat adott benne nekünk magyaroknak, talán többet, mint a sok kötetes élettörténetek. Azt mutatja meg Lisztben, ami a legnagyobb volt benne: az egyenes gerincű, minden porcikájával nem alkuvó, nem meghunyászkodó, hanem bátran szembenéző, néha talán dacos, de lelke mélyéig igaz magyart . . . . Liszt magyarságát a cikk olyan tökéletesen, hiánytalanul mintázta meg, ami szivem mélyéig hatott. Végtelenül hálás vagyok érte.” (id. Szaihmáry Lajos, Norwalk, Conn.) k k k "... A 'Színes Szőifes' nagyon szép. Nagyon élveztem.” (Dr. Frideczky Erzsébet, Munhall, Pa.) ★ ★ ★ "Szívből gratulálok a 'Színes Szöttes'-hez . . . Dr. Spur Endre Liszt szobra igazán méltó nyitány volt. Weöres Sándor muzsikáló verse szép és szelíd. Tudom, hegy Babits is nagyon szerette őt és joggal. Babits engem is tanított a tisztviselőtelepi gimnáziumban Pesten. A januári ‘Útközben’ rovat igen mély és szép, torokfojtogató. Nem azért, hogy 28 évet élt és tragikusan halt meg — én őt nem is ismertem — és oly sok fiatal hal meg korunkban tragikusan . . . hanem ahogy a cikkíró bánni tud az olvasó szivével, leikével. Ahogy hangulatba tudja hozni, amilyen érzés hullám-óriásokat tud előidézni nyugodtan elmondott gondolatai következtében az olvasó lelkiállapotában: ez kristálytiszta művészet és szépség . . . Nyirő József (Kopjafák) történetéből jólesett a rokoni hangot újra beszivni. A ‘Könyvespolc’ (Message to Posterity) remek, tömör . . . Szives székely köszöntéssel. (Peiry Béla, Boston, Mass.) ★ ★ ★ "... A 'Szinss Szőlles' nagyon tetszett. Hamarosan küldök valami hozzávalót.” (Nt. Borsay Lászlóné, Springdale, Pa.)
