Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-03-01 / 3. szám
22 REFORMÁTUSOK LAPJA régi barátok, lelkészek a háború viharaiban is hiánytalanul megőrizték. “Adhatták volna ennél nagyobb jelét szeretetüknek? A skóciai Református Egyház nevében hivatalosan is köszönetét mondtam mindezért személyesen a pesti egyházmegyei gyűlésen.” 1947-ben messzire került Európától Knight professzor feleségével és két gyermekével. Uj területen, Uj Zélandban folytatódik életük meséje . . . Vagy talán nem mesének tetsző például az az epizód, amikor George Knight, a dunedini theológia Ótestamentum professzora a messzi Uj Zélandban összetalálkozik és később eskető lelkésze lesz egy Tapolczay József nevű emigránsnak, aki nemcsak, hogy őreá emlékszik, de el tudja mondani még a tartalmát is annak a magyar prédikációnak, amit sok esztendővel azelőtt a debreceni Kis Templomban egy esti istentiszteleten tőle hallott? . . . Mesék IFJ. GYÖKÖSSY ENDRE: NÉGY “UJ RUBÁI” (PERZSA VERSFORMA) 1. Ki sir, zokog, az égen odaföni? Hajnal lesz tán és most köszönt apró csillagfiától el a Hold? Szive szakadt meg — s könnye ez a csönd? 2. Karcsú, nagy pálmafák alá nem vágyom gleccser jegének szűz haván egy szán-nyom tekergő titkait keresve — szállni szeretnék — hófehér, albatros szárnyon. 3. Egy hullócsillag szállt az égiven a fénye ismerős volt. Jaj, hiszen valaki ráismerhetett, hogy igy nem hullhat le, csak a szivem. 4. A céljaid ember — hiúk s nagyok; az égre szállsz s Titkom — benned ragyog, szólott az Ur — hát ott keresd kezem, nevem Titok: — vagyok, aki Vagyok. hősére emlékeztető az a szolgálatkészség, amellyel George Knight éjt-napot egybevéve két éven át segitette letelepedésükben az odakerült magyar menekülteket. A nyíltságukról, jó kedélyükről, jövőjük- ben bizó természetükről régen megismert könnyen barátkozó magyarok helyett 1956 után többnyire törődött, gyanakvó, nagyon sokszor bizalmatlanságot mutató, csak a máért élő magyarok érkeztek Uj Zélandba. “Nagy százalékuk láthatóan is magán viselte az elmúlt évek nyomasztó testi-lelki terheinek jeleit” — emlékezett vissza George Knight. “Mintha testvéreim lettek volna, olyan felelősségérzés ébredt bennem irántuk, vallásuk megkülönböztetése nélkül. Előfordult nem egyszer, hogy a katolikus vallásuak még gyónni is eljöttek hozzám, mert szükségét érezték és nem volt más lelkész, aki magyarul megértette volna őket.” Dickens mondását, hogy “a szeretettel teli szív a legigazibb bölcsesség”, kevés ember egyénisége tükrözi vissza olyan tisztán, mint George Knighté. Több ezer ember lelki és fizikai életének felkarolása, életbe lenditése és uj talajba ültetése: ez volt a már széles körökben ismert fiatal tanár önként vállalt feladata az iskola falain kivül az idegen, távoli szigeten. Távozásunk előtt egy kisirásos térítővel állt elém Mrs. Knight és megkért, segitsem ki, elevenítsem fel emlékezetében a hímzés lépéseit. Örömmel mutattam meg a könnyű öltéseket egy kis vászondarabon a hamarjában kerített tü-cérnával. Boldogan mondta a felismeréskor: “Oh . . . yes . . . yes . . . már emlékszem!” Hangjából jólesően kiéreztem, hogy Mrs. Knightnak, ennek a végtelenül rokonszenves és magas intelligenciájú skót asszonynak az az öreg kézimunka darab nemcsak muzeális értéket jelent. Sokkal többet annál. Utolsó kérdésemet, hogy miben látja az otthon élő magyarság hivatását mai történelmi helyzetükben, a professzorhoz intéztem. “Politikai választ” — felelte — “könnyen adhat erre bárki. A mi dolgunk azonban az, hogy keresztyén választ keressünk. Én úgy hiszem, az otthoni magyaroknak ma az a legnagyobb hivatásuk, hogy szeretettel viseltessenek még olyanok iránt is, akik nem hisznek Istenben. A szeretet és a példaadó keresztyén élet a legerősebb formáló eszköz. Ma már a kommunizmus követői is világosan érzik, valami hiányzik dogmájukból és ennek a valaminek a hiánya okozza, hogy híveiket nem tudják boldoggá tenni. Krisztust, mint a legtökéletesebb embert ők is elismerik. Ezért itt kell kezdenünk. Krisztust kell elébük állítanunk. Egyszer eljön az idő, hogy istenségében is hinni fognak. Odáig csak a szeretet vezetheti el őket.” Haranginé Juhász Antónia r~-------------------------------------------------------------s ARCKÉPEK: George Angus Fulton Knight 1909-ben, Skóciában szüléiéit. Egyetemei végzett és később több tudományos fokozatot szerzett Glasgowban. — 1935-40-ig vezatő lelkésze volt a budapesti Skót Missziónak és az Angol Követségnek. — 1940-46 között több minőségben lelkészi szolgálatokat végzett Skóciában. — A háború éveiben a B. B. C. rádióállomás vallásos programjának egyötödét az ő igehirdetéseinek közvetítése tette ki. — Mint Ótesiameníum professzor 1947-58 között Dunedin, New Zealandban taniíolt; 1959-ben a skóciai St. Andrew's Egyetemen és jelenleg a chicagói McCormick Seminary-ban. — 1959-ben Vilma holland királynő a menekültek — köztük a magyarok — ügyében végzett sokoldalú önzetlen szolgálataiért lovaggá ütötte. George Knight fordította és rendezte sajtó alá Dr. Révész Imre könyvéből az Amerikai Magyar Református Egyesület kiadásában, 1956- ban megjelent "History of the Hungarian Reformed Church" c. munkái. — New Zealandban 2 éven keresztül magyar nyelvű újságot adott ki az 56-os menekültek számára, amely a vallásos természetű közleményeken kivül a helyi problémákkal kapcsolatban útbaigazításokat és hivatalos magyarázatokat is tartalmazott. _ ) v.
