Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-02-01 / 2. szám
fi REFORMÁTUSOK LAPJA A CSAVARGÓ A HALÁLRA GONDOL ÁPRILY LAJOS VERSE Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: “E világot szivedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen.” Uram, te ezt igy nem akarhatod. Tudom, hogy földed nagy területéből egyetlen barlangod jutott nekem, s megreng az is, ha viharod zenéje végigrobajlik fenn a tölgyeken. De ha tavaszod jő ,enyém az erdő, és jó hozzám az erdő: ennem ad, rigószavaddal kelt a kora-reggel s odvamba surran este sünfiad. Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel uj őszig minden gondot eltemet. Mezítláb járom harmatos meződet s verőfényed füröszti mellemet. S ha kóborolni küld a nyugtalanság s nótázva fut mellettem patakod, kurjantással köszöntöm kék lakásod s fütyörészem s Uram, te hallgatod. Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel, otthon-kináló tűz nem int felém, de mondd, volt-e valaha szép világod valakié úgy, ahogy az enyém? Ha menni kell, vállamról rongyruhámat egy ránditással elhullathatom, saruim szíjjá sem marad velem. Uram, utálni nem tudom világod, de indulhatok, amikor kívánod, igéd szerint: egészen meztelen. LAJOS ÁPRILY: A VAGABOND CONTEMPLATES DEATH Translated from Hungarian by REV. ÁRPÁD BERETZ The winter drove me into thy church, O Lord. Within iron-wrought portals, I stood and gazed amazed as thy dazzling light broke into rays around my truncheon-clasping hand. The people knelt, I alone stood as I heard thy servant intone: "Hate thou this world with all thy heart and stark naked from it depart . . .” Lord, thou canst not wish it so! Of the vast expanses of thine earth one cave is all I have, I know,, and even that quakes, when the music of thy storm roars through the oaks above. But when spring comes, the forest is mine, and the forest is good to me: it gives me food, early morning awakens me with thy thrush-song and at night thy porcupine-son scurries into my den. Summer, my provider, buries with the autumn leaves all cares until a new autumn comes; bare-footed I walk thy dew drenched meadow as thy sunshine bathes my breast. And if unrest causes me to roam and thy stream runs singing past, with great shouts I greet thy blue abode, and I whistle, and thou dost hear, O Lord. On my table of green wild fruit is spread, and no warm hearth to me beckons. But tell me, did ever thy beautiful world belong to anyone as it belongs to me? If I must go, with one pull I’ll drop from my shoulders these ragged clothes, even my sandal-straps will I shed. Lord, I can not hate thy world, but I can depart, whenever thou art ready, according to thy word: entirely naked. Áprily Lajos Erdély szülöttje. Irodalmat tanitott a nagyeriyedi kollégiumban, a budapesti református gimnáziumbaan és a Baár- Madas Leánynévelő Intézetben. Jelenleg műfordítással foglalkozik. -— Költeményeiben a természet tiszta hangja és a legtisztább vallásos érzés egyesül. A fenti költemény műfordítását angolra Beretz Árpád east chicagói lelkipásztor végezte el igen dicséretes formában. Olvastassuk el az angolnyelvü szöveget gyermekeikkel, amerikai barátainkkal.
