Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-01-01 / 1. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA sitsék a hittérítő mozgalmat, ezzel a tettükkel világmissziót indítottak el, mert a szétszórt hívők világszerte apostolai, hirdetői lettek a szent tannak s ahelyett, hogy megszűnt volna, futótűzként terjedt mindenfelé. A hazájából kiűzött és földönfutóvá lett magyar is hírnöke, hirdetője lett hazájának és nemzetének mindenfelé, amerre szaladt és szalad. Nemzete értékét, lelki kincseit, törté­nelmének csodáit könnyel és vérrel hja, mondja mindenfelé. Okosságával és szorgalmával cso­dálatosan alátámasztja mindazt, amit mond és hirdet, s a világ minden táján megbecsülést, barátokat szerez árva nemzetének. Igen, apos­tola lett minden magyar az “Igazságot Magyar- országnak” jeligének, mert mindenfelé és min­denkinek elsorolja azokat a sorozatos igazság­talanságokat, amit fajtája és hazája elszen­vedett. A magyar Haza és a magyar Nemzet pe­dig várja azt az EGY NAPOT, amikor a világ lelkiismerete eljut odáig, hogy megszó­laljon, amikor a nemzetek sorsát intéző nagy urak és szervezetek legyőzik szörnyű vakságu­kat és gőgjüket, beismerik egetverő bűneiket, amit egy gyönyörű országgal és nemzettel szemben annyiszor elkövettek. Amikor jóvá- tesznek valamit azokból a gaztettekből, amiket irigységtől, boszutól lihegő vakságban elkövet­tek. Amikor beismerik a tájékozatlanságukat, melyekre az igazságtalan Ítéleteket építették, mikor a nemzetek önrendelkezési jogát nem­csak önmagukra alkalmazzák a fegyverforgató nagyok, hanem minden nemzetre, aki élni akar. Igen, Magyarország várja EZER és után az EGY NAPOT. Mindig várta a múltban is, hiába várta, de várta. S éppen hosszú múltja miatt várja most is és várni fogja a jövőben is. Vár azért, mert “hisz egy isteni örök igazságban”. Napóleon, francia császár a száműzetésben irt emlékirataiban egy helyen ezt Írja: “Egy kéz volt Európa felett, de én azt nem láttam.” A keresztes háborúk szomorú és eredménytelen végén egyik nagy vezér igy nyilatkozott: “A nagy áldozatokkal végezett küzdelem azért lett eredménytelen, mert a tervben nem volt benne Isten.” Magyarország és a magyar nemzet történelmét illetőleg nagyon nehéz feladatra vállalkozna az az ember, aki be akarná bi­zonyítani, hogy a Teremtőnek semmi terve sincsen a magyarjaival. Vagy azzal az or­szággal, mely véres küzdelmei alatt is oly kitűnő talaja volt az istenfélelem szent tanai­nak. Ha nem volna vele semmi terve, úgy már régen magára hagyta volna s az Isten­től elhagyott ember, vagy nemzet elpusztítja önmagát és megsemmisül. A magyar nemzet vérzivataros időkben is, nagy hatalmak gyilkos csizmái alatt vérezve, éhesen, rongyosan, jogfosztottan, szegényen és betegen is vonszolta magát, szolgálta és táp­lálta gyilkos ellenségeit, fogát összeszoritva reménykedett és várt, kitartott és imádkozott. Földigrombolt hajlékát pusztakézzel is százszor (Folytatás a 16-ik oldalon) Az 1960-as Nobel Békedij nyertese egy Zulu főnök: Luthuli János Al­bert. A Krisztus Egyesült Egyháza számára azért nagy örvendetes esemény e keresztyén néger főnök kitüntetése, mert édesapja a kon- gregacionalista egyház által nevelt misszioná­rius volt. A 152 éves keresztyén missziói munkának, melyet a kongregacionalista test­vérek végeztek Afrikában és szerte a világon, ez a kitüntetés a legnagyobb elismerés. Luthuli főnök az egyik missziói college-ban, a dél- afrikai Durbanban működő Adams College­ban nevelkedett fel. A délafrikai négerek jogaiért keresztyén szellemben békésen küzd. Amikor a nagy kitüntetés hírét tudatták vele, éppen nádültetvényén dolgozott. A kitüntetéssel a keresztyén misszió egy jelentős állomásához jutott el. Isten mennyei királyságának, az Evangélium jóhirének pré- dikálása ime gyümölcsöt terem. Hogyan is mondta Ezsaiás próféta vallomásán keresztül 2700 évvel ezelőtt Isten Lelke? Mert mint le­száll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és ter­mővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: igy lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. f -----N ÚJABB KÖSZÖNET Amint olvasóink látják, a Reformátusok Lapja uj rovattal bővült, melynek díszes fel­iratait lapunk kedves barátja, professzor készítette. Ameny- nyire igyekszünk a legjobbat adni tartalomban, ugyanúgy a külső formában is a leg­szebbet próbáljuk adni. Ebben való törekvésünkben igen nagy segítségünkre van Petry A. Béla a maga tehetségével és készséges segítségével. A Magyar Beszéd—Magyar Élet feletti díszes fejléc szintén az ő munkája. A Reformátusok Lapja újabb művészi ajándékait nyilvánosan. PETRY A. BÉLA számára készített ezúton köszönjük SZERKESZTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom