Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-11-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 17 S' IEgö Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA HAM IS TANÚBIZONYSÁG Együtt végezték a Kereskedelmit. Ennyi kapcsolat volt csak köztük. Nem barátkoztak egymással, de szivesen tartózkodtak egymás társaságában. Mikor a diplomát ünnepélyes keretek között átvették, még nem gondolták, hogy az elhelyezkedés kérdése, az ősi kenyérkérdés még valamikor vetélytársakká fogja tenni őket. És az a “valamikor” hamarosan el is jött. Országos cég keresett egyetemet végzett kereskedelmi tanácsadót. Olyan állás volt ez, amely nemcsak a megélhetést biztositotta, hanem szabad teret nyitott az előhaladásra. Az igazgatói szék elérése volt egyike a lehetőségeknek. Mindketten beadták pályázatukat. Természetesen, mint talán mindenütt a világon, ez nem volt elég. Nem volt elég a kiváló végzettség, a fényes diploma. Szükség volt protekcióra. János, aki fiatalabb volt, szivéből megvetette a protekciót. Ő inkább idealista, álmodozó volt és barátai nem győzték visszarángatni a valóság talajára. Ezért végül ő is beadta a derekát és megkérte régen elhalt édesapjának jóbarátját, hogy szóljon felőle a cég tulajdonosai előtt néhány szót. De még itt is hozzátette: — De nagyon kérem Bátyám, agyon ne magasztaljon, azt hiszem elég lesz, hogy ha megmondja, hogy ismerte Édesapámat, ismeri családunkat. — Azt csak bizzad reám, Fiam — mondotta megnyugtatólag az atyai jóbarát. Péter, pár évvel idősebb Jánosnál, talán többet tapasztalt az életben, amely eléggé SZEMÉLYI HÍREK Becske Lajos (Beaver Falls, Pa.) lelkipásztorsága mellett francia nyelvet tanit a helybeli Geneva College-ban. Kish Gyula (Painesville, Ohio) ny. lelkipásztor helyettesitette Marton Sándor youngstowni lelkipásztort betegsége alkalmával. hányta vetette eddig, sokkal praktikusabban gondolkodott. Bizony ő füt fát megmozgatott, hogy elnyerje az állást. Mikor fél füllel arról értesült, hogy az állást alighanem János nyeri el, szinte indokolatlan harag lepte el. Valósággal megfeledkezett magáról. Névtelen levelet irt az Igazgatóságnak és abban “bizalmasan” közölte, hogy a másik pályázó, János a cég számára nagy rizikó lenne, mert súlyos tüdőbaja van és a kór már annyira előrehaladott állapotban volt rajta, hogy az egyetemi vizsgák izgalmas napjaiban tüdő vérzést kapott. Sajnos a névtelen levéllel nem elégedett meg, amit könnyen papírkosárba lehetett ejteni. Ezt az igaztalan vádat ügyesen, hogy a maga személye titokban maradjon, szóbeszéd tárgyávvá tette. így jutott a hir János fülébe is. János nagyon elszomorodott. Nem az állás elvesztésének lehetőségét sajnálta, hanem Pétert. Minden kegyeskedés nélkül, őszintén, szivből jegyezte meg: — Sajnos, Péter is azok közé tartozik úgy látszik, akik nem tudják, hogy mit cselekszenek. Az állást minden intrika ellenére, János kapta meg. Péter most már nem bánta, hogyha mindenki megtudja, hogy ő terjesztette a hirt Jánosról, hogy tüdőbajos, sőt egy nagyobb társaságban ki is jelentette: —- Hát ha nem hisznek nekem, majd az idő igazolni fog engem. Nem adok többet három hónapnál, majd gyüjthettek János szanatóriumi költségeire. Pétert ebben a társaságban látták utoljára. Voltak, akik tudni vélték, hogy másik városba költözött. Az élet tovább folyt, az eset feledésbe borult. Három hónap telt el. Szinte ugyanaz a társaság volt együtt. — Volt közöttük valaki, akit legtöbben nem ismertek. Egyik egyetemi hallgató hozta magával. Abból a városból jött, ahová állítólag Péter távozott. Mit sem tudott tehát az előzményekről és kétségtelen ezért kérte a társaságot, hagy hallgassák meg. — Tudom, hogy Önök mindannyian ismerték Pétert, aki itt végezte az Egyetemet. Nagy bajban van, sürgősen szüksége volna anyagi támogatásra. — Mi az, mi történt vele — kérdezték innen is onnan is. — Tüdővérzést kapott és szanatóriumba kellett szállítani — felelt nyugodtan, de szomorúan a kérdezett és nem értette, hogy miért lett mindenkinek az arca krétafehér. ★ ★ ★ Amit itt leirtam, nevek és foglalkozás megváltozásával, de lényegében pontosan igy történt.
