Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-10-01 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 A DÉLI PRESBITERIÁNUS EGYHÁZ Irta: Dr. Bónis Béla Dániel A déli presbiteriánus egyház (Presbyterian Church, U. S.) a múlt évben ünnepelte fennállásának centenáriumát. De a múlt örökségét vizsgálva nem a százévet hangsúlyozta, ami az északi presbiteriánus (Presbyterian Church, U. S. A., de pár év óta UP-USA) egyháztól való tragikus elszakadásának mérföldköve, hanem egyszerűen (és nehezen leplezett ellenmondással) a presbiteriánus hitvallásnak a déli államokban három évszázadot magába foglaló terjedését. A jövő vagy az elkövetkező uj évszázad felé tekintve pedig a nyomaték, valamint az ünnepélyes elkötelezettség egy nagyobb, az egész nemzetre, sőt világmissziójára is irányuló széles és intenziv evangélizációra esett. Annál is inkább, mert maga a presbiteriánus egyház erőteljesebb életre hivását a kolóniális Amerika u. n. Nagy Ébredési Mozgalmának köszönheti, különösen a Virginia államban levő Hanover-i egyházmegye céltudatos, lankadatlan belmissziói programjának, melyet 1755-ben szerveztek meg. Nagyobb lendületet 1800 körül kapott párhuzamosan azzal a tempóval, ami a vadnyugat egyre távolabbra esésével és fokozatos meghódításával járt. Érdekes, hogy az újabb evangélizációs mozgalom kiinduló pontja a fenti egyházmegye által alapított Hampden-Sidney College volt. (Ez emlékeztethet bennünket a mi ősi magyar iskoláink, theológiai szemináriumaink külföldön tanult diákjainak uj eszméket hozó vagy uj munkára serkentő és az utókort sok hálára kötelező pioneer-szolgálatára.) A lelki megújulás szelleme csakhamar átkelt Észak- és Dél- Carolina-ba, majd Tennessee és Kentucky államokba. Azonban mindezzel kapcsolatban 1810-ben egy másik igen sajnálatos szakadás történt, mi az u. n. Cumberland presbiteriánus egyház megszületését eredményezte. Mig az 1861-es ketté hasadásnak okai a polgárháború politikai, gazdasági és társadalmi regionális különbözőségeiben meg theológiai elveiben találhatók, addig az 1810-es meghasonlás inkább a lelkészképzésben elfoglalt álláspontra vezethető vissza. Ugyanis a fenti államok uj gyülekezeteibe való tömeges beözönlés állandósított lelkigondozást igényelt. Viszont ennek az egyháznak csak úgy tehetett volna eleget, hogy vagy sebtiben képzett papokat küldött volna ki vagy pedig arra alkalmas egyháztagokat és presbitereket bizott volna meg prédikálás- sal az átmeneti időre. De a hivatalos álláspont engesztelhetetlen maradt a “college” és theológia nevelés megkövetelésében és az egyház tanainak teljes elfogadására alapozott or- dinálás vagy lelkésszé avatás előfeltételében. így az uj hivek ezerszámra maradtak pásztorolás nélkül és az evangélizáció mindannyi lángjai füstölgő mécsekké lohadtak. Közben a methodista és baptista egyházak a presbiteriá- nusok tan- és oktatásbeli skrupulusai meg látóhiánya nélkül rohamosan növekedtek és erősödtek. Egy újabb alkalom tömeg-evangélizációra 1861-ben adódott a ketté hasadás után. A polgárháború harcosai ezerszámra tértek meg. Kb. százezerre teszik azoknak a katonáknak a számát, kik a testvéröldöklés borzalmaiban, falu jók vagy városaik üszkös romjai között találták meg Krisztust. Közülök több ezren lettek presbiteriánusok. Ez részben a sok hi- ven szolgáló tábori lelkészek munkájának is köszönhető volt. Említésre méltó az is, hogy jó pár közkatona a szeminárium elvégzése után vezető egyházi szerepet töltött be az újjáépítés korszakában. Körülbelül ebben az időben Dr. John Leighton Wilson fölvillanyozta az érdeklődést a kül- misszió irányában is. Ő maga húsz évig volt misszionárius Afrikában. Már 1874 előtt szervezett missziói munka folyt déli presbiteriánusok vezetése alatt Kínában, Colombiában, Mexicoban, Olaszországban és Görögországban. Azóta rohamosan izmosodott és szélesedett a munkaprogram úgy, hogy ma a déli presbiteriánusok arányszáma és külmissziói területe csaknem legelső az összes nagyobb amerikai egyházakat tekintve. Egy újabb ébredési mozgalom megint megragadta a déli presbiteriánus egyházat a harmincas években, egy igen válságos korszakban és következésképpen 1940 és 1960 között elérte a legszámottevőbb növekedést. Gyülekezetek és vasárnapi iskolák szervezése, templomok építése oly méretű lett, hogy minden hétre
