Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-10-01 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 MEGÚJULÓ EGYHÁZ Vitéz Ferenc perth amboyi lelkipásztor előadása a Presbiter Szövetség ligonieri konferenciáján 1961 szeptember 4-én III. A LELKIÉLET ELMÉLYÜLÉSE Amikor Isten megteremtette az embert a földnek porából, az ember élettelen volt, s csak akkor lett élővé, mikor “lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét” (I. Mózes 2:7). A tanítványok Krisztus keresztrefeszitése után bezárkóztak a jeruzsálemi felházba, s csak miután kitöltetett rájuk a Szent Lélek, nyitották meg az ajtót és tettek bizonyságot Krisztusról. A samáriai gyülekezet meg volt már ugyan keresztelve, de csak akkor vették a Szent Lelket, mikor Péter és János “kezeiket reájuk veték” (Csel. 8:16-7). így vagyunk a mai időben mi is az egyháztagjainkkal. Meg vagyunk keresztelve, hozzá tartozunk egy gyülekezethez, de addig élettelen, addig csak formailag, külsőleg vagyunk keresztyének, amig Isten Szent Lelkét ki nem árasztja reánk. Akkor lesz az egyháztag ‘élő lélekké” (I. Mózes 2:7). Az előbb elmondottak jóllehet átformálhatják, tökéletesebb organizációvá tehetik az egyházat, de csak akkor fog ez működni, amikor Isten Szent Leikével betölti ezt a keretet, amikor Szent Lelke által “élő lélekké” teszi. A keretet, a formát tartalomnak kell betöltenie és ez a tartalom csak “felülről adatik”. Az egyház akkor ujul meg, ha tagjaiban és egészében Isten Lelke tölti be. Tulajdonképpen nem is mi rajzoljuk meg a keretet, amelyben a megújuló, ébredő, cselekvő és hitvalló egyház él, hanem Isten Szent Lelke maga alakit ja ki a keresztyén élet lehetőségének keretét és formáját. A megújult egyházban megújuló emberre van szükség, mert az egyház is, legalább külső formájában olyan uj és jó, mint benne az ember. “Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint “és felöltözzétek amaz uj embert . . .” (Efézus 4:23-24). Hogyan lehetséges az ember megújulása? Először, bűneink felismerésével, megvallásával és könyörgéssel Isten kegyelméért. Bűneink felismerése, megvallása és kegyelemért való könyörgés nélkül nincs bünbocsánat, nincs egy “second chance”, lehetőség kegyelemre, megújulásra. a) Imaéletünk megújulása szükséges. A református keresztyén ember imádkozó ember. Imádságában állandó kapcsolatban van Urával. Az imádság csatorna, melyen át Isten Szent Lelke, áldása árad az ember életébe. Életünket, kérdéseinket vigyük Isten elé. Imádkozzunk magunkért, családunkért, egyházunkért, a lelkipásztorért, az emberiség Istenhez való közeledéséért, ellenségeinkért, hogy Isten formálja át őket. Az imádság hatalom, magunk és a világ sorsát intéző lehetőség, úgy, hogy Isten oltalmába helyezzük magunkat. Az imádkozó ember megújuló ember. Ha megnő imádságunk szárnya, felemelkedhetünk. Szükségünk van felemelkedésre. Zsoltárainkban is ez fejeződik ki: “Szivemet Hozzád emelem . . .” (Zsolt. 25), “Az Istenhez az én szómat emelém kiáltásomat . . .” (Zsolt. 77), “Perelj Uram perlőimmel . . .” (Zsolt. 35). Szent áhítattal adom át magamat Neki, s “érzem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett . . .” (Ének 258:1). b) Szükséges, továbbá, hogy a keresztyén ember a Szentirás felé hajoljon, benne keresse Isten akaratát, s imádságában kérje, hogy Isten formálja át, hogy engedelmes, alkalmas eszköz lehessen Ura kezében, országa építésében. A léleknek szüksége van erre a “magán áhítatra”, amikor Urával van egyedül. így lehet csak győzni. Azért van a mai világban annyi idegroncs, ingadozó, kétségbe esett ember, mert egyedül érzi magát, nem fogta meg Ura kezét, s nem tudja megoldani problémáit. c) A keresztyén ember még nem egy egység önmagában, Isten családba helyezte. Ha az egyén keresztyén, a családnak is keresztyén családnak kell lennie. A család ne csak jogi, társadalmi, vagyoni, hanem lelki közösség is legyen! A család már egy keresztyén gyülekezet! Nemcsak törvény, vagyon, hanem vér szerint, Krisztus vére szerint is összetartoznak. A családnak is, mint benne az egyénnek, imádkozó családnak kell lennie. Az a család ujul meg, ismeri meg magát lelkiképen, amelyik imádkozik, imádkozó közösséggé válik. Fontos tehát, hogy alkalmatos időben közös áhítatot tartsanak. Olvassák a Szentirást, áhitatos könyvet és a maguk imádságában vigyék kéréseiket, problémáikat Isten színe elé. Ha egymással nem tudunk imádkozni, mi, a család tagjai, hogyan tudjunk a vér szerint idegenekkel egy lelki egységet alkotni a templomban, az egyházban?
