Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-01-01 / 1. szám
22 REFORMÁTUSOK LAPJA — Úgy teszek, mintha figyelmesen a lázmerőt nézném ott, ahol az élet megtörését mutatja. — Még itt van! — súgom sejtelmesen, hogy vigasztaljam. — A lelke még itt lebeg valahol. — Oh, tudtam én azt! — ujong fel dallamosan az asszony. Gyuri is megbékül. Szegény cigány testvéreim! Hisznek és megnyugszanak. Szentül meg vannak győződve, hogy a lélek láthatatlan, aranyszárnya itt repdes, verdes az arcuk körül és puha érintéssel cirógatja, mint a napfény'. Érzik és szinte látják is titkos ideoda- villanását. A kis holttest is lassan átalakul, kisimul. Alig észrevehető mosoly dereng rajta. Az apró, rizskása-fogak fehér sövénye világol, s a szem fehérje kiles a csukott pillák alól. Olyan ez az öt-hat éves drága purdé, mintha elalvás előtt még az ágyban édesanyjával hun- cutkodnék. A kis asszony oda is támolyog és megérinti, de mindjárt fel is sikolt: — Csak a testecskéje ne volna hideg! A pillanatnyi álom szétfoszlik és a nő újra visszasüllyed a kétsegbeesésbe. Hirtelen lerázom a hőmérőt és rászólok a busuló anyára. — Nono. — Én csak azért sirok — reszket fel a hangja — hogy mikor kért, nem adtam neki vizet, de féltem, olyan nagy forrósága volt. Alig nyugtatom meg, a férfi keseredik el. — Jaj, mikor kért, nem muzsikáltam neki! Szakadjon le minden ujjam, miért is nem tudtam megtenni neki! — Ezen még lehet segiteni — nyugtatom meg. — Mikor szépen felravatalozzák, vegye a klanétáját, üljön oda a fejéhez és fújja el neki a legszebb nótáit. — Vájjon úgy tegyek? Fogja hallani? — Természetesen! — áltatom, hogy jót tegyek vele. Azzal már készülődöm is. Pár jó tanácsot adok. Az asszony az ajtónál visszatart. — Mutassa meg még egyszer istálóm! — Mit? — Az ő lelkit! . . . Az idő enyhül. Az ég sötét mélyében súlyos hófelhők torlódnak, csípős szél vág, az erdők komoran zugnak, a ház ablakain át lámpafény vetődik ki a hóra. Hirtelen szomorú dal zendül fel a kis holttest mellett. Gyuri cigány klanétázik a fia lelkének a jégvirágos ablakok mögött. Azóta mindig megteszi, mikor ideje van. Nyirő József (Kopjafák) A világ . . . kicsinyített számokban Ha a világ összes lakója egy városban lakna és annak a városnak a népességét egy ezerrel jelölnénk, akkor a következő arány számokhoz jutnánk: Az egy ezerből 60 ember amerikai, 940 a más nemzetbeli összesen. Erre a 60 amerikaira jut azonban a város bevételének a fele. Háromszázhárom fehérbőrű és 697 nem-fehérbőrű él a városban. A 60 amerikai átlagosan 70 éves koráig él; a többi 940 átlagos életkora nem több, mint 40 esztendő. TConyvarp "Message to Posterity" from Ernst von Dohnányi. (The H. & W. B. Drew Company, Jacksonville, Fla., 1960.) Századunk zenekultúrájában Dohnányi Ernő a nagy magyar triász szeniora Bartók és Kodály mellett. Még bizonyára sokan emlékeznek Budapest - Székes főváros jubileumi díszhangversenyére (1923). Három eredeti mű került bemutatásra: Dohnányi “Ünnepi Nyitány”-a, — Bartók azóta világhíres “Tánc- szvit”-je és Kodály klasszikus “Psalmus Hungaricus ’-a. Dohnányi vezényelte a Filharmóniát. A Psalmus elhangzása után a karmester arca jobban ragyogott az átütő siker boldogságától, mint a szerényen meghajtó szerzőé. Ez az önzetlenül ra- jongani tudó, tiszta lelkű magyar művész szól hozzánk a könyvből. A mindig áldozatkész ember és barát, az örök optimista művész, virtuóz és alkotó. Szavának, muzsikájának őszinte, ihletés melegéből töretlen fénnyel sugárzik az élet, az emberi haladás ősi mozgató eleme: a Szeretet. “I was always in love” — mondotta mosolyogva egyik riporternek. Mosolyában a hitvallók meggyőződésével. Lisztferenci örökségeként a zenei Szép alkotásának boldog szerelmét zongorázta bele a 20. század zenetörténetébe. Hazájának és a világnak. Már első opu- szában (zongoraötös) ezt a szerelmet kötelezte el egy hagyomány- tiszteletben fogant, gazdag művészpályát irányitó derűs bölcsességgel. Élete utolsó szakaszának megpróbáltatásaiban ez a nemes művészi tisztaság szerzi meg neki teljes emberi elégtételként a győzelem megnyugtató élményét. New Yorktól Moszkváig Dohnányi muzsikája ma mindenütt fémjelzett száma a műsoroknak. “Üzenetének” hitelességét, lebilincselően közvetlen hangját, finom formaszövését özvegyének, Doh- nányiné Zachár Ilonának köszönjük. Utolsó éveiben a Mester neki mondta tollba gondolatait. Üdítő olvasmány magyarnak, külföldinek egyaránt. (Lantos A.l
