Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-08-01 / 7. szám

20 REFORMÁTUSOK LAPJA nul átadták pénzüket az uj prófétának, _ aki Kolozsváron székelt s aki hatalmas modern nyomdát szerelt fel egy vadonat uj nagy épületben. Ha jól emlékszem, a Farkas utcá­ban. Az építkezés alatt egyszer arra járván láttam volt tagjainkat, férfiakat és nőket, amint nagy szorgalommal hordani gyalogosan a tég­lát és maltert a kőmivesek keze alá. Meg­kérdeztem őket, hogy tudják e mit cselekesz- nek? Óh igen — felelték engem megszégyenítő nagy hittel — mindenünket eladtuk s idehoz­tuk pénzünket ebbe az épületbe és nyomdába, mert néhány hónap múlva jön az Ur Jézus, nincs szükségünk semmire. Hát erre az épü­letre és a nagy nyomdára, mely ontani fogja az anti-krisztusi tévtanokat, azután is lesz szükség, ha itt lesz az Istenországa? — kér­deztem. Azt nem tudjuk — felelték a meg­zavart és megcsalt szegény emberek. A néhány hónap elmúlt, Jézus nem jött el, a becsapott emberek felelősségre vonták a hamis prófétát, aki hadonászott, hadart és magyarázkodott, hogy megvan irva: “A vő­legény késett.” (Máté ev. 25., 5.) Borzalmas botránkozások keletkeztek a gyülekezeteikben, a becsapott és tönkretett nép követelte vissza vagyonát, mire a próféta nem volt hajlandó, inkább hazudozott tovább. Az ügy a törvény­székre került, a tagok ügyvédeket fogadtak, pereltek mi alatt a nyomda tonnaszámra on­totta a hamis tanokat tartalmazó traktátusokat, könyveket. Végül a hatóság lezáratta az épü­letet, árverésre került minden. Valami cse­kélységeket kaptak vissza a naiv hivők, akik szintén azért tévelyegtek, mert nem tudták az írásokat, vagy ha tudták, nem hitték. Az égi jelek egyik legszebbike a szivár­vány, az özönvíz elmúlta után jelent meg először (I. Mózes k. 9, 8), mikor az Ur Ígé­retet tett az embernek, hogy sohase fog még- egyszer özönvizet bocsátani a világra. Viszont több helyen megvan irva, hogy tüzözön által emésztetik meg a Föld minden rajtalevővel együtt. Tudjuk, hogy legnagyobb tudósaink nagy buzgalommal dolgoznak a mindent el­pusztító tüzözön előkészítésén. A jelek, melyek megelőzik a végveszedelmet szépen sorakoznak előttünk, csak olvasni kell az Igét és kisérni az eseményeket. (Máté 24.) De mindezekből ne a dátumokat kutassuk, mert ott csak becsapódunk, hanem Jézus sza­vai szerint legyünk készek a nagy találko­zásra. Akik szeretik és félik Istent, akik megtisztultak a golgotái vérben, azok legyenek készek találkozni az Üdvözítővel, akik nem hisznek Benne, azok találkoznak a Bíróval. Molnár Károly MAGYAR NÉPDAL AMERIKÁRÓL Az első világháború előtti magyar vándor­nak elég keserves volt az élete Amerikában. Otthon mind azt hitték, hogy itt az utak arannyal vannak beborítva, csak fel kell szedni őket. Aztán kijőve rájöttek, hogy nemhogy arannyal, de még kővel sincs beborítva az ut s hogy nekik kell a köveket lerakni. Hozzá is fogtak s a munka nyomán aztán lett ke­nyér, öltözet, aztán hajlék is, templom is. Erről a csalódásról és kezdeti nehézségről szól az alábbi dal, mely sokszor felhangzott 1910 tájékán a bus magyar vándor ajkán. — Beküldője Vajda András, a warreni egyház volt pénztárnoka és presbitere, ki a maros­menti Gernyeszegről vándorolt Amerikába. Hallottam Amerikáról Jót, rosszat beszélni, Boldog, akit a szerencse Jó útra vezérli. Mert engem megfogott a rossz És a jó elhagyott, Boldogtalan, szerencsétlen, Csak egyedül vagyok. Magam jöttem jószántomból Nagy Amerikába, Nem hozott engemet ide Senki fülönfogva. Sem a biró, sem a jegyző, Sem a világ nyelve, Csak az az átkozott pénzvágy Hozott engem ide. V Újabb bibliai iratokat találtak A Holt-tenger nyugati partjai fölötti egyik barlangból újabb bibliai irat került ki. A 14 láb hosszú és hat inch széles papirusz-tekercs 36 zsoltár szövegét tartalmazza héberül. Köztük van a 151-ik zsoltár is, melynek eddig nem volt meg a héber szövege. Az Ószövetség görög fordításában, az u. n. Szeptuagintában ez a zsoltár megvan. A tradíció szerint 70 zsidó tudós fordította le a héber szöveget görögre, innen van a fordítás neve (Septua- ginta-Hetven). Az értékes tekercs a Jordán államhoz tartozó Ó-Jeruzsálemben van, a Pa­lesztinái Archeológiái Muzeum birtokában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom