Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-08-01 / 7. szám
18 REFORMÁTUSOK LAPJA BOLDOGOK A SÍROK (Folytatás a 8-ik oldalról) védő megérzi, hogy Krisztus láthatóan jelen van. Legutóbb a férfi bibliaórán arról volt szó, hogy akik engedelmesen élnek az imádságban, Isten igéjében, Isten közelében, azokon az meglátszik. Amikor Mózes Istennel beszélt, fölragyogott az arcra, tündökölt az arca. Van itt egy csomó ember a templomban, akinek ilyen ragyogó arca van. Próbáljatok igy nézni. Aki Istennel beszélt, hitben engedelmes volt. Azt mondják mások reá, hogy békességes ember, csodálatos derült keresztyén, vidám, biztat, amikor más nyomorúságot mond, jót mond egy ember felől, amikor más mindig csak rosszat mond róla. Sugárzik az arca, láthatóvá lesz a Krisztus jelenléte. És amikor Úrvacsorához járulunk és hit által nézzük ezt a kenyeret és bort, láthatóvá lesz számunkra a véres áldozat. A nagy áldozat, amelyik érettünk történt. A látható világból, az érzéki világból eltűnt az Isten és a Lélek világába visszajött. Itt van Isten köztünk — énekeljük sokszor — jérték őt imádni. És még nagyobb a titok. Aki elmegy tőlünk és hitben és imádságban keressük, valóságban vissza is kapjuk. Nemcsak majd az örökkévalóságban, hanem már itt a földön. Mózes elment a népe közül, de törvényei, tanítása, lelkülete tovább formálta népét. Ábrahám eltűnt és az örökkévalóságban látta őt Jézus, de a szövetség és a kegyelem, amelyik átáradt nemzedékről nemzedékre ezer esztendőkön át tartotta az ő nemzetségét. Valaki elmegy közülünk láthatóan és láthatatlanul az életnek az eredményei, hatásai ott maradnak köztünk. Láttam olyan családot, amelyiket ma is kormányoz egy öreg dédanya, aki régen eltűnt és mindig visszajön a gyermekei szolgálatában, lelkületében, áldozatában, békességében. Arany János Bibliát olvasott az öreg szülői mellett és igy mondhatta el azt a csodálatosan drága néhány sort: “Nem mindig ember, aki sorsot intéz; Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb; S midőn lefáradt az erőtlen kéz, A végzet tengelye harsog tovább; Csüggedve olykor, hogyha lomha gépül Magát sodorni az emberfia: De majdha eszmél és öntudatra épül, Feltűnik egy magasb harmónia.” “Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem levetve, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul.” Mindenkit visszakapsz. A szivedben hordod. Mindaz, ami egy emberi életben örökkévaló kincs volt, megmarad itt a földön is és hat tovább szakadatlanul. Láthatóvá lesz a gyermeked életében, az unokád imádságában. — Visszajövök hozzátok. Csak több hit kell hozzá, testvérem, mint ahogy az a Jákob, aki nem akart vigasztalást bevenni, valamikor milyen mélyen tudott imádkozni és most, gyászában, nincs imádság az ajkán. És Dávid egyszer egy kicsiny gyermekét siratta és azt mondta: most már nem gyászolok többé, hiszen ő nem jön vissza, de mi utána megyünk. Valaki elmegy és valaki visszajön. Elmegy az ember. Elmegy a családtagom, elmegy, akit szerettem és árva csendben megáll az Ur Jézus Krisztus és zörget az ajtón. Elmegy és visszajön és lelkem gazdagabb lesz vele. Boldogok, akik sirnak, mert az örökkévaló Isten megváltó szeretetében megvigasztaltatnak. Ámen! MURAKÖZY GYULA (t 1961 aug.) ★ ★ ★ Kálvin-téri templomban tartott vasárnapi igehirdetés, mely 1959 julius 19-én hangzott el a két héttel azelőtt meghalt id. Benkő István rákospalotai lelkipásztorra emlékezéssel. Angolnyelvü protestáns lelkész Moszkvában Az Egyházak Nemzeti Tanácsa Rev. Donald V. Roberts tonawandai presbiteriánus lelkészt nevezte ki a moszkvai angolnyelvü protestánsok lelkészi ellátására. Moszkvában mintegy 300 protestáns vallásu követségi hivatalnok van. Számukra eddig havonta egyszer volt istentisztelet, melyet a Helsinkiben állomásozó anglikán lelkész tartott. Az állandó protestáns angolnyelvü isten- tisztelet tartását az is tette szükségszerűvé, hogy évente mintegy 10,000 amerikai és angol turista fordul meg Moszkvában. Rev. Roberts 35 éves, nős, kisleányuk 4 hónapos. Családjával októberben fog költözni Moszkvába. Kodály Zoltán római kitüntetése A hires magyar népdalgyüjtő és zeneszerző római látogatása tiszteletére az ottani Szent Cecilia Akadémia ünnepséget rendezett, mely alkalomból aranyérmet nyújtottak át a világhírű magyar művésznek. Kodály Zoltán az elmúlt évtizedben munkásságának nagyrészét az egyházi zeneirodalomnak szentelte.
