Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-08-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 MEGÚJULÓ EGYHÁZ Vitéz Ferenc perth amboyi lelkipásztor előadása a Presbiter Szövetség ligonieri konferenciáján 1961 szeptember 4-én II. TANÍTÁS a) Vallástanitás. A mai protestantizmus a keresztyénné létei egyik alapvető és legfontosabb követelményét, a rendszeres vallástanitást hanyagolta el. Otthon a templom és az iskola az egyház iker pillérei voltak. Otthon a mai rendszer bezárta az iskolákat, hogy ne neveljenek utánpótlást az egyház részére. Nálunk itt kevés a református felekezet iskola. A baj nem is ez, hanem az, hogy itt az egyháznak a teljes tanitás helyett a vallás- tanitásra kellene összpontosítania figyelmét, s ez nem történt meg. Nem az a baj, hogy nincs református mindennapi iskolánk, hanem az, hogy nincs komoly vallástanitás! Hogy legyen utánpótlása az egyháznak, ha nincs vetemény eskert j e ? Sokan azt gondolják, hogy a rendszeres vallástanitást helyettesiti a vasárnapi iskola. Aki ezt gondolja, áltatja sajátmagát és kendőzi felelőtlenségét. A vasárnapi iskola jelenleg, akármilyen jól is csinálja valaki, csak pótlék, mely az előbbit nem helyettesítheti. Vasárnapi iskolába az jár, aki akar. Senkit sem kényszerítenek erre. Ha jön, vagy figyel, vagy nem, vagy elvégzi házifeladatát, vagy nem. Hogyan gondoljuk, hogy igy egy öntudatos, keresztyén élet alapjait rakjuk le? Ehhez, nem kritika képen az járul hozzá, hogy még ha rendes iskolai tanitók tanítanának is, nincsenek kiképezve vallástanitásra, s a legjobbak is csak műkedvelők, laikusok! Szükséges azért, hogy a felekezet: 1. Szervezze meg a rendszeres vallástanitást. 2. Készítessen el egy rendszeres, nyolc évre terjedő valláskönyvet a vasárnapi iskolai tananyag mellett. 3. Heti egy, vagy két órában rendelje el a vallástanitást, melyben minden egyháztag gyermeke részesül. 4. A helyi egyház pedig gondoskodjék arról, hogy vagy szombatonként, vagy délutánonként, osztályonként jöjjenek a gyermekek vallásórára. 5. Melyet vagy a lelkipásztor vezessen, ha erre pásztori munkája mellett időt tud áldozni, vagy pedig a nagyobb egyházak alkalmazzanak képzett vallástanitót, vagy pedig két kisebb egyház közösen alkalmazzon egyet. így a vasárnapi iskola plusz lesz, és nem az egyetlen, amit adni tudunk. Természetes, hogy a vasárnapi iskola részére is megfelelő anyag álljon rendelkezésre. 6. A felekezet képezzen megfelelő tanítókat a vallástan tanítására. College után minimálisan egy esztendő legyen a felkészülés ideje. 7. A vallástanitás végzésére megfelelő helyiségekre is szükség van, mely a legtöbb helyen már rendelkezésre is áll. Ahol nincs, ott a gyülekezet gondoskodjék erről, a felsőbb hatóság pedig szorgalmazza, s anyagilag segítse az erre rászoruló egyházakat. b) Különös gondot kell fordítani az egyház ifjúságának nevelésére. Ha a konfirmáción túl van valaki, ne azt jelentse, hogy graduált és diplomát kapott a keresztyénségből. Az ifjúsági egyesület necsak szórakozási csoport legyen, hanem “továbbképző iskola” — “higher education”. c) Itt kell szólnunk arról is, hogy a keresztyén tanítást igy elvégezheti az egyház, azonban ennek segítésére, gyakorlására az otthon, a család adjon alkalmat. A keresztyén nevelés a keresztyén otthon és szülők kötelessége, ahol több időt tölt a gyermek. Tehát a szülők, amint segítenek a számtanban gyermekeiknek, segítsenek a vallástanitásban is, tegyenek meg mindent, hogy a gyermekek a szülőkkel és a szülők példájából tanuljanak meg keresztyén életet élni. Azt jelenti ez, hogy a családi élet is revideálásra szorul lelki szempontból. d) A tanitás fejezeténél tartva, eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy nemcsak a gyermekek, ifjak, hanem a felnőttek is, legalább havonta egy alkalommal egyházi továbbképző előadásokon vegyenek részt. Ebben szinte legfontosabb presbitereink nevelése és képzése. Ha arra gondolunk, hogy a lelkipásztor éveken át készül hivatására, kiképzésben részesül, ugyancsak szükséges, hogy a presbiterek számára is legyen valamilyen kiképzés. Ők is szolgálatra hivatnak el, s miként a lelkipásztort, a presbitert is kvalifikálja az egyház a maga szolgálatára. Hiszen még az autó hajtáshoz is szükség van bizonyos vizsgára, hogy az emberek életét óvják a veszélytől, hát még az egyházban, ahol “license” nélkül hajtunk, belekormányozunk egymásba,
