Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Published monthly, except June-July and August- September, when bi-monthly, for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 25 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected eight weeks after receipt of both old and new addresses. Send all correspondence and subscriptions to: Dr. László Harangi, Editor 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio Telephone: 775-7733 ANYÁM EMLÉKE Csupa csalódás volt az élte, Bár az Istent boldogan félte, Megnyugodott, vigaszra lelten, Hogy Istennek nevelt föl engem, Ezért sohsem panaszkodott, Áldotta a vándor botot. De jaj, nekem gyógyíthatatlan, Hogy szivétől messze szakadtam, Az önvád a lelkemet fúrta, Hogy nem találtam vissza=utra, Mert a siker cserben hagyott, Terv, álom, cél ma már halott. Harcba az a szent küzdelem hajt: Alkony=sugára én leszek majd, Úgy csókolom sugár=özönbe, Mint Nap, ha útját megköszönte, Vissza száz színnel fizetem, Amennyit jót tett én velem. De ki elhagyja ősi házát, Szivén balsors tövise jár át, Lelkén felhő, komor borulat, Anyja sírjára sem borulhat, Itt száz betelt vágy is kevés, Ez a legnagyobb büntetés. Szegény anyám, igy költözött el Nagybánatu, siralmas ősszel, Ajkán sóhaj, fia nevével, Megbékülve a földdel, éggel, Krisztusunk hívta odafent, És boldogan ő — haza ment. SZABÓ LÁSZLÓ Varga Imre: TIÉD A DICSÉRET . . . A 65-ik zsoltár legismertebb énekeink közé tartozik s ha megkérdeznénk hiveink közül nagyon sokakat, nem tudnák megmondani, hogy miért. Nemcsak a dallamában, hanem elsősorban a mondanivalójában található meg az, amiért olyan nagyon ragaszkodunk hozzá, amiért olyan szivesen énekeljük. Gyülekezeti ének ez a zsoltár, annak a gyülekezetnek az ajkán, amely fogadásait jön teljesíteni a templomba. Azokat az Ígéreteket, fogadásokat, amelyeket szorongatott, nehéz időkben tett az Urnák. A gyülekezeti istentisztelet a földi élet egy meghatározott helyén keresztül felmutatja az ótestamentumi istenhit mélységét és magasságát, a látható és láthatatlan, az idői és örökkévaló, a külső és a belső, a múlt, jelen és jövendő egységes látását. A földi élet áldásai fölötti öröm nem más, mint az Istennel való közösség öröme. Az ótestamentumi kegyesség mélységét mutatja, hogy az Isten szine előtt való megjelenéskor az emberi lélek bűneire gondol. Isten jósága bünbánatra készteti az embert. Isten jóságának a nagysága önkéntelenül is arra kényszeríti az embert, hogy szégyenkezés fogja el és hogy ebből a szégyenkezésből törjön fel a vágy az Istennel való zavartalan közösség után, amelyet az ember a bűnök megbocsátásában nyer Istentől. A hivő lélek világosan látja, hogy bűneinek terheitől a saját erejéből meg nem szabadulhat, azokat el nem vetheti magától. Csak amikor bünbánattal a megbocsátást keresi, akkor nyílik meg számára a szabadulás útja. A zsoltáros teljes emberi közösségben érzi magát mindazokkal, akik hozzá hasonló módon Istennél keresik a megbocsátást és meg- igazulást. Az Istenhez való jó viszony elengedhetetlen feltétele a bűnök megbocsátása. A megbocsátásban benne vannak az összes lelki javak, amit Istentől nyerhetünk, mert valójában csak akkor ismerjük meg igazán az Istent.
