Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-05-01 / 5. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA teremtetett minden. Nem azért tart meg az Atya, hogy legyünk, hanem hogy Ur Jézusé legyünk és lehessünk. A megteremtett és megtartott világba az Atya elküldi Fiát, a titok tökéletes kijelentőjét, aki­nek testbeöltözésében, szenvedésében, halálában és fel­támadásában Isten bizonyossá teszi számunkra, hogy szereti a világot. A Szentháromság Isten abban fedi fel legcsodálatosabban lényének titkát, istenségét, hogy Jézus éleiében és halálában vállalja a lázadó teremt­mény nyomorúságát: emberré lesz. A Szentháromság harmadik személyében, a Szenl- lélekben azt teszi, hogy a megváltott teremtményt, az embert. Krisztusba, azaz önmagába oltja. — Ezt a Krisztusba-oltásl az ó-ember elleni harc vezetésével munkálja. A Szentlélek Krisztusba olt — s Krisztus teste az Egyház. A Krisztusba oltó. Egyházba iktató Szentlélek úgy fedi fel a Szentháromság titkát, mint közösséget szerző szeretet. Az Atya a Fiúban világositja meg az Ő orcáját s ezt a világosságot a Szentlélek láttatja meg velünk. A "láttatás" eszköze a hit. A Szentháromság titka: teremtő, megváltó és megszentelő istensége a hitben válik megismertté. A hit maga is a Szentháromság Isten tette, amelyben önmaga titkát úgy magyarázza, mint feltétlen kegyelmet. Nemcsak megmutatja magát — a szemünket is Ő nyitja meg a kijelentett titok meglátására. Ez a teljes hatalom, hatalmas kegyelem és ön­magán nyugvó szeretet a Szentháromság titka. Gyülekezeti esemény Nilesban A nilesi kis magyar gyülekezet elfogadta ID. NAGY GYULA lemondását gondnoki tisztéről több mint 18 esztendei szolgálata után. Tiszteletére, már­cius 12-én gyülekezeti ebédet rendeztek. Id. Nagy Gyulának és feleségének élete annyira szorosan össze­függ egyházuk életével, hogy bátran állíthatjuk őket példaképül amerikai magyarságunk elé. A képen az a jelenet látható, amikor Nt. Orth Győző köszönetét fejezi ki id. Nagy Gyulának hű­séges szolgálataiért a banketton. Balról jobbra az első sorban: id. Nagy Gyuláné, id. Nagy Gyula és a lelkész. A második sorban az ünnepelt házaspár gyermekei láthatók: ifj. Nagy Gyula az egyház pénz­tárosa, Nagy Ernő és Patterson Imréné, szül. Nagy Vilma, az egyház orgonistája. A lelkipásztor szavai szerint "Nagy Gyula, mint székely ivadék, talán őseitől örökölte a vezetésnek azt a nemes módját, amely sohasem azt mondatta vele az egyház tagjainak, hogy ELŐRE — hanem: UTÁNAM!" A TEMPLOM A templom az Isten háza, az a hely, ahol lelkünk “Otthonra” talál! Lelki Otthonnak is nevezhetjük. Milyen jó, ha felzaklatott lel­künk a templom csendjében megpihenve, nyu­galmat talál. És milyen boldog érzés, ha a hivek közösségében énekkel és imával együtt dicsérhetjük az Istent! Ha az Ige szavai lel­künk mélyéig hatnak, és úgy érezzük, csak nekünk szólt most az Ur! Ilyenkor a vigasz­talás és megnyugvás drága érzésével távozunk a templomból, mert lelkünk táplálékot kapott, mely az elkövetkező napok terhének, megpró­báltatásainak elviselésében erőt ad. így lesz az isteni üzenet egyik vasárnaptól a másikig, éltetőm és útmutatóm. Miért van az, hogy mostanában nem lelki otthon már sok ember számára az Isten háza? Nem a megnyugvás helye és nem itt elégitik ki az emberek lelki éhségüket, mert nem érzik a lelki ürességet! Mióta átléptük drága Hazánk határát és idegenbe szakadtunk, egészen újszerű a visel­kedésünk. Megváltozott a templomba járásunk célja is. Van, aki azért jár a templomba, mert rég nem látott barátaival itt találkozhat és kibeszélhetik magukat. Mások azért járnak templomba, hogy a templom előcsarnokában üzleti ügyeiket megbeszélhessék az iderendelt felekkel. Vannak, akik a templom ajtóban barátaikat és azoknak ruháit birálgatják. Van, aki azért jön a templomba, hogy elmondja lelkipásztorának: Tiltakozik a prédikáció ellen, mert abban úgy érzi, őt prédikálja ki és ő ezt nem tűri! Van, aki a templom kapuja előtt az utcán a lelkipásztor prédikációit, an­nak életét, családi ügyeit vitatja mg. Van aztán még olyan jó keresztyén is, aki beülve a templom padjába, egész isten- tisztelet alatt fejét jobbra-balra forgatva, ál­landóan nyakát nyújtogatva keresi és nézi: kik vannak a templomban? Most kérdezzük meg: hol itt a templomi áhitat, imádságos lélek és az Igét befogadó alázatos szív? A templomba készülni kell, az Isten Igéje hallgatására. Minden világi gondoktól meg- üresitve jelenhetek meg csak az Isten orcája előtt! Nem szennyezhetem be lelki ruhámat és Isten házának küszöbét sem, közönséges emberi indulatok kitörésével. Jó, ha ezen elgondolkozunk és megvizs­gáljuk életünket, hogy milyen lélekkel és gondolatokkal indulunk el vasárnap reggel az Isten házába, a templomba. Nagy Balázs Dezsőné

Next

/
Oldalképek
Tartalom