Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 AZ IGE ÉS A MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉS Irta: Dr. Biró Sándor A szó legszorosabb értelmében magyar közművelődésről csak a reformáció óta lehet beszélni. A középkorban közművelődésünk csak nagyon szűk rétegre terjedt ki, tehát nem is volt igazi közművelődés. Nyelvében pedig latin volt, minthogy az egyház és a tudomány nyelvét használta. Ez a magyarázata a felette gyér magyar nyelvű nyelvemlékeknek a középkorban. A latin nyelvű kultúra nem jutott el a nagy tömeghez, amely a latin nyelvet nem ismerte. A kultúrával igazában csak a papok foglalkoztak — s azok közül is főképpen csak a felsőbb egyházi rendből valók. így a magyar reneszánsz is csak egészen szűk körben érvényesült. Müveit ember a főurak között is ritka volt, az asszonyok pedig teljesen kivül éltek a kultúra hatáskörén. A Reformáció meg akarta ismertetni az Evangéliumot a legszélesebb néprétegekkel is, ezért a beszélt és Írott Igét igyekezett mindenfelé eljuttatni. Mivel pedig a megértésre nagy gondot fordított, az igehirdetést és az egész istentiszteletet a nép nyelvén, magyarul végezte. Mikor ezért a fogságban lévő Dévai Biró Mátyásnak Fáber bécsi katolikus püspök szemrehányást tett, Dévai feleletül idézte a I. Kor. 14:19 versét: "De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanitsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken." Ebből az Igéből nőtt ki a 16. századi magyar közművelődés és végeredményben mindaz, ami erre a közművelődési alaprétegre később felépült. A középkori helyzettel szemben a 16. században már lehet a kultúrát közművelődésnek és magyarnak tekinteni.---------------------------------------------------------------------^ . . szerető édesanya volt . . .” “Anyám gyengédlelkü, érzelmes, kegyes és becsületes asszony, szerető édesanya volt, aki kegyes tanításaival és a maga példájával tanitotta gyermekeit az istenfélelemre. Gyakran kivezetett a város határába s ráterelte figyelmemet az Isten müveire, hivő elragadtatással beszélt az O mindenhatóságáról, bölcsességéről, jóságáról és szivembe véste a mélységes tiszteletet a minden dolgok teremtője iránt. Sohasem felejthetem el az anyámat, mert ő vetette el és csíráztatta ki lelkemben a jóság magvát; ő tárta ki szivemet a természet benyomásai előtt, ő fakasztotta és növelte eszméimet és nevelése egész életemre állandóan üdvös hatással volt.” Kant Immanuel (1724-1804) V_____________________________________________________J Tény az, hogy a magyar nemzeti irodalom a reformációval kezdődőit hazánkban. A tudomány, a kultúra most már nemcsak egy szűk rétegre terjed ki. Döntő fontosságú a kultúra terjesztése szempontjából az a körülmény, hogy megindul a könyvnyomtatás főként a magyar reformátorok: Huszár Gál, Méliusz Juhász Péter és a többiek kezdeményezése folytán, úgyhogy a nyomdák tulnyo- mórészben protestáns kézen vannak. Nyomtatott könyvek százai terjednek el a három felé szakadt ország területén. Ezek a könyvek elsősorban bibliafordítások. De csakhamar megjelennek az első magyar nyelvű tudományos munkák is. Megjelenik az első magyar nyelvű világtörténelem, az első magyar történelem, az első magyar nyelvtan, az első magyar füvészkönyv, később az első magyar bölcsészeti könyv, magyar enciklopédia stb. Ezeket a magyar nyelvű könyveket már nemcsak egy nagyon szűk réteg olvassa, hanem úgyszólván minden írástudó ember. Iskolák százai keletkeznek, ahol most már jobbágy fiuk is megtanulnak irni- olvasni. Nemesek és nem nemesek egyaránt olvassák a sok vigasztaló könyvecskét, melyeknek szerzői a Bibliából vett érvekkel vigasztalják a rettentő szenvedések örvényébe sülyedt magyarokat. Az Ige hatása mindeniken érzik, minthogy a szerzők legnagyobb része az Igét hirdető protestáns ember. Van azonban az irók között világi ember is, főurak, Íródeákok, a 17. századtól asszony is (Lorántffy Zsuzsánna). Világos bizonyságai ezek annak, hogy a kultúra ügye többé már nemcsak a papok dolga, hanem az egész magyar nemzeté. így lett a kultúrából igazi közművelődés. Ez a közművelődés nyelvében is, tartalmában is: magyar. Szép, zengetes nyelven szólal meg a Biblia üzenete és a többi nyomtatott könyvek is a legégetőbb magyar kérdésekkel, “az ország romlásának” okaival, a magyar nép múltjával, vagy jelenével foglalkoznak. Az irók főcélja a magyarok lelki erejének növelése, a megszomorodottak vigasztalása és ezáltal megtartása. Az iskoláknak is ez a törekvése, A későbbi századok magyar közművelődse a 16. századi alapra épült. Nem véletlen, hogy a magyar irodalom döntő korszakfordulóit olyan irók készítették elő, akik valamely református kollégium növendékei voltak. Bessenyei, Csokonai, Kölcsey, Arany, Kossuth, Petőfi, Ady, Móricz, Szabó — hogy csak egypárat említsünk a legnagyobbak közül, valamennyien egy- egy református kollégiumban szívták magukba a magyar közművelődés olthatatlan szeretetét. Hogy pedig a Károlyi Gáspár fordította 1590-i vizsolyi Biblia nyelve milyen hatást gyakorolt a magyar irodalomra, arról tanulmányok sokasága tanúskodik. Ha hivő szívvel tekintünk végig a magyar közművelődésen, okvetlenül az örökszép evangéliumi Ige jut eszünkbe: "Kezdetben vala az Ige . . . minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett." A 16. századi reformátusok hősi alapvetése ezért indít hálára minden igaz magyart, aki szereti a magyar közművelődés ügyét.
