Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-03-01 / 3. szám

16 REFORMÁTUSOK LAPJA Boros L. (Dayton, O.) A Refor­mátusok Lapja januári számának “Ember és Világa” c. rovatában szereplő rövid hirről: “Két magyar tudós a szegedi orvostani intézet­ben széliummal közömbösiteni tudja az atomkisugárzás veszélyét”, bővebb adatokat találhat a “Science Digest” 1960 decemberi számában. Kórody István (New York, N. Y.) Kérdésére, hogy milyen jelentőséget képviselt számokban kifejezve az u. n. “katolikus szavazat” az őszi elnökválasztásban, a Gallup Poll hivatalos statisztikai kimutatásának adataival válaszolunk: 1956-ban a katolikus szavazók 51% a demok­rata, 49 % -a pedig a republikánus pártra szavazott. 1960-ban az arány ilyenre változott: 78% szavazott a demokrata és 22% szavazott a re­publikánus pártra. Foglalkozás szerinti megkülönböz­tetéssel a katolikus szavazók a kö­vetkezőképpen oszlottak meg: A fe­hérgallérosok (középosztály) 75%-a, a munkások 83%-a és a munkás­szervezetekbe tartozók 85%-a sza­vazott a demokrata pártra. Köszön­jük levelét. A küldött ujságkivágást továbbitottuk Dél-Amerikába. Whartoni (N. J.) olvasó. “Az Em­ber és Világa” c. rovatunk csak felvilágosító szolgálat. Ezért hozzuk a modern tudomány felfedezéseit, adatait és a statisztikákat kommen­tár nélkül. A közölt hírekkel ter­mészetesen nem minden esetben ér­tünk egyet. Nyilvánvaló, hogy a januári rovatban a világ végét jós­ló tudósok kijelentésével kapcsolatos hírünket is csak, mint a modern tudomány köreiben szóbanforgó uj megállapítást, a hit- és bibliaismeret nélküli kutatások tipikus példáját közöltük. Ugyanezt a hirt a “Chris­tian Century” és más komoly pro­testáns világlapok is hozták. Tolnay István (Richmond, Va.) Nem közöltünk részeket leveléből Postaláda rovatunkban, mivel olyan cikkről nyilvánított véleményt, a- melyik 1960 február 1. előtt jelent meg a Reformátusok Lapjában, te­hát nem a mostani szerkesztő ideje alatt. Dr. Fazekas Sándor (Buffalo, N. Y.) Köszönjük levelét. Nagyon saj­náljuk, hogy nem tudjuk lehozni. Talán napi, vagy heti újságnál kel­lene megpróbálni. Biztassa lelkes magyar szivével továbbra is né­pünket. A SZENT1RAS KÖNYVEI TIMOTHEUSHOZ IRT MÁSODIK LEVÉL SZERZŐ. Pál apostolnak időrendben ez az utolsó ránk maradt Írása. Római fogságából irta kb. 67-ben, a második bírói tárgyalás előtt. A levelet Lukácsnak diktálta s őt bízta meg, hogy az Írást eljuttassa az efézusi gyülekezet lelkipász­torához, Timotheushoz. A címzettnek már nem volt ideje, hogy felkeresse Rómában lelki atyját, még arra sem, hogy levélben válaszoljon néki. Pál érzi élete végének közeledését s azt Írja: “Én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (4:7-7.) CÉLJA. Amig az első levélben a lelkipásztori teendőket sorolja fel Pál apostol, ebben a levélben az igehirdetői szol­gálatra helyezi a súlyt. “Gerjeszd fel az Isten kegyelmi aján­dékát, amely benned van az én kezeimnek reád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten , hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyeneid hát a mi Urunk bizonyságtételét” — üzeni Timotheusnak. TARTALOM. Habár Pál apostol érezte az elközelgő véget, nem magára, hanem másokra gondol elsősorban. Nem keve­sebb, mint 23 személyt említ e levélben. 1. Az első részben állhatatosságra inti Timotheust, mivel többen elfordultak az evangéliumtól. Pál említi Timotheus nagy­anyját, Loist, valamint édesanyját, Eunikát, kik mindenkor hit­ben éltek s tőlük csak jó példát tanulhatott Timotheus. Ezért a rábízott kincset őrizze meg a bennünk lakozó Szent Lélek által. 2. A második részben van egy ismerős vers, melyet lelki­pásztori beiktatáskor sokszor szoktak idézni gyülekezeteinkben: “Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.” (3. vers.) Nemcsak a lelkipásztor, de minden hü keresztyén legyen jó sáfár, teherhordó vitéz, szabályszerűen küzdő harcos és munkálkodó földmives. A botor vitatkozásokat kerülje az Isten embere, ugyancsak a torzsalkodást, mert mind­ezek háborúságot szülnek. 3-4. Az utolsó idők bűnei, melyeket Pál apostol leír, a mai kornak a bűnei: önelégültség, pénzsovárgás, kérkedés, károm­kodás, szülőkkel szembeni engedetlenség, háládatlanság, tisztá- talanság, rágalmazás, mértéktelenség, s még sorolhatnánk a többieket. Ezekkel szemben a Szentirás tesz bölccsé, mert az Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a meg- jobbitásra, az igazságban való nevelésre. Ezzel álljon elő min­den igehirdető alkalmatos és alkalmatlan időben. “Az Ige hallgatása közben mindent magadra végy, szinte mintha csak néked beszélne nem annyira az ember, mint az Isten és ne gyönyör­ködjél annyira a tanítónak zengedező szavában, mint a Szentiéleknek szivedben indított munkálkodásában.” — Medgyesi Pál: Praxis Pietatis.

Next

/
Oldalképek
Tartalom