Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-03-01 / 3. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Falujárás December 31-én érkeztünk meg Ligonierba az idősek otthonába, az egyetlen magyar faluba itt Amerikában. A hóval takart kis város, Ligonier, csendesen aludt, az égből hullott paplan alatt. A szinte kápráztató fehérségek­ben, csak az idősek otthonának fenyői őrköd­tek zöld uniformisukban, mint óriások mese­ország kapuja előtt. A sikosra fagyott szer­pentin utón pedig ott dübörgött butorszállitó teherautónk. Vad erőlködésében, hogy feljus­son az Otthonba, úgy megcsúszott a hegy­oldalon, mint macska a jégen. Vas szive majd szétverte acélból készült testét s belsőrészei párát, füstöt s gőzt okádtak magukból a nagy erőlködésben. Mindaddig nem koronázta siker nagy erőfeszítését a heggyel és jéggel szem­ben, mig az intézet gazdája egy föld járó trak­torral segítségére nem jött. A falunk mint mindig, csendes volt és megelégedett. A nagy fogadóteremben férfiak és asszonyok nézték a televiziót, vagy halkan beszélgettek. A betegek lakosztályában fehér ruhába öltözött ápolónők gondoskodtak nagy figyelemmel a gyengélkedőkről. Az év utolsó napja volt. xAzonban itt, az örökkévalóság szé­lén, az idő változása nem jelentett nagy mu­latozásra való készülődést. Valahogy úgy érez­tem, hogy itt az embereknek tegnap is ünnep volt, ma is az van és holnap is ünnep lesz. Valóban, akik már több idő óta itt vannak, érzik, hogy visszaérkeztek az annyiszor elsira­tott drága magyar faluba, ahol az Istennel jártak és éltek az emberek. A nagy, furcsa, örökre ismeretlen városokból jöttek ide haza az emberek. A zajból a csendbe, az izmot és agyat ölő munkából a pihenésre, a küzdelmek és veszedelmek közül a biztonság és béke ott­honába. Falunk szilveszter estéje csodálatos volt. Nem láttunk bohócnak öltözött, italtól meg­mámorosodott, félelmüket s boldogtalanságukat duhaj örömökbe fullasztó embereket. Mégis ünnepeltünk. A Bethlen Otthon igazgatója hir­dette az Igét s mélyen, jólesően ihattak a lelkek az Ige örökéletet adó italából. Amig lehajtott fejjel vártam az áldást attól a pász­tortól, aki a legtöbbet dolgozik itt ezért az intézetért, azon gondolkoztam: vájjon meddig fog élni ez a magyar falu? Meddig találnak otthont munkától sztigmás kezű idős magyarok s valamikor templomot fenntartó asszonyok? Meddig égnek a kis ma­gyar tüzek a nagy furcsa újvilágban? . . . . Addig fog létezni ez az áldott intézet, amig nagy hittel tudunk imádkozni s áldozatot hozni érte, még akkor is, amikor gyermekeink és unokáink a magyar beszédet már csak litur- giás nyelvnek fogják használni a már teljesen amerikaivá lett közösségekben. Nekünk nem szabad egy percre sem el­felejtkezni erről az otthonról. Mindig jobban s több szeretettel kell áldozatot hozni érte. Be kell valljuk, hogy szükségünk van jómódú testvéreink hálaáldozatára s a magyar szegény asszony fillérjére. Ide hit kell, áldozat kell, mert aki az intézetet segiti, nem üzletet köt, hanem időseket és árvákat segit. Aki pedig meglátogatja az elhagyottat az árvát, magát Krisztus Urunkat látogatja meg. Az ilyen ember Krisztus Urunknak ad szállást és me­leg otthont az Ige értelmezése szerint .... Jó tett helyébe pedig jót várj! Nagy szükségünk volna olvasó könyvekre is. Szép elbeszélésekre, versekre, történetekre. Kérjük testvéreinket, ha van ilyen könyvük küldjék el nekünk az idősek otthonának fel­állítandó könyvtára számára. Csia Kálmán- -----­KIVONAT A FLINTI EGYHÁZ 1960-AS ÉVKÖNYVÉBŐL Lelkész: Nt. Nagy András. Gondnok: id. Egneiczi József. Orgonisták: Kinder Haroldné és Nagy Marjorie. Egyháztagok száma: 163. Anyakönyvi kivonatok. Keresztelés 11, esketés 3, halálozás 4. A templomlátogatók átlagos száma vasárnapon­ként: 75. A lelkész 108 beteg-látogatást végzett, 33 gyűlésen és 103 istentiszteleten szolgált. Kollektiv rendeles utján a gyülekezet minden tagjának jár a Reformátusok Lapja, illetve a United Church Herald. Egyesületek Lorántffy Zsuzsánna Nőikor, elnök Kulacsik And- rásné; Women's Guild, elnök Hutson Cliftonné; Ifjú­sági Kör, elnök Süttő Zoltán. A vasárnapi iskolában a lelkészen és feleségén kivül Stohlman Howardné és Kida Ferenené tanított. Az 1960-as év két kiemelkedő egyházi eseménye a májusi orgona-avatási ünnepély és az októberi jubileumi ünnepség volt. Az utóbbit a lelkész fel­szentelésének 30-ik és házasságának 25-ik évfordulója alkalmával rendezte a gyülekezet. Pénztári kimutatás Összes bevétel_________________________1____$16,345.04 Összes kiadás _ 8,360.51 Tiszta maradvány $ 7,984.53

Next

/
Oldalképek
Tartalom