Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious^ Paper ^teunded in |9oo eVANGeLICAL AND R6FQRMGD CHURCH ♦ united church<ichkist» Volume LXI., Number 3. OBERLIN, OHIO March, 1961. CHRISTUS RESURREXIT Irta: ELEK ÁRON A feltámadás az élet titkos nagy vágya, amibe belesikoltja múló léte halálfélelemben fogant döbbenetét minden emberi lélek. Amint múlnak az évek s az idő úszik, némán, lassan — úgy válnak tegnappá a holnapok s az élet, amely egykoron reménység volt, az is múlttá lesz és emlékké lészen. Mint a Kármel ciprusai őrt állanak homályba süllyedő múlt emlékeink ormain a bizonyságaink arról, hogy éltünk, szerettünk, akartunk, imádkoztunk és lázadoztunk! Evek múltán ezek úgy tűnnek mindig távolabbra mint parttól a hajó. Az ember tekintete azért szeret révedezve kosziam az elmúlás hegyein-völgyein, mert tudja, mert érzi s az egykori sanda sejtelem arról, hogy vége lesz egyszer ennek (de amit a lüktető, dobogó élet zaja elnyomott) s fekete fel- legként, mindent beboritó, örök éjtszaka rémületében ott áll előtte kikerülhetetlen, kö- nyötelen valóságként — a halál! Nincs kivétel és nincs kivételezett az emberek fiai közül ebben az egyetlen, tragikus, de igazi egyenlőségben. Sem panasznak sem perlekedésnek itt helye nincs és aggodalommal még termetünket sem növelhetjük meg egy arasszal sem. Ez az élet, a mi emberi életünk legnagyobb kérdése s ha valaki erre felel, felel mindenre. Ha a halál kövét elhengeritette az élet utjából — mindent elhengeritett! Ez a botránkozás igazi köve, amelyen elesünk és össszezuzzuk orcánkat, de ugyanakkor ezt változtatta szegelet- kővé az uitestámentum papja azáltal, hogy összetörte ennek erejét és testében szegezte azt a keresztre. Minden vallásnak, minden emberi bölcsességnek értéke méretik le abban, hogy mennyi fényt képes az elmúlás éjtszakájába beleveti- teni. Mert ha csak erre a világra van benne “. . . feltámadott, amint megmondotta volt.'’ (Máté evangélista) üzenet és ha igazságait szemfedő várja — nem hit az és nem vallás és nem igazi bölcsesség. A túlvilágot lehet vitatni, érte rajongani, vagy beképzelt, áltudományos gőggel letagadni — de a vágyó, sejtő, érző emberi szivből nem lehet kihazudni soha. Ártatlannak tűnő, jószándéku hittani tételek ujrairását is kétkedve fogadja a lélek, akik nagy jóakarattal azon fáradoznak, hogy az emberi szemlélet lineáris képéből kivegyék az örökélet halálutáni képzetét és idehozzák a mi világunkba és erről hirdessék uj üzenetképpen, hogy itt van a pokol, itt van a mennyország. Csak azért teszik mindezt, hogy szemérmes hitük valahogy elfogadhatóvá tegye ezeket a nagy igazságokat a mai világ számára is. Elfelejtik azt, hogy hitelét veszti, önmagában üresül meg az Anyaszentegyház valahányszor bíróvá teszi legszentebb igazsága felett, akár a véges emberi értelmet, akár pedig a szintén véges emberi érzelmet. Ez a kettő együtt és még száz egyéb ismeretszerző-képessége szükségeltetik az személyiségnek ahhoz, hogy maradéktalanul elfogadjuk az Élet diadalát a Halál felett. Pál apostol óta hirdeti az Anyaszentegyház, hogy Krisztus feltámadása több mint az egyház egyik dogmája, hittétele, mert hitünk lényege és értelme van ebben, minden ettől függ és mindennek ez a pecsétje, amit az O nevében cselekszünk. A golgotái szenvedésben, a halálrettentésében, a feltámadás diadalában fogant hit az egvedül igaz hit és ez az, amely elhiszi a harmadnapi csodát és elfogadja a benne adott idvezitő kegyelmet. Nagypéntek és Husvét, halál és feltámadás nem kronológiai adatok, hanem az igazi hit ismérvei. Szenvedés, kinoztatás, ve- rettetés és halál emberi való életünk orcájának mindmegannyi redői. De ott van mögöt-
