Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-02-01 / 2. szám

16 REFORMÁTUSOK LAPJA P. Tóth Jánosné (Homestead, Pa.) Köszönjük, hogy elküldte lapunk számára Nt. Harangi Lászlónénak a rankini Női Konferencián el­hangzott “Mi az örök örökségünk­ben” c. előadásáról készült jegyző­könyvét. Az Írás ügyes és szép stilusu, de anyagtorlódásunk miatt elsősorban az olyan beszámoló­cikkek közléséről kell lemondanunk, melyeknek időszerűsége már elmú­lott. Szeretettel köszöntjük. ★ ★ ★ Dr. Knight A. F. György (Chicago, 111.) Köszönjük kedves levelét. Mi is szeretnénk, ha személyesen is találkozhatnánk minél előbb. ★ ★ ★ Dr. K. L. (East Chicago, Ind.) A Harvard Egyetem kulturális szem­pontból a legelső intézetek közé sorolandó Amerikában. Azonban is­meretes, hogy úgy a professzorok, mint a hallgatók nagyrésze ma a “szabadelvű” irányzat hivei közé tartozik. Az egyetemen uralkodó szellemet mi sem mutatja jobban, mint az a szélsőséges és merész támadás, melyet nemrégen világ­híres theológiai professzoruk, Dr. George Buttrick ellen indítottak. Dr. Buttrick nemcsak Harvard, de Amerika egyik legkiválóbb theoló- gusa. Ö és társai az egyetemi templomot nemcsak a hozzá fűző­dő tiszta keresztyén tradíció alap­ján, de a rendeltetésében rejlő jog alapján is, továbbra is csak keresz­tyén szolgálatok számára kívánták megőrizni. A liberális, nagyobb csoport a “bigottság” jelszavával támadt nyilvánosan (Harvard Crim­son) Dr. Buttrickék ellen és köve­teli, hogy a Memorial Church-t az izraeliták és a “szabadgondolkodók”, tehát vallástalanok is jogosan hasz­nálhassák szükségleteik szerint. — Vájjon mikor veszik észre Amerika komoly keresztyén csoportjai, hogy mekkora tömegeket tud befolyásol­ni a ma olyan hatásosnak bizonyult divatos szó: “bigottság”. Bár fel­ismerné, hogy honnan és milyen célból erednek a támadások és azután merné öntudatosan és hit­tel vállalni ezt a “bigottságot” az emberiség jövője érdekében. ★ ★ ★ Biiisiís T. és neje (München, Né­metország.) A kért énekeskönyvet azonnal postára adtuk címére. Re­méljük, hogy azóta már megér­kezett. A SZENT1RAS KÖNYVEI TIMOTHEUSHOZ IRT ELSŐ LEVÉL SZERZŐ. Ez az írás Pál apostol pásztori levele Timotheus- hoz, aki az efézusi gyülekezetnek volt lelkipásztora, amikor a levél Íródott. Timotheus Listrába való volt, mely nem volt messze Pál apostol szülőhelyétől, Tarsustól. Édesapja görög származású volt, édesanyja zsidó. Pál apostol ottlétekor tért meg s amikor Pál ismét arra járt, magához fogadta a hivő fiatal embert. Timotheus lett az egyik legmegbecsültebb munka­társa Pálnak. Pál előbb Thessalonikába küldte, hogy a Krisz­tus második visszajövetelét váró gyülekezet problémáit megoldja, majd Korinthusba küldte le, ahol szintén dicséretreméltó rendet teremtett. Pál apostol Rómában létekor is vele volt, később Efézusba került a gyülekezet vezetésére. CÉLJA. Pál apostol e levelében azt hangsúlyozza, hogy az egyházi életben a mélységes hit és a jó magatartás életfontos­ságú. Ebben az időben még nem voltak keresztyén templomok, ahol összejöttek volna a hivők istentiszteletre. Nem voltak lelkészképző intézetek sem. A hivők magánházaknál gyűltek össze s a vezetőiket véneknek, presbitereknek nevezték. (Ap. Csel. 20:17.) Ebben a levélben a gyülekezet vezetőit püspökök­nek, felügyelőknek nevezi Pál (3:1). Mily meggyőző erővel élhették hitüket az első keresztyének, hogy templom és lelkész­nevelés hiányában is az anyaszentegyház terjedt ellenállhatat­lan erővel. TARTALOM. A Timotheushoz irt első levél üzenete három csoportban foglalható össze. 1. Óvás a hamis tanítás ellen, első rész. Örök kisértése az egyházi életnek, hogy némelyek eltévelyedve törvénytanitók akarnak lenni, akik mesékkel és végnélküli nemzetségtábláza­tokkal akarják felcserélni a boldog Isten dicsőségének evan­géliumát. Az ilyenekkel szemben leghatásosabb fegyver a tiszta hitből való élet. Sokak számára az egyetlen Biblia, amelyet olvasnak, a hívőknek példás élete. Épp ezért a nemes harcot meg kell harcolni, megtartva a hitet és a ió lelkiismeretet (1:19). 2. Útbaigazítás az egyházi életben, második és harmadik rész. A hivő életnek egyik legerősebb támasza az imádság, mely­nek kelléke a teljes Isten előtti állás és a tisztesség (2:2). Az egyházi hivatalt viselőknek legyen gondjuk családi életökre (3:2, 4, 5, 11, 12), saját személyi magaviseletökre (3:3, 6, 8), hogyan viselkedjenek a nyilvános életben (3:7), végül lelki életükben meg legyen a hit titka tiszta lelkiismerettel. 3. Útbaigazítás a lelkipásztor számára, negyedik, ötödik és hatodik rész. Legyen jó tanító, példaadó a szeretetben, hitben, tisztaságban. Ne hanyagolja el a benne levő kegyelmi aján­dékot, vagyis képezze magát a hit dolgaiban s igy előhaladása mindenki előtt nyilvánvaló legyen (4:15). Tisztelje az özvegye­ket, a véneket segítse, a szolgákat tanítsa tisztességre. A hit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom