Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-02-01 / 2. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA “A hit együtt munkálkodik a cselekedetekkel . . (Jakáb 2:22) Lapunk decemberi számában felhívtuk olvasóink figyelmét arra a vállalkozásra, mely hősi halált halt misszionáriusunk, Molnár Mária életéről és munkáiéról könyvet kíván kiadni. A nemes gondolattal hivatalos formában először a woodbridgei rendkívüli egyházmegyei konferencia foglalkozott. A jelenlévők lelkes pártolásának indíttatására irta meg Dr. Böszörményi István “Molnár Mária emlékkönyv” c. cikkét a Reformátusok Lapja számára. Felszólította az amerikai magyar református egyházakat és azoknak nőegyleteit, hogy vagy ajándék-adománnyal, vagy kölcsön-összegekkel segítsék elő a könyv megjelenésének az ügyét. A következő hónapok fogják megmutatni, hogy vájjon mennyi bennünk az áldozatkészség? Azt, hogy milyen nagy hiányt pótolna magyar református történelmünkben Molnár Máriáról egy hivatalos dokumentumokkal, élete sok-sok epizódjának és leveleinek leírásával szerkesztett komoly könyv, azt mindannyian érezzük. Az otthoni és a világ különböző részein élő református csoportok közül éppen mi, amerikai magyar reformátusok élünk, Isten kegyelméből, aránylagosan a legjobb anyagi körülmények között. Ebből következik, hogy NAPTÁR Február 21: A Keleti Egyházmegye lelkészi értekezlete. Ugyanott a következő hónapok találkozóinak dátumai: március 21, április 18, május 16 és junius 20. Március 5: Nőegyleti Konferencia előkészitő gyűlése a chicagói South Side-i egyháznál. Március 26: A Közép-egyházmegye Virágvasárnapi Nőegyleti Konferenciája Pittsburghban: Előadók: Dr. Takács Aurélia (Wooster, Ohio) és Mrs. John Maggie (Pitsburgh, Pa.). Március 26: A Keleti Egyházmegye Virágvasárnapi Konferenciája, South Norwalk, Conn. Április 16: Konferencia vasárnapi iskolai tanítók számára a West Side-i egyháznál Chicagóban. Május hó: Fennállásának 70 éves jubileumát ünnepli a clevelandi Első Egyház. Pontos időt legközelebb közlünk. Május 7: Nőegyleti Konferencia a chicagói South Side-i egyháznál. Május 21: Tavaszi Ifjúsági Konferencia, Hammond, Indiana. Julius 16: “Református Nap” a chicagói Black Oak-on a Bethlen Otthon javára. Október 8: 50 éves jubileumi ünnepély a fairport harbori egyháznál. Október 22: 55 éves jubileumi ünnepély a clevelandi West Side-i egyháznál. a mi lelkiismeretünket fogja később legjobban bántani, ha elmulasztunk olyan nagy alkalmakat, amikor drága örökségeinket — mint amilyen Molnár Mária munkájának a példája is — nem becsüljük meg annyira, hogy azt maradandó formában meg is örökítsük az utókor számára. Ha a mi elődeink nem vállalták volna a maguk idejében a sok-sok áldozatot, kevés hiteles adat birtokában lennénk ma, s keveset tudnánk azokból a századokból, amelyekben hitünk hősei, nagyon sokszor az életük árán is kitartottak a tiszta evangéliumi hit mellett s azt tovább is adták az utókornak, nekünk, hogy belőle tanuljunk és hitünk erősödjék. Molnár Mária misszionáriusunk egész élete hitrevezérlő példaadás volt. Mi, hátramaradt hit- és faj testvérei kiváltságnak érezhetjük, ha az ő életéről könyvet adhatunk ki nemcsak a magunk, de utódaink lelki épülésére is. Ezért ismét kérjük a lelkipásztorokat és egyházaink különböző nőegyleteit, hogy komolyan beszéljék meg ezt a kérdést legközelebbi gyűlésük alkalmával és döntésükről értesítsék a mozgalom vezetőjét, Nt. Dr. Böszörményi Istvánt (963 Laurel Ave., Bridgeport 4, Conn.) Ugyanakkor szeretnénk, ha nemcsak az egyházak, de magánosok is megnyitnák szivüket és pénztárcájukat és kamatmentes kölcsönökkel elősegítenék a könyv megjelenését. Az otthoni magyarság rendszeresen értesült Molnár Mária munkásságáról a második világháború kitöréséig. Ki tudja hány lélekben gyújtotta meg az ő példája azt a hit-mécsest, mely a felebaráti szeretetet komoly missziói hivatásérzéssé mélyíti? Nt. Dr. Böszörményi István nem régen kapott levelet Svájcból, Dr. Csia Sándortól, a “Molnár Mária emlékkönyv” Írójától, melyben egy áldott életű névtelen katonáról, egy magyar missziós orvos életéről és munkájáról a következőket Írja: “Szomorúan közlöm, hogy Dr. Szentpétery Gyula 1960 junius 16-án, pár heti betegség után fertőző májgyulladásban a Himalájában meghalt. Dr. Szentpétery velem egy időben volt a budapesti Bethesda kórháznak az alorvosa, majd később sebészfőorvosa. A háború utáni népbiróság ártatlanul öt évi börtönre Ítélte. A letartóztatás elől azonban sikerült külföldre szöknie. Londonban honosíttatta oklevelét és szolgálatra jelentkezett az anglikán egyházi missziód nál, amely hivatal a Kazsmir államban levő Szrinagár- ba küldte ki. Dr. Szentpétery Gyula a misszió elhagyatott kórházát renoválta, teljesen modernizálta és tetemesen kibővitette. Mindezt páratlan rátermettséggel. 1957-ben 800 nagy műtétet végzett nagy sikerrel. Ekkor a misszió, magas korára való tekintettel, szabályai szerint nyugdíjazta. A mohamedán kormány azonban nem akarta és nem tudta kiváló képességeit nélkülözni és állami sebész - szakorvosi tanácsadóvá nevezte ki magas fizetéssel, hivatalos lakással és autóval, szabad praxisjoggal, majd megbízta a szri- nagári egyetem előkészítésével. Mindez nagyon szép megbecsülése egy missziói orvosnak. Isten azonban öreg szolgáját Haza vitte. Az Ö utjai kifürkészhe- tetlenek.”
