Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-08-01 / 8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 27 S' IIEgö Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA NEGYED LITER TEJ 1944 Szeptember 29. Elindultunk Debreczen- ből Nyugat felé. Minden vagyonunk velünk van! Három gyermekünk. Márta már 8 éves, Marika 2 éves, Ildikó 1 éves. Márta és Marika sok magyar szórványt bejárt biciklimen ültek, mig én vezettem a gépet, gyalog menetelve mellette. Feleségem a szép magyar áramvonalas gyerekkocsit tolta. (Azóta se láttam olyan szép gyerekkocsikat, mint amilyeneket Magyarorszá­gon gyártottak.) A gyerekkocsi mélyén a kis Ildikó feküdt, nagybetegen. Keresztbe téve a kocsin lógtak zsákjaink Faluról városba költö­zésben voltunk, amikor elhatároztuk, hogy me­nekülünk. Minden ládákba volt szegezve. Fél­óránk volt az indulásigé félóra alatt ami ruha­neműt csak össze tudtunk szedni belegyömö­szöltünk három buzazsákba, amit faluról hoztunk. Csodálatos Isten kegyelme. Mögöttünk volt Otthonunk, családunk, jövendőnk, mindenünk. Nem voltunk elkeseredve. Nyugodtak voltunk, hogy utón vagyunk. Csupa reménység volt a lelkünk. Fizikailag éreztük, hogy helyesen cse­lekszünk. Éreztük, hogy nem vagyunk egyedül. Valaki velünk van. Az a Valaki egy katonai tehergépkocsit állittatott meg, amely üresen száguldott Nyugat felé. A Vezető messziről látta a gyerekkocsit. Kocsistól, biciklistől felkerültünk a tehergép­kocsira. Közben beesteledett. Távolról ágyu- dörgés hallatszott, az ég alján vörös fények villantak fel. Repülőgépek zúgása remegtette meg a levegőt. Ildikó nagyon rosszul volt. Hánykolódott a kocsiban, tépte a láz kicsi testét. — Tej kell ennek a gyereknek — mon­dottam Feleségemnek. — Tej! Istenem, honnan vegyünk most tejet? — sóhajtott sirva a meggyötört édes­anya. Hajnalfelé megálltunk az országút szélén. A kocsivezető azt mondta, vagy egy óra is bele fog telni, mig ismét elindulhatunk. Szétnéztem. Az országút mellett több ház volt. Mondtam Feleségemnek: — Próbáld meg, hátha tudnál egy kis tejet kapni. Feleségem lemászott a kocsiról, láttam ahogy bekopogtat az első házba, azután a másodikba, azután a harmadikba . . . Ő mesélte a többit. Kis öreg anyóka jött ajtót nyitni a harmadik háznál. Feleségem félig sirva adta elő nagy bajunkat. Beteg kis­lányunknak tejre volna szüksége. — Jaj Istenem, szegény Kicsike — sóhaj­tott az öreg nénike — hát nekem is csak fél liter tejem van, de megfelezem Lelkem, meg­felezem — s már indult is befelé, hogy ki­hozza a negyed liter tejet. — Most forraltam fel, friss tej, jó tej; sajnálom, hogy többet nem adhatok, de ezt igaz szivemből adom és kérem a jóságos Atyát, gyógyítsa meg kislányukat! Feleségem nem győzött hálálkodni, de szinte röpült örömében, hogy tejet hoz a kis éhező­nek, meleg tejet! Oh, talán Rafael angyalai sem néznek hálásabban, mint ahogy a kis be­teg gyermeknek kitágultak gyönyörű tengerkék szemei, ahogy az életadó nektárt itta . . . Ki mondja, hogy nincsenek csodák? Ildikó Orth Ildikó első dijai nyeri festményével mély álomba merült, egész nap aludt és mikor felébredt, a lázrózsák eltűntek arcáról. Még soha nem láttam valakit súlyos betegségből ilyen gyorsan kigyógyulni. Csak egy drága Szent Könyvben olvastam hasonló történetek­ről. Abban Istennek Fia gyógyitotta a bete­geket. És vájjon Ildikót, a melegszivü öreg anyóka szivből adott tejecskéje által, nem az Isten Fia gyógyitotta meg? ★ ★ ★ Lehet, azóta már csak egy sirdomb jelzi a Negyed Liter Tej adójának földönjárását. De most, amikor a kis Ildikó kilencszer négy lábnyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom