Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 19 r IIEgő Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA ELEVEN SZÉN Ott születtek mind a ketten Louisiana végeláthatatlan, buja zöldben és rikító színekben hivalkodó párás, titokzatos világában, a mocsárvidéken. Sehol a világon a vizi növényeknek, madaraknak, csúszó - mászóknak az a gazdag változata! Suttyó korukban már úgy ismerték a vidéket, hogy még éjjel is biztos léptekkel vezették a messze földről jövő vadászokat az ingoványon át. Számukra tündérvilág volt, ahol mindig izgalmas feszültségben lüktetett az élet, ahol minden pillanat esemény volt, ahol a szinek s a hangok egy szüntelen változó kompozícióban egyesültek. És a két barát úgy érezte, hogy ez a közös háttér, s a szivük egybedobbanó rajongása a mocsárvilágért örökké összekötötte sorsukat. Még az sem törte meg a barátságot, hogy Péterből mérnök lett, Pál meg ott maradt a “Varázslat Földjén” turista-vezetőnek. Micsoda földöntúli öröm volt évről évre találkozniok a nyári szünidő alatt . . . De aztán múltak az évek, a kötelesség, a munka másfelé szólította Pétert és már csak a betű szárnyain kereshette fel ifjúkora álomországát. És egyszer, mégis, váratlanul visszatért. Visszatért, de nem, mint a mocsárvilág- nak szerelmese, hanem mint utépitő mérnök. Az állam hatalmas műutat tervezett átvezetni a mocsarakon. A mocsarak népe fellázadt. Nemcsak a világ egyik legszebb természetalkotta kertjének durva tönkretételét látták a tervben, de mindennapi kenyerüknek az elvesztését is. Az épitők néma, elkeseredett ellenállással találkoztak. Nem akadt áruló, aki a mérnököket a liánok s a sástól eltakart láthatatlan útvesztőkön kalauzolta volna. Nem akadt egy sem, aki munkát vállalt volna boldog, megelégedett, szinte paradicsomi életük temetésében. Aztán mégis termett közöttük egy áruló. Péter. Péter, a Mocsár fia. A Főmérnök ur! Amennyire szerette Pétert Pál azelőtt, most éppen úgy — nem, sokkal jobban gyűlölte. Szivében összetört minden: Hit, szeretet, barátság, minden. Hogy éppen Péter, Péter irányítja, vezeti a MOCSARAK VILÁGÁT kivégző halálosztagot?! Pál az elégedetlenek élére állott. Az éjszaka leple alatt, mintha a Vizek Lidérce öltött volna testet-árnyékok suhantak át a munkatáboron és reggelre nem indultak a gépek, beomlottak a földhányások s darabokra törve hevertek a munkások szerszámai. Ki tette, ki volt? Senki se tudott felelni. Pál nagyon jól tudta, hogy a mérnökök végül is győzni fognak. Győzni fognak, mert Péter táj ismerete győzelemre fogja vezetni őket. Szörnyű terv fogant meg a lelkében. Nem bánta, hogyha bele is pusztul. Az árulónak a fejére halál jár! Háromszor rendezett “véletlen szerencsétlenséget”, hogy Péter életét kioltsa. De mintha csak védő angyalok vették volna körül Pétert, minődig sértetlenül került ki a csapdából. De most, most végre a kezei között volt. Ott lepte meg Pétert, amint a csak általa ismert titkos viziutakon, egészen egyedül, csol- nakon végzett méréseket. Péter éppen oldal hajolt, s füle mellett repült el a golyó. Tudta, hogy honnan jön. Tudta azt is, hogy eddig ki tört élete ellen. Érezte, hogy most a döntő küzdelem ideje érkezett el. Kiugrott a csol- nakból és a hol térdig, hol derékig érő vízben gázolt előre. Menekült. De Pál nyomában volt. A távolság mind rövidebb lett, a lövések sűrűbbek. Péter úgy érezte, hogy itt a vég. Ekkor szörnyű kiáltás hasította át a levegőt. Hátra tekintett. Pál futóhomokba lépett. Vak gyűlöletében nem törődött a mocsár halálos csapdáival. S most ott küzködött a futóhomokban, ahonnan a maga erejéből még soha senki ki nem szabadult. Péter lelkén egy pillanatra átvonult a kisértés gondolata. Megszabadulna üldözőjétől, megszűnne a nép ellenállása. Meg tudnák építeni a műutat. De aztán már rohant is a szerencsétlenség színhelyére. Pálnak még kezében volt a puskája. Azt nyújtotta kapaszkodva a szilárd talajon álló Péter felé . . . Mikor kint álltak a halál örvényének partján, Pál sírva kereste Péter kezét. — Bocsáss meg Péter! Én életedet akartam venni és Te megmentetted az életemet! ★ ★ ★ A müut rekordidő alatt készült el. Az idegenforgalom soha nem látott méretekben megnövekedett s jólétet hozott az addig szegény népnek. Mert valaki eleven szenet gyűjtött gyűlölője fejére. HÉT HALÁLOS BÉN 1. Politika elvek nélkül. 2. Gazdagság munka nélkül. 3. Gyönyör lelkiismeret nélkül. 4. Tudás jellem nélkül. 5. Üzletkötés erkölcs nélkül. 6. Tudomány emberiesség nélkül. 7. Vallásosság áldozat nélkül. STANLEY JONES, misszionárius
