Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-02-15 / 4. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA KATONA MÁSODIK TRAGÉDIÁJA A FURTAI HARANG (Folytatás a 4-ik oldalról) minden emberének — ha nem akar torzó maradni — hordoznia kell az elhivottság és elrendeltetés belső parancsát, mely függetlenné teszi saját korától és annak közvéleményétől. Katona százada a “nagy” emberek százada volt. Beethoven három évvel előtte halt meg, Napoleon pedig Katona visszavonulása évében. Berzsenyi, a “monumentális” lira szárnyaló géniusza is pár évvel élte csak túl. Ugyanaz a század szülte később azt a komor papfiut, aki az “emberfölötti ember” szörnyű torz óriásával akarta Krisztust elűzni a szivekből. De ezeknek egyike se volt igazán “erős” ember. Mindegyik elbukott a maga kisebb-nagyobb tragédiájában. Katona úgy néz reánk, mintha valami nagy bánaton — Shakespeare képével élve — “kotolva ülne mélabuja”. Semmi erő, semmi dac nincs arcán. Csak szomorúság. így még jobban megértjük: Katona élete nem más, mint egy nagy tragikus összefoglalása a magyar lélek vívódásának. Nem lett kisebb ez a Katona azzal szemben, akit eddig ismertünk, csak azzal a másik énjével szemben, ami még lehetett volna, ha szent akarásával, belső elhivottsága acél bárd- jaival áttöri azt a hat várkaput, mely csodálatos tehetségének az útjában állt. M. G. “A fejedelem levelét kétszer kell elolvasni, Isten levelét mindennap.” (Bölcs Frigyes német fejedelem) A furtai református egyháznak két harangja van. — Az egyiket 1743-ban, a másikat 1854-ben öntötték. Ez újabb négy mázsás harangnak az a története, hogy a furtaiak 1849-ben kis harangjukat önként felajánlották a magyar kormánynak: öntessen belőle ágyút. A harangot azonban, hogy-hogy- nem, nem használták fel. Az aradi várban maradt, s ott találták a németek is. A felírásból meglát- szot, hogy a harang a furtai református egyházé. 1850-ben az egyházhoz kegyelmes leirat érkezett, melyben az volt, hogy a furtaiak, ha harangjukat kényszerítve adták át a forradalmi kormánynak, folyamodjanak a harangért, s vissza fogják nyerni. Ennek utána összegyülekeztek a presbiterek, tanácsot tartani: mi tévők legyenek? De nem igen sokat beszéltek, mert felállott Juhász János presbiter, községi biró és azt mondta: — Mi nem erőszakra, mi önkéntesen adtuk harangunkat oda. Tehát vesszen inkább minden harangunk, csak a becsületünk maradjon meg. Mire aztán elhatározták, hogy a harangért nem folyamodnak a némethez, hanem öntetnek a maguk emberségéből másat. S igy is cselekedtek 1854-ben. EGYHÁZI HÍREK NEW YORK, N. Y. Lelkipásztor: Kovács Imre 344 East 69th Avenue, New York 21, N. Y. Telefon: REgent 4-5251 Statisztikai adatok az 1959-es évkönyvükből: Keresztelés _____________ ___ — 19 Esküvő ____________________________ 12 Temetés ____________________________31 Az istentiszteleteket átlag 80 személy látogatta. Egy-egy alkalommal úrvacsorát vett átlagosan 69. Pénztári kimutatás: Összes bevétel ___ ___ $27,751.11 Összes kiadás ___________ 25,859.36 Maradvány 1960-ra ------$ 1,891.75 A személyes adományok kimutatásában 194 név szerepel, mint egyházfentartó. Ezek közül 100 dollárnál többet adott 22, 200-350 dollár között 5 és 700 dollárt adományozott 1 személy. COLUMBUS, OHIO Lelkipásztor: Marsalkó József 365 Woodrow Avenue, Columbus 7, Ohio Telefon: Hickory 4-1319 Kivonat az egyház 1959-es évkönyvéből: Az egyháztanács tagjai: Szántó Sándor főgondnok, Mészáros Dániel gondnok, Bocskoras György jegyző, ifj. Tóth Mihály pénztáros, Mészáros Sándor és Poczik Lajos ellenőrök, Berki József és Nagy Sándor gazdasági megbízottak — valamint 14 rendes és 6 tiszteletbeli presbiter. A Vasárnapi Iskola vezetősége és lanitói. Elnök: Mrs. Sue Kristoff. A többiek: Mrs. Esther Gadnai, Mrs. Rosemary Keener, Helen Dobos, Mrs. Rose Ko- mives, Mrs. Kathleen Mészáros, Mrs. Erma Pache, Alex Komives Jr. és Nt. Marsalkó Józsefné. Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet. Elnök: Székely Andrásné. Többi tisztviselők: Varga Bertalanná, Dobos Andrásné, Pósa Jánosné, Benyi Pálné, Csiki Györgyné, Kerekes Ádámné és özv. Finta Mártonná. — Tagjaik közül hárman távoztak az örök hazába az 59-es esztendőben: Molnár Lajosné, Benyi Miklósné és Juhász Andrásné.
