Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)

1960-01-01 / 1. szám

6 REFORMÁTUSOK LAPJA valósították mindenkinek az egyenlőségét, mert egész vállalkozásukat ISTEN dicsőségére alapí­tották. És ameddig kitartottak Isten dicsőségé­nek hirdetése mellett, addig Isten is kitartott mellettük és fenntartotta közöttük a békességet és jóakaratot. Ezt ment Elnökünk megmagyarázni a föld­kerekség népeinek? — Sok helyen már el­késett: akiknek más volt az érdeke, már fel­támasztották a nemzeti érzést még Afrika el­maradt népeiben is, és most ezeknek a tör­ténelem tanúlságait nem ismerő népeknek ugyanazokon a megrázkódtatásokon és vesze­delmeken kell majd keresztül vergődniök, ami­ken Európa népei a középkor óta átmentek és amiktől máig sem tudtak megszabadúlni, csak azok közülük, akik minden rabság köte­lékeit elszakítva, az UJ Világba mentek át. Régen kellett volna, összeállni legkiválóbb hittudósainknak és bölcselőinknek, és fölfedni a teljes igazságot az egész emberiség számára. Rámutatni itteni alkalmazásának bizonyságaira; nem hátrálni meg ezredéves hagyományok ter­hes öröksége előtt; hanem világossá tenni, hogy az az első vagy ó-szövetség nemcsak a zsidó nemzetre vonatkozott, hanem MINDEN nem­zetre, mint elkülönített egyedre (hiszen nem tartottuk-e mi is magunkat “választott nem­zetnek”?!) — míg az igazi, a máig is érvény­ben lévő Uj-Szövetségben ezeknek az elkülö­nítéseknek meg kell szűnniök, és a föld min­den népének el kell fogadnia és ismernie Jézus uraságát, Isten dicsőségét. Én előttem az az igazi amerikai, aki ezt hiszi és hirdeti. (Nem elég hinni: a hitnek mindig kötelessége a hirdetés is; ez a misszió!) És ezért gondolkoztam mindig úgy, és imád­koztam mindig azért, hogy vajha Isten minél előbb elhozná azt az időt, amikor ez az egész nemzet meglátná és vallaná és cselekedeteivel be is igazolná, hogy az igazi amerikai a ke­resztyén. Aki azt hirdeti amit a bethlehemi angyalok: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az em­berekhez jóakarat!” Elnökünk rálépett erre az útra. Békes­séget, igazságot, szabadságot hirdet. E szavak, ha más formában is, ugyanazt jelentik. Ezért fogja Isten áldását küldeni vállalkozására. Mi pedig, ha lépéseink kisebbek is, men­jünk ugyanazon az úton. Urunk jár előttünk, akinek ím Elnökünk is hű szolgája lett. Tóth Sándor LIGONIER ÉPÍTKEZIK E lap hasábjain már hirt adtunk arról a nagyszabású építkezésről, ami előtt Magyar- Amerika közel 40 éves szeretetintézménye, a ligonieri Bethlen Otthon áll. Napjainkban az átlagos életkor rohamosan emelkedik s ugyanigy nő az idősök száma. Áll ez a mi népünkre is, ahol az első nem­zedék közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Munkára már nem elég erősek, de ha azok volnának, koruk miatt akkor sem al­kalmaznák őket. Sok esetben magukra marad­tak, vagy idegenné változik körülöttük a világ s vágyva vágyakoznak olyan hely után, ahol keresztyén magyar környezetben magukhoz ha­sonló korúak között csendesség, békesség, nyu­galom s viszonylagos biztonság szépíti meg alkony felé hajló napjaikat. A ligonieri Bethlen Otthon ezt adja la­kóinak s mert mindig többen és többen zör­getnek bejuthatásért, igy az Otthon bővítése parancsoló szükséggé vált. Az első terv, a gazdaságosság elvét akar­ván szem előtt tartani, az volt, hogy a meg­lévő régi, de igen jól megépített két emeletes faépületet kellőleg átalakítva s főépületté téve összekapcsoljuk az 1951-ben emelt modern be­ton és tégla épülettel s a főépület másik ol­dalán a már meglévő szárnnyal azonos szár­nyat építünk. Az építészetileg ízlésesen meg­tervezett és száz lakó elhelyezésére alkalmas épület-csoport megépítése 340,000 dollárba ke­rült volna. A tervet jóváhagyásra be kellett adnunk Pennsylvania állam építészeti ügyosztályához. Ez május végén történt. Junius 8.-án az ál­lam uj tüzrendészeti és építkezési szabály­rendeletet léptetett életbe, amely a tavalyi chicagói iskolai tűzesetre tekintettel igen szi­gorú megszorításokat tartalmaz. Ennek az uj szabályzatnak az alapján az építészeti ügy­osztály a tervet nem hagyta jóvá. A kikötés az lett volna, hogy a régi és uj szárny a főépületnek szolgáló fakonstrukcióval nem köt­hető össze s a faépületről emellett két emeletet le kellett volna bontani, tehát férőhelyet nem­hogy nyertünk, de vesztettünk volna. A helyzet alapos megfontolása után a Fel­ügyelő Bizottság megbízta a mérnököket, hogy uj tervet dolgozzanak ki s az uj épület kom­plexum a régi faépület kikapcsolásával nyugat­keleti irányban fejlesztessék ki. Ez a három egységből álló és összekap­csolt, száz személy elhelyezését biztositó épület- csoport 400,000 dollárba kerül. A terv külön­ben annyira pompás, annyira magában foglalja mindazt, aminek egy öregek otthonául szolgáló modern épületben meg kell lennie, hogy Penn­

Next

/
Oldalképek
Tartalom