Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)

1960-07-01 / 13. szám

REFORMÁTUSOK

IAPJA

Hungarian Reformed Relíeíous^ Paper

nded in |9oo

eVANGeLICAL AND ReFORMSP CHURCH ^nitcpchurchachkistVolume LX., Number 13. OBERLIN, OHIO July 1, 1960.

A háziáldás MEGFOSZTOTTÁK A MENNYORSZÁGTÓL

— Luther Kis Kátéjából —

Irta: Szigethy Béla

Néhány szentirási mondás különféle hivatásban lévőknek, hogy, mint nekik szóló leckék, őket hivataluk és szolgálatuk betöltésére serkentsék.

A püspököknek, papoknak és igehirdeiöknek:

Szükséges annak okáért, hogy feddhetetlen legyen: egyfeleségü férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanitásra alkalmatos. Nem borozó, nem verekedő, nem rut nyereségre vágyó, nem pénzsóvárgó, hanem szelid, versengéstől ment, aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel. — (I. Tim. 3:2-6; Tit. 1:6-9.)

A férjeknek:

Ti férfiak, okosan éljetek együtt feleségetekkel és az asszonyi nemnek, mint gyöngébb félnek tegyetek tisztességet, mint akik örökös társaitok az élet kegyelmében, hogy imádságaitok meg ne hiúsuljanak. (I. Péter 3:7.) És ne legyetek irántuk keserű kedvűek. (Kol. 3:19.)

A feleségeknek:

Az asszonyok engédelmesek legyenek férjüknek, mint uruknak, miként Sára engedelmes volt Ábrahámnak, urának nevezvén őt; akinek gyermeki lettetek, ha jó cse- lekesztek és semmi félelemből nem rettegtek. (I. Péter 3:1 és 6.)

A szülőknek:

Ti atyák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hogy el ne idegened jenek; hanem neveljétek őket az Ur tanitása és intése szerint. — (Ev. 6, 4.)

“Lassanként kezdtem visszanyerni lelki egyensúlyomat, amint Isten igéjét az Őrtorony kábitó bora nélkül olvastam”, irja Wm. J. Schnell a “Harminc Évig Az Őrtorony Rabszolgája” cimü könyvében, amelynek ezt az alcímet adta: “Egy Megtért Jehova- tanu Vallomásai”.

Aki a házakat sorbavevő és az ajtókon bekopogtató Jeho- tanukkal először találkozik, azt szinte kellemesen lepi meg az az elszántság és bátorság, ami ezeket az embereket arra ösztönzi, hogy Isten nevében beszéljenek és agitáljanak.

De amint beszélnek, az ember megdöbbenve, majd pedig undorral látja beszédükből olyan “isten” alakjának a kidom- borodását, “aminek” semmi köze sincs a Jézus által hirdetett örökkévaló Istenhez, az “Atyához, ki van a mennyben”.

A Jehova-tanukat hallgató előtt kibontakozik az emberi történelem egyik legzavarosabb és legirgalmatlanabb vallási rendszere. Igen, “rendszere”.

De olyan rendszere, ami a ma Őrtorony Társaság vagy Jehova Tanúi néven ismert mozgalom mintegy 80 éves rövid léte alatt háromszor változott meg ugyanakkor, amikor a Krisztus evangéliuma kétezer esztendő alatt változatlanul ugyanaz maradt. Az 1916-ban meghalt Charles T. Russell, az Őrtorony alapitója könyveit és tanításait, az “uj evangéliumot”, Rutherford biró, az Őrtorony Társaság uj elnöke könyvei és “még újabb evangéliuma” váltották fel. Rutherford halála után, 1942- től pedig az ő könyveit és tanításait a new-yorki Brooklynban székelő Őrtorony központ “legújabb evangéliuma” tolta félre. Csupán 1917 és 1928 között 148 alaptételüket változtatták meg kapkodó és a Bibliát teljesen félremagyarázó bizonytalanságukban.

Aki érintkezésbe kerül Jehova-tanukkal, meglepetve hallja, hogy milyen gyakran idézik a Bibliát. Csakhogy vigyázat! Nem a Bibliát használják, hanem csak a Bibliának 6V2 százalékát, amit kényük-kedvük szerint kiemelnek az összefüggéséből és önkényesen a saját tévtanaik alátámasztására kényszerítenek.

A bibliai keresztyén hit szerint a Krisztus örömizenetének szive az, hogy “úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16.)

Amikor pedig Krisztus igéje az Isten nagylelkűségéről, atyai szeretetéről és megbocsátó kegyelméről mond mennyei igazságokat; amikor az Isten mindazoknak örök életet ad, akik