Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-05-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 kotorok. Alig tudom rendbeszedni a szavakat, olyan furcsán hangzik, mikor kinyögöm: — Itt van. Ezen vegyetek pár szálat édesanyátoknak. Csak néznek. — Itt van, na! menjetek a kis üzletbe, ott vehettek. Jancsi tétován nyúl kezem felé. Aztán elveszi s már lódulnak is. Csak nézek utánuk, mint aki feneketlen mélységbe bámul. De Jancsi a nagyutról visszafordul. Szó nélkül, lehajtott fejjel jön. Visszafelé. Mikor elébem áll és rámnéz, inkább érzem, mint látom, hogy könnyes a szeme. — Üssön pofon. — De . . . — Üssön pofon. — Miért üsselek pofon, Jancsi? — Csak! Üssön pofon! Valami elzsibbad bennem. Tudom, érzem, a legnagyobb jót tenném vele, de nem megy, nem tudom. — Én nem ütlek pofon, Jancsi, eredj csak haza szépen. Még várt egy szemrebbenést, aztán sarkon- fordult és belegázolt a sirok között a gazba. A kisebbik ott várta az ut végén. Aztán mentek a temetőkapu felé. Én meg lassan utánuk. A kapu előtt megálltak és valamit beszéltek. Kis alakjukat szinte szivta befelé az alkonyat. A kisebbik egyszer csak felpipiskedett és pofonütötte a nagyobbat. Láttam? Nem, éreztem is a csattanást. Belül, egészen legbelül. Jancsi mintha csak bólintott volna. Egy pillanatig álltak még, mozdulatlan, mint két kopott kopjafa. Aztán szorosan egymás mellett kifordultak a kapun. AZ ANYÁK Csak egy vollak kivétel, az Anyák. Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a nő szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve-elrendelés: ők a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétien szeretet . . . Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet! SZABÓ LÖRINCZ Csak egy tért meg . . . Angliában hosszú évekkel ezelőtt evangéli- zációs estéket tartottak. Az összejövetelek után a vezetők szomorúan panaszolták, hogy milyen nagy volt Isten Igéjével szemben az érdektelenség s “csak egy lélek tért meg, az is egy 13 éves fiú.” Ez a fiú Cook Tamás volt, aki azóta ezreket vezetett Krisztushoz. EGYHÁZI HÍREK UNIONTOWN, PENNSYLVANIA Lelkipásztor: Üresedésben Az Úristennek gondja van arra, hogy pásztor nélküli nyáj között megerősítse a hitet övéiben. Mrs. Mary Tóth-tól (406 Fairview Sireet, Mason- fown, Pa.) érkezett levél szerkesztőségünkbe, melyből örömmel közlünk részleteket a Reformátusok Lapja olvasói számára. “Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! A mi kedves református lapunk által tudomást szereztem, hogy minden egyháztól szeretne valami hirt kapni az egyházi élet felöl . . . Nehéz szivvel fogtam hozzá e sorok Írásához, mert pár év leforgása alatt olyan megpróbáltatáson ment keresztül ez a kis gyülekezet, amit igen nehéz felejteni. Elsősorban az Ur magához hívta jó, hűséges pásztorunkat, Nt. Bernáth Árpádot. S alig nyolc hónap után hűséges munkását, nőegyleti pénztárosnőnket, Mrs. Julia Jesot. És most itt áll a gyülekezet pásztor nélkül, mert alig hogy a jó Isten idevezérelte közénk Rév. Jalsoviczky Sándort, olyan örömmel rendeztük a beiktatást 1959 május 31-én, és most olyan szomorún, 1960 február 28-án megtettük az elbúcsúztatást. Nem tehetünk mást, mint kérni az Ur Jézus nagy nevében a mi Mennyei Édesatyánkat, hogy tartsa meg továbbra is ezt a kicsiny gyülekezetei hitben, szeretetben és küldjön továbbra is közénk pásztort, amely összetartja ezt a nevés nyájat ... Mi tudjuk, hogy az anyaszenlegyháznak Jézus a fundamentuma és aki a kősziklára épiti a házat, jöhet vihar és az árviz, nem pusztul el . . . A uniontowni egyháznak nincsen csak 17 nőegyleti tagja, de boldogok vagyunk, van Isten áldása rajtunk. A nőegylet vezetősége: elnök: Deli Sándorné; jegyző: özv. Tóth Miklósné; ellenőr: özv. Szűcs Gergelyné; most választunk uj pénztárnoknőt . . . Bocsánatot kérek sok Írásaimért, ha méltónak tetszik találni, tessék valamit Írni belőle a lapban. Most még azt kérem, legyen szives részemre tovább is küldeni a lapot és a Csendes Percek kis könyvet is tessék megküldeni, mert alig várom hogy olvashassam e két könyvet, de leginkább az élet könyvét, a Bibliát. Hittestvéri szeretettel . . .” A szerkesztő ezúton is köszönetét fejezi ki Mrs. Mary Tóth-nak a fent közölt levélért és Isten gazdag áldását kéri a uniontowni egyház nőegyletének áldozatos munkájára. T
