Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-11-01 / 19. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL Pennsylvania hívő népe gyászol — és szégyenkezik. — Tíz évvel ezelőtt Pennsylvania állam törvény­ben tette kötelezővé az elemi isko­lákban a Biblia olvasását, kimond­va, hogy minden reggel a tanító legalább tíz verset olvastasson a Szentírásból. A legtöbb helyen ezt a bibliaolvasást az Úriima elmon- datása követte. Montgomery megye két unitárius lakosa, Edward L. Schempp és Sidney G. Schempp, nem akart belenyugodni abba, hogy gyermekeiket ilyen határozottan ke­resztyén befolyásnak tegyék ki az iskolában, ezért a törvényszék elé mentek folyamodványukkal, miben kétségbevonták a fent idézett tör­vény alkotmányszerűségét. A be­adványt egy külön e célra összeállí­tott háromtagú szövetségi bíróság vette tárgyalás alá Philadelphiában és kimondta, hogy a pennsylvaniai törvény valóban ellenkezik az al­kotmány első és ötödik módosításá­val, mert a bibliaolvasás és az utána következő Úriima “áhítatos és vallásos jelleget ad” az iskola napkezdő ceremóniájának. A dön­tésben a háromtagú bíróság azt hangsúlyozta, hogy “ha a Bibliá­nak, mint valami művészi alkotás­nak vagy az erkölcsi igazságok kincstárának, vagy mint történelmi kézikönyvnek a tanúlmányozása el volna választható hittani jellegétől vagy a vallásosságtól, nem volna ellene semmi kifogásunk. De az a mód, ahogyan a (pennsylvaniai) tör­vény a Bibliát alkalmazza, nem ad helyet ilyen osztályozásnak. A Bib­liának mindennap olvastatása, meg­támogatva az állam tekintélyével és — ami a gyermekek előtt még fon­tosabb — tanítóik tekintélyével is, aligha tekinthető másnak, mint a vallásos tanoknak a gyermekek el­méjébe való beoltásnak vagy e be­oltás elősegítésének.” A bírók, azt hangsúlyozva, hogy a Biblia köte­lező olvastatása ellenkezik a szabad vallásgyakorlattal, kimondták, hogy előttük “nem tesz az sem különb­séget, hogy a beoltott vallásos ‘igaz­ságok’ gyermekekként különbözhet­nek. Az sem számít, hogy a val­lásos érzületet nem lehet becsöpög- tetni.” Az amerikai zsidó kongresz- szus, mely teljes erejével támogatta a Schempp testvérek beadványát, úgy üdvözölte a háromtagú bíróság döntését, mint “a vallásszabadság nagyjelentőségű győzelmét.” Abing- ton városrész iskolaszékének ügyé­sze azonnal ajánlotta hatóságának, hogy fellebbezzék meg a döntést az ország Legfőbb Bíróságához. — Pennsylvania állam közoktatásügyi felügyelője pedig kijelentette, hogy meggyőződése szerint a bibliaolva­sás és az Úriima közös elmondása nagyon is hozzáillik az iskolai nap elkezdéséhez, és reméli, hogy maga az állam is csatlakozni fog a fel­lebbezéshez; sőt kifejezte azt a re­ménységét is, hogy a bíróságok nem fogják megsemmisíteni a Legfőbb Valóság elismerésének az utolsó ma­radványát is. Mi pedig csatlako­zunk a presbiteriánus egyház phi­ladelphiai egyházmegyéjének a fel­fogásához, melynek elnöke nagyon saajnálatosnak jelentette ki azt a tényt, hogy egy olyan nemzetnek, melynek “Istenben Bízunk” (In God We Trust) a jelszava, alkotmány- ellenesnek találja Isten igéjének az iskolákban olvastatását. Tíz éves egyházak bizonyságtétele. — Tíz évvel ezelőtt, az 1948-49. évek folyamán, a most United Presbyterian Church néven működő nagy amerikai közegyházunknak akkor még két külön ága együtt­véve 108 uj egyházat szervezett. A két közegyház megfelelő ható­ságai a szokásos segítségben része­sítették őket, hogy munkájukat el­indíthassák: kaptak missziói segélyt a templom vagy más kezdeti épü­letek megépítéséhez és a lelkészek fizetésének elindításához. A száz­nyolc gyülekezet közűi 84 már évek óta önfenntartó és a maga lábán jár. (A még segélyezett huszon­négynek csaknem mindegyike gaz­daságilag hátramaradt területen mű­ködik.) A 108 gyülekezetnek ma csaknem negyvenezer tagja van, a költségvetése három és fél millió dollárnál jár, amiből közegyházi cé­lokra féllmillió dollárt adtak a múlt évben. Vegyünk közelebbről szem­ügyre húszat e közűi a 108 egyház- község közűi. E húsz közűi tíznek több mint ötszáz tagja van, három­nak pedig ezeren is fölül jár a taglétszáma; együttvéve a húsz egy­háznak tíz évvel ezelőt 1,643 tagja volt, ma pedig 14,013 tagja van és költségvetésük együttes összege 1,- 339,297 dollár. Három közülük már uj egyházközségeknek az alakúlásá- ban is segített. Egy közülük már 63,000 dollárt ad közegyházi misz- sziói célokra, míg másik kettő az évi bevételének a felét adja ilyen célokra. Az ilyen egészséges hala­dás könnyen érthetővé teszi, hogy az uj Egyesült Presbiteriánus Egy­ház legutóbbi zsinatának határozata értelmében a belmissziói tanács évenként egy millió dollárt fordít uj templomhelyek vásárlására és három-negyed milliót a kezdő gyü­lekezetek lelkészei fizetésének ki­egészítésére, míg a templomépítő egyházközségeknek a következő négy év alatt tíz millió dollárt ad, tizen­öt év alatt visszafizetendő kölcsö- nökben. És hogy az évek óta nyúj­tott ilyen kölcsönök milyen jó be­fektetések, azt az a tény bizonyítja, hogy a millió meg millió kölcsön adott dollárból idáig csak 215 dol­lár veszett oda mint behajthatatlan. Tehát még anyagi szempontból is nagyon jó vállalkozás egyházaink­nak az utóbbi években páratlanúl meggyorsúlt terjeszkedése, amit ter­mészetesen a lakosságnak a foly­tonos vándorlása tesz elkerülhetet­lenül szükségessé. A statisztika ki­mutatása szerint országunk minden száz lakosa közül 20 évenként köl­tözik, és bár a presbiteriánus egy­ház saját statisztikája ennél ked­vezőbb, mert száz tagjuk közli csak 12 költözik más helyre minden év­ben, azért a most folyó nagy és állandó népvándorlásnak minden sú­lyos következményét ők is érzik. Sok más ilyen érdekes statisztikai és egyéb adatoknak egész halmazát nyújtja a PRESBYTERIAN LIFE október 15.-én megjelent és már rendszeresen ismétlődő FACTS szá­ma, amit magyarúl talán legjobban az ADATTÁR névvel fordíthatnánk. Más felekezeti lapoknak is vannak ilyen kiadásai, a MESSENGER is adott ilyen számokat és a UNITED CHURCH HERALD is követi, sőt — reménykedünk — a jövő évben lapunk uj szerkesztője is készít ilyen számot, ami érdekesebb lesz minden eddiginél! Filmek az egyházi munkában. — Az összes mozgófényképeknek, film­szalagoknak és más hasonló anyag­nak az egy-ötöd része egyházi hasz­nálatra készült, mint nagy mérték­ben megbecsült segédeszköze az egy­házi munkának. A 2,093 című gyárt­mányból 415 vallási és valláserköl­csi cím alatt szerepel az iparág idei kék-könyvében. Ezek közül 162 hangos vetítettképek, 120 hangnél- kűli film-szalag, 80 mozgó-fénykép, stb. — Az egyházak kétszerannyi hangos vetítést használnak, mint az iskolák. LAPUNK UJ POSTACÍME: 210 EISENHOWER BOULEVARD LANCASTER, PA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom