Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA A másik nagy példa Apáczai Csere János (1625-1659). Őt Holandiába küldte ki a pro- testántizmus ismeretszomja. S míg a kis ország körűi a harmincéves háború dühöngött, benn négy egyetem — Leyden, Utrecht, Franeker és Groningen — majd pedig Hardewijk építette ki a tudomány nemzetközi testvériségét. — Apáczai Csere, a brassómegyei jobbágyfiú, Ge- leji Katona támogatásával kerül Gyulafehérvárról Hardewijkbe, ahol ő lesz az első magyar theológiai doktor. Az a szellemi környezet, amelyben Grotius tanítja a természet- jogot, amely Descartesnek nyújt otthont száműzetésében és segít Baylenek kibocsátani hatalmas szótárát, ott tartogatja Spinozát is az üvegköszörűlés és egyszersmind a filozófia számára. Ebből a környezetből tért haza Apáczai Csere János, jóllehet egyes források szerint meghívást kapott az utrechti egyetemre (1654). De már ekkor végbe ment benne a nagy katarzis: látja hazája retenetes állapotát, siralmas szellemi és anyagi képét, és tudja, milyen gyógyíthatatlan e betegség, mert az országnak nincs ipara, sem kereskedelme, városai szétdúlva, polgársága számba sem vehető. — Szégyenkezik nyugat előtt “csúnyácska” hazájáért. A gyökerénél akarja megragadni a bajt: uj tudást csak uj iskolában kaphat a magyar. Meg kell tehát reformálni a magyar iskolát. Az eddigi, grammatikai formákat szajkózó, szócsépelő oktatás helyébe a való ismereteknek keli jönniök: földrajz, természetrajz, orvos- tudomány, történelem legyenek az uj tantárgyak a holnapi magyarság iskoláiban. Magyar Encyclopaediájában (1644) ezt az uj anyagot fogja össze tanterve számára. S érezve, hogy egy ember ereje nem elegendő szellemi élet teremtésére, Nyugat nagy humanista tudós-kollégiumainak példájára uj tudományos szervezet terve rajzolódik ki képzeletében: A magyar nemzetben immár el végtére egv akadémia felállításának módja és formája (1658) címen elsőnek kiáltja világgá egy magyar tudományos akadémia gondolatát. De ugyanaz a nyugtalan sürgetés, amelyet a fenti címben az “immár elvégtére” még hosszú ideig nekiszegez a késő nemzedékek mellének, saját kortársaival is szembeállítja őt. Egyházi feletteseivel összeütközik, áthelyezik egy kisebb iskolához s néhány évre rá tüdőbajban pusztúl el a magyar géniusz egyik legmélyebb tüzű virága. ★ ★ ★ A harmadik nagy tanúlsága a protestáns korszaknak Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702). Őt azért küldték ki Erdélyből Hollandiába, hogy ott mint theológusdiák egy magyar Biblia nyomásánál felügyeljen. De az uj légkör, a betűk különös, ujizgalmú világa megragadta a képzeletét, s visszaemlékezve a még igen primitiv kiállítású magyar könyvekre, elhatározta, elhagyja theológus pályáját és nyomdász lesz. Mesterember, aki művészi munkát, művészi magyar könyvet ad a világnak. Hamarosan kitanúlta a mesterséget. Finom ujjai alól remekül metszett betűk kerültek ki. Betűinek, címtábláinak hamarosan messze földön híre ment s a flórenci nagyherceg, a pápai udvar, de még a távoli georgiai fejedelem is nála rendelnek betűket. Előtte a ragyogó jövő. Ekkor eszébe jut Erdély, a magyar könyvek szomorú állapota, leveleket ír haza s az első szíves biztató szóra feleségét, minden vagyonát, egész műhelyberendezését, könyveit nehéz szekerekre rakatva, hatalmas kerűlőúton lopakodik be a Bécs árnyékában s a török torkában vergődő Erdélybe. Mindenét elhozta s lerakta Erdély ölébe. Lázas buzgalommal fog hozzá a munkához, rövid idő alatt közel száz könyvet ad ki, köztük tankönyveket is, abban a művészi formában, amelyet nyugaton megszokott. De irigység, rosszakarat és rövidlátás hamarosan megmérgezik az életét, perbe fogják az ekklézsia megsértése miatt, meghurcolják, elítélik nyilvános bocsánatkérésre és megtörik a lelkét a finom érzékenységű művészembernek. — Halálában odakerül a házsongárdi temetőbe Apáczai Csere János mellé. Ugyanabba a temetőbe, ahol könyveit is elégették elítéltetése után. ★ ★ ★ Miért hoztuk fel e tragikus példákat, miért ecseteltük a valóság mélytónusú színeivel e nagy áldozatok megrendítő sorstörténetét? Az volt a célunk, hogy megvilágítsuk: nyugat hatása sohasem elidegenítő az igazi, mélyről jött magyar szellemi ember számára, hanem éppen az a szükséges erő, amely a magyar géniuszt a saját sorsfeladataival szembefordítja és háborúk, pestisek, idegendúlás, szegénység, kicsinyes marakodások és a méltatlanok minden támadása, hálátlansága és korlátoltsága ellenére is, nyugat minden mézével megrakodva a kellő időben hazavezérli, hogy hívő lélekkel fogadja sorsát, amely talán csak keserűséget ad, talán századrészét sem nyújtja a külföld korábbi elismerésének, de mégis ott a magvetés lehetősége, mert ott van a magyar lélek talaja. Magyarságunk e három csillagát a magyar parasztság ismeretlen mélységei röpítették nyugat egére. Pályájuk végső szakaszán, szétrobbant meteor tűzijátékához hasonlóan ismét a szomorú magyar éjszaka örökre világító fényes példáivá váltak. Az ő példájukban találjuk meg a választ arra a kérdésre: hogyan lehetünk hűek a mély-
