Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 NYUGATJÁRÓ MAGYAROK PÉLDÁIBÓL Mire tanítanak a reformáció korának legnagyobb hősei? — Részletek Dr. Bakó Elemér: A Műhely és A Légió című tanulmány-sorozatából — A magyar protestántizmus története tele van ilyen példákkal. Köztudomású, hogy a reformáció uj igazságait külföldi egyetemeken járt theológusaink hozták magyar földre és ők voltak azok, akik a legelső nyomtatott magyar- nyelvű Bibliával és a könyvnyomtatás más friss termékeivel kezükben felszántották és bevetették a magyar népiélek mélységeit. A reformáció gyors elterjedése mutatja az uj hittételek prédikátorainak szellemi fölényét, amelyben Nyugat legújabb érvei összekapcsolódtak az egyházszervezés és ismeretterjesztés akkori legmodernebb formáival. A változó sors majdnem minden magyar protestáns prédikátort kétlaki életre kényszerít: egyik esztendő még Magyarországon találja az “uj vallás” hirdetőjét, a másik évben már egy külföldi tanszéken ad elő. Az 1504 körűi született Sylvester Jánost, aki az Uj-Szövetséget a legzengzetesebb, népi nyelven fordította magyarra, nagyszerű magyarországi munkálkodása után a bécsi egyetem falai fogadják be, hogy azután tovább vándorlása folyamán a nyugati országokban véglegesen nyoma vesszen. Viszont az európai látókörű, gazdag műveltségű Bornemissza Péter (1535-1585) francia- és olasz- országi tanúlmányútai után hazakerül, hitvitákat folytat s közben, mint a görög szellem első magyarföldi apostola, lefordítja nyelvünkre az Elektrát. De az a három, akiben a magyar protestántizmus az önmagunk belső mivoltát és már- már démonian gyötrő európai igényével való küzdelemnek egész Ady Endréig a legnagyobb tanúit állította a nemzeteket megmérő, világ- feletti Bíró elé, a következő XVII. században éli gyötrelmes életét. Ez a három: Szenei Molnár Albert, Apáczai Csere János és Misz- tótfalusi Kis Miklós. ★ ★ ★ Szenei Molnár (1574-1634) “az irodalom szenvedélyének tán első rabja magyar fajunkból”, ahogy Négyessy László mondta. A po- zsonymegyei Szene szülötte előbb Debrecenbe kerül, aztán a koldússzegény parasztgyerek egy garas nélkül nekivág Nyugat országútainak, hogy a Debrecenben beleoltott igazság- és tudásszomját a legelső forrásokból csillapítsa. Wittenbergben magyar ifjak fogadják, támogatják is, de menni kell tovább. Heidelberg, Strassburg, Genf, aztán Róma utcáit tapossa fáradhatatlan lába. Rómában az ott tanúló magyar kispapok szívesen fogadják és megvendégelik honfitársukat. Aztán megy vissza Heidelbergbe: pestis fogadja, de ő nem riad. Végül megélhetését elveszítvén hazajön. Itt kóborol, de közben érik a mű: megírja latin-magyar szótárát és elmegy Prágába, hogy felajánlja Rudolf császárnak (1604). Honoráriuma egyúttal nevet is ad neki a tudósok körében. Kepler Jánosnál, a csillagok mágusánál tölti prágai napjait. A szótárral megépítette a híd első pilléreit magyar népe és a nyugat között. Prágát követő marburgi tartózkodása alatt száz nap alatt százötven zsoltárt fordít magyarra és ezzel bekapcsolja felekezetét az európai protestántizmus ének-együttesébe (1607). Bámúla- tos gyorsasággal kijavítva újra kiadja Károli bibliafordítását (1608) és megírja magyar grammatikáját (1610) idegenek és hazájabeliek használatára. Hiába hívták haza, nem ment. Idegenben munkálkodva szolgálta nemzetét, mert az akkor létező Magyarországba hazamenni azt jelentette volna, hogy le kell mondania a lelkében élő eszményi Magyarországról. Sorsunk e döbbenetes hasonlóságú előfutára a nyugat segítségével akarta ismét nyugattá tenni a szétzúzott, elbarbárosított Magyarországot. Magyar könyveit német fejedelmek és német könyvkiadók kegyes támogatásából adta ki. Életének öröme az volt, ha idegen fejedelmek, tudósok és egyházi tekintélyek elismerték a magyarság szellemi értékeit. Aztán mégis csak hazakerült: otthonra vágyik, asszony és gyermek emberi sorsközelséget sugárzó meleg szeretetére. De mert a szülőföld csak egy falusi parókiát ad neki, szellemi igényei megint külföldre hajtják. Németországban azonban a harmincéves háború dühöng, s a szerencsétlen Szenei Molnárt Tilly zsoldosai Heidelbergben elfogják és szörnyen megkínozzák. A szellem e csodálatos kalandora azonban, mint egy élő műhely dolgozik tovább: — prédikációs gyűjteményt fordít, imádságos könyvet ültet át magyarra, végül elkészíti Kálvin János Institúcióinak magyar tolmácsolását (1624). Még Kolozsvárról van rá adatunk: öreg, nyomorog, de dolgozik tovább. A hidat, amelyen később boldog nemzedékek jártak Hungária földjéről a szabad Európa és a távoli világ szellemi partjaira, már nem láthatta meg. De pillérein fel van jegyezve a neve ennek a nagy nyugtalannak, aki lelkében egy egész korszak helyett rendezte be a magyar és európai szellemiség ötvösműhelyét.
