Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁCIÓI CIKKEINK Isten kegyelméből megint elérkeztünk a reformáció hónapjába; újra ünnepelhetjük ezt a második pünköstöt. Mostani cikkeink is erre szeretnék irányítani olvasóink figyelmét. Az egyikben hittani szempontból vizsgáljuk a reformáció nagy összeütközését a római egyházzal és ennek az összeütközésnek különös jellegét és következményeit. Azután pedig arra a párhúzamra mutatunk rá, ami a történelemben elvégzett reformációnak még erőteljesebb folytatását sürgeti ma tőlünk. Mert Urunk ellen követnénk el hűtlenséget akkor, ha csak a múlt érdekelne bennünket és csak azon ál- mélkodnánk, hogy milyen joggal és alapon átkozták ki Róma pápái a reformátorokat, holott ezek jobb és teljesebb katholikusok voltak, mint a római egyház. Az a szükségszerűség, ami Luthert és Kálvint és a többieket vezette, mérhetetlenül nagyobb mértékben van meg ma és az ő forradalmuknál még teljesebb tevékenységet kíván. Másik cikkünkben részleteket közlünk egyik kiváló amerikai magyar hittestvérünknek bár régebbi, de számunkra mindig aktuális írásából. Aminek a problémájáról ír, a Nyugat és Kelet nagy ellentéte századunkban egészen vá- ratlanúl akkorára nőtt, mint amilyen hirtelen az egész égboltot feketeségbe borítja a szágúldó orkán sötét fellege. Ez a vihar minket magyarokat megint olyan katasztrófába sodort, mint amilyenen az újkor első századaiban, éppen a eformáció korában, mentünk keresztül. Akkor az addig mindenfelé diadalmas Izlám utolsó és legnagyobb támadását kellett megállítanunk: ha Nyugat-Európát is meghódíthatta volna, teljessé lett volna világuralma. Háromszáz évig tartott vele való küzdelmünk, de az eredmény megérte a felmérhetetlen vérveszteséget. Igaz ugyan, hogy Európa és Amerika ma sem tudja, hogy kiket használt az Isten a keresztyén egyház és a humanista civilizáció megmentésére. Most megint a miénkkel és az övékkel ellentétes eszmevilágot hoz az egész föld leigázására készülő Kelet. A magyar földet már be is nyelte, nem annyira erővel, mint ármánnyal. (Rómától tanúlta el ennek hódítási módszereit.) Nyugat megint csak távolból szemlélte a magyar tragédiát, pedig az a vész, ami most már közvetlenül fenyegeti, nemcsak Európát, hanem Amerikát is romlásba döntheti. Ily körülmények között sok magyar lélekben meg is ingott az a meggyőződés, hogy a mi helyünk továbbra is a részvétlen és hálátlan Nyugat mellett van. Ezért választottunk ki néhány drámai részletek Dr. Bakó Elemér kitűnő tanulmányából: hadd erősítsenek meg és űzzék el kételkedésünket a reformációi kor önfeláldozó hőseinek tragikus példái. Magának az Úr Krisztusnak nyomdokain vezetnek minket. Harmadik írásunknak a tudósítást szántuk az idei genfi ünnepségekről, amikre lapunk olvasói küldték el szerkesztőjüket — aminél szenzációsabb ujságírási ténykedést egyetlen magyar egyházi lapnak az olvasótábora sem végzett még, legalább itt Amerikában. Tulajdonképpen reformációs írásnak számíthatjuk Bütösi János lelkészünk konferenciai tudósítását is, mert abban szintén reformációról van szó; aminthogy semmiféle reformáció nem lehetséges másként, mint az evangélium segítségével. Ne is várjuk hát mi semmiféle más irányból lelki életünk jobb jövendőjét. Egyházi életünk meggazdagodását sem kormányzati vagy közigazgatási változások fogják biztosítani, hanem egyedül csak az evangélium. A reformáció sem más, mint evangélium. Ilyen reformációt sürget a mi igehirdetésünkben Dombrády Sándor is, presbiteri szövetségünk titkára. Egyházunk, mint a királyi papság elvének föltétien híve, mindig fontosabbaknak tartotta a presbiterek megnyilatkozását, mint a püspökökét. Hiszen a mi meggyőződésünk szerint a püspök sem más, mint ígehirdető presbiter — s lapunk utóbbi számaiban örvendve tapasztaljuk, hogy milyen jó ígehirdető püspök tud lenni a presbiter! Vajha minden presbiterünk vállallná az igehirdetés kötelezettségét! És az ezzel járó püspökséget. Ez volna a legbiztosabb módja és útja a reformáció folytatásának: ez tenné szükségtelenné a hierarchia, a papi rend, minden maradványát és csökevényét, és felállítaná helyébe a királyi papság, a szent nemzet, a tulajdonúi választott nép egyetemes intézményét. Majd akkor lesz teljes a mi hitünk győzelme, amikor ez bekövetkezik! E két utóbbi cikket, más írásokkal egyetemben, nagy anyagtorlódásunk és főleg képeink miatt következő számunkra kell halasztanunk. íróink és olvasóink szíves elnézését kérjük ezért. f-------------------------------------------------------------------------------N ÉRTESÍTÉS November, december és január hónapokban a REFORMÁTUSOK LAPJA szerkesztőségének és kiadóhivatalának ez lesz a postacíme: 210 Eisenhower Boulevard Lancaster, Penna. Február elsejével a cím ismét meg fog változni, amiről megint híradással leszünk. v___________________________________________-
