Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-01 / 17. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA Theológiai szemináriumainkban külön tanfolyamok készítik elő erre a munkára lelkészjelöltjeinket; a michigani állami egyetemen minden nyáron csaknem negyvenen vesznek részt a vezetőképző tanfolyamon. Kisebb tanfolyamokat húsz más államban rendeznek. — Egyházunkban ezt a munkát az elmúlt tizenkét esztendő alatt a kiváló Dr. Claude J. Snyder vezette; most az ő nyugalomba vonúlásával helyébe Dr. Shirley E. Green-et állította Nemzeti Missziói Tanácsunk, melynek — mint tudjuk — a mindnyájunk által tisztelt és szeretett Dr. Purd E. Deitz a főtitkára. Az idén a Tanácsnak az elnöki székébe is uj egyén került Dr. S. J. Schmiechen személyében. Mondanunk sem kell, hogy belmissziói munkánk nemcsak a falusi és tanyai egyházaknak a gondozására fog szorítkozni a most megkezdett két esztendős időszakban. Megszakítás nélkül és az illetékes szakosztályoknak teljes erejével fogják folytatni a városi egyházak munkájának a segítését is. Ennek a munkának a vezetője Dr. John H. Shope, akinek Rév. Carlton N. Weber a segítője. Aztán ott vannak speciális célkitűzéseink, régiek, mint a Biloxi meg a Caroline meg az Ozark misszió, vagy újabbak mint a new-yorki misszió a porto-rikói lakosság között, vagy a harlemi a négerek között, és mások. Ott van a templomépítési szakosztály, amely most már csaknem öt millió dolláros kölcsöntőkét forgat, segítve a kölcsönre szorúló templomépítő egyházakat. Minden lelkészi hivatalunk megkapta szeptember folyamán a Nemzeti Missziói Tanács gazdag küldeményét: az erre a munkára vonatkozó adatoknak kimerítő tárházát, amiket nem az ő kizárólagos használatára küldtek, hanem arra a célra, hogy az egyházközségek megfelelő szervei vegyék munkába azokat és készítsék elő az őszi munka nagy feladatait. Az idén a költségvetések felállításának a céljaira is nagyszerű szakközlönyöket küldött ki egyházunk (Church Program and Budget Builder, meg a Workbook for Our Christian Enlistment), amiknek a felhasználása bizonyosan meg fog látszani a munka eredményeiben. Megjött az ősz: kezdődik a munka. Vessük kezünket az eke szarvára! MOLNÁR MÁRIA Szerény véleményem szerint, több mint három évtizedes lelkipásztori munkámnak egyik legédesebb lelkigyümölcse, a Keresztyén Ifjak Törekvő Társaságának (Bridgeporton és más amerikai magyar református gyülekezetekben) és az Amerikai Magyar Országos Keresztyén Ifjak Törekvő Társaságának a megszervezése volt. A “Christian Endeavor” munkán keresztül nagyon sok magyar és amerikai komoly keresztyénnel ismerkedtem meg. Európai, sőt világviszonylatban pedig, mint a “Szebb Jövő” ifjúsági lapnak a szerkesztője, minden országos C. E. vezetővel — legalább az általuk kiadott vagy szerkesztett C. E. újságokon keresztül szereztem ismeretséget és tartottam fenn a kapcsolatot. A magyarországi C. E. újságon keresztül 35 évvel ezelőtt ismertem meg Dr. Csia Sándort, de személyesen csak a múlt nyáron (1958) találkoztam vele Zürichben. Európába való utazásom előtt Dr. Újlaki Ferencnek irt Dr. Csia és kérte, hogy látogassam meg őt. Dr. Lemessy József bázeli lelkésszel együtt kerestük fel Dr. Csia Sándort, aki még most is egész nap, a világ minden részéből érkező egyházi újságokkal, könyvekkel és levelekkel megrakott Íróasztala mellett dolgozik. Kedves és felejthetetlen volt ez a találkozás! A napokban a következő levelet kaptam Dr. Csia Sándortól: Édes Pistám! Az én külmissziói működésemet ma Magyarországon egy másik orvos folytatja egy pár laikus segítségével: Dr. Nádosy Ferenc (Litér, Veszprém megye). Bámulatos hősiességgel imádkozó köröket szervez, azokat missziói hírekkel rendszeresen ellátja s a missziói társaságokat az egyedül lehetséges módon: kézimunkák kiküldésével támogatja. Molnár Mária emlékét is hűségesen ápolja. Mellékelt körlevelét nemrég kaptam s olyan jónak találom, hogy megkérlek, légy oly jó a légtérjed- tebb magyar amerikai református lapban folytatásosán közzétenni. Két példányt én is kérnék belőle. Molnár Mária életét tovább kellene gyümölcsöztetnünk. Óriási súllyal nehezedik reám ez a felelősség. Két kötet jelent meg róla: “Hét év a kannibálok földjén” és “Mindhalálig”. Előbbiből négy kiadás játszva elfogyott. A kettőt egy közös kötetben ki lehetne adni. Én rövid előszóban megírnám Mária előéletét, melyet csak én ismerek, mert Isten hosszú időn át egybekötötte életünket, egy zárszóban pedig a halála utáni mánuszi eseményeket, mert Walter misszionáriussal és a lieben- zelli misszióval állandó baráti kapcsolatban állok. Azért fordulok tehozzád ezzel a kéréssel, mert tudom, hogy te és gyülekezeted Máriának hűséges pártfogói voltatok. Vájjon mennyire valósult meg az a szép terv, hogy Mária nevével leánykörök alakuljanak a Lorántffy Zsuzsánna egyletek mintájára? Én nem vagyok a személyi kultusz
