Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-09-01 / 15. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 társam elpanaszolta, bizony elég sok az olyan magyar gyülekezetek száma, ahol a lelkipásztor munkáját rendkivűl akadályozzák és életét megkeserítik a gyülekezet egyes tagjai és csoportjai. Az ilyeneket boldogemlékü lelkésztár- sam és barátom, Vitéz Nagy Sándor “papmolyoknak” nevezte, akik a kukacukat bele- költik a legnagyszerűbb díszmentébe vagy bársony öltönybe is és szétrágják a sok munkával, gonddal és szeretettel alkotott pompás öltözetet. Sok tanulással, szorgalommal, pásztoraim kész szeretettel, őszinte hittel és mély hivatástudattal előkészűlt lelkészi életeket rágtak szét és rágnak ma is ilyen “papmolyok”, akik aztán leghangosabbak a vádaskodásban, amikor egy-egy lelkészünk belefáradva a hiábavalónak látszó küzdelembe átmegy angol nyelvű gyülekezetbe. Megfigyeléseink alapján azt állíthatjuk, hogy az ilyen “papmolyok” gyülekezeteinkben lényegesen kisebbségben vannak. Gyülekezeteink tagjainak nagyrésze megértő, jóakaratú, jóindulatú és együttműködésre hajlandó emberekből áll. Hát akkor mi a baj? Az, hogy egyes gyülekezeteinkben a jobb réteg, számbeli többsége ellenére, nem veszi erőteljesen, határozottan és céltudatosan kezébe a vezetést és igy nem emeli, a lelkipásztorral együttműködve, a gyülekezetét teljesítőképessége kellő fokára. Sok más egyéb és fontos vonatkozása van az itt felvetett kérdésnek. Most azonban csak kifejezést akartunk adni megdöbbenésünknek afelett, hogy egy szószéken elhallgatott Isten igéjének azon a nyelven való hirdetése, amelyen 50 vagy 100 ember még mindig leginkább megértené az igét abban a templomban, amit épp azért épített, hogy számára érthető módon hallgathassa “Isten nagyságos dolgait”. Értsük meg, nem valami sovén és elvakult magyar nácionálizmusról van itt szó. Amiről itt szó van, azt legjobban az első keresztyén gyülekezet megalakulását leiró bibliai részből, a Cselekedetek Könyve második részéből vett idézettel jellemezhetjük. (11. vers.) Az akkor ismert világ minden részéből összegyűlt embereket ez lepte meg csodálatosan: “Halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait!” Mily isteni szeretettel véghezvitt dolog, mily szépséges dolog az, amikor Isten igéjét mindenki hallhatja azon a nyelven, amit leginkább megért! Isten értelmesen akar hozzánk szólani. És melyik az a nyelv, amelyet gyülekezeteink idősebb tagjai leginkább, szivük mélyén megértenek? Egészen természetes az, hogy fiataljaink legtöbbje viszont az angolt érti meg szive mélyén és természetes az, hogy az ő számukra és a gyülekezeteinkhez csatlakozó másszármazású tagjaink számára “Istennek nagyságos dolgait” az ő nyelvükön hirdetjük. Tegye mindenki saját felelősségévé azt, hogy templomainkban mindenki örömmel mondhassa, ismételhesse az igét: “Halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.” Szigethy Béla r---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------N KÁLVIN JÁNOS írásaiból: A hitből ered a bizalom és ebből az Isten színe előtt való megjelenés és bizo- dalommal odamenetel, hiszen csak annak van igaz hite, aki nyugodt lélekkel mer Isten színe előtt megállani. Ez a bátorság az isteni jóindulatba és az üdvösségbe vetett erős bizodalomból származik. Ezért használja a Szentírás a hit szót gyakran a bizodalom helyett. A legfőbb dolog a hitre vonatkozólag az, hogy az Úr által adott kegyelmi ígéreteket nemcsak önmagunkon kívül tartsuk igazaknak, önmagunkban pedig nem — hanem hogy inkább bensőnkbe fogadva azokat, magunkéivá tegyük. Innen származik a bizodalom és békesség, a nyugodtság, mely a lelkiismeretet megnyugtatja és földeríti Isten ítélete felől. Ennek hiányában a lelket nagyfokú rettegés gyötörné és csaknem szétmarcangolná. _____________________________________________> KAZLAK A szérűn aranyházak a kazlak. Mind ragyog. Nincsenek rajtuk zárak, se ajtók, ablakok: sok megtört szalmaszál és kivert üres kalász tömegszállása mind e szép aranyfényű ház, mely a nyár hevét őrzi, s a jószágnak meleg fekhely lesz: rajt’ pihennek s békén kérődzenek. Majd földbe jut a szalma, amelyből vétetett, s a jövendő kalásznak ád erőt, életet. Mért lett, élt, halt, s lesz trágya? Értünk: az emberért! — S mondd: mit teszel te, ember, az embertársadért?! Bódás János
