Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-09-01 / 15. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA PÉLDÁZATOK Jézus példázatokban tanított. Aesopus meséi, Homérosz és Chaucer történetei, a Mózes első könyvének történetei, Jézus példázatai az örök ifjúság titkával szólnak. — Hozzánk is szólnak. A példázat képzeletbeli anyagot használ, hogy tényt világítson meg. Földi történet mennyei jelentéssel. Minden példázatnak egy főigazsága van s azt kell megtalálni. Amint azonban az évek múlnak, ezek az egy-igazságot tartalmazó példázatok mindig többet és többet mondanak számunkra. Ezek a példázatok látszólag elrejtik az erkölcsi tanítást — de csak látszólag. Mert a példázat olyan, mint az elvetett mag, amely majd kikéi. Ki a tékozló fiú vagy az idősebb testvér? Ki veti ki a hálót, mi van benne? Mi a kovász, mely megkeleszti a tésztát? Mi a mustármag? meg az elrejtett kincs? és a drágakő? Az okos és bolond szüzek? Kinek van készen az olaja? Ki a gonosz szolga, aki nem akar engedni? Mi a hamis sáfár okossága, aki bajban volt, de segített önmagán? Itt van az Irgalmas Samaritánus története. A törvénytudóé, aki tudákos kíváncsisággal “az örök életet” akarta biztosítani és Jézus először arra figyelmeztette, hogy tanúljon meg “élni”. Ki a mi felebarátunk? Talán nem is ez a főkérdés. Az élet majdnem mindig hoz alkalmakat: lesz és van elég felebarát, aki bajban van. A főkérdés az, hogy TE meg Én hogyan lehetünk felebarátok?! Hogyan tandíjuk meg a vígasztalás olaját és borát önteni sebekre — mert vannak bőven sebek . . . Nekünk kell megtanúlni — nem “kikerülni”, hanem hozzá menni: segíteni, felelősséget vállalni, gyógyítva szólni. — Ki volt hát a felebarátja a rablóktól kifosztott és véresre vert utasnak? Bizonyára az, aki segített rajta. Paál Gyula KRUSCSEV MAGYAR FOGADTATÁSÁRA Urunk Jézus Krisztus nem tanítványait izgatta fel Júdás ellen, hanem tálba mártott falatot adott neki; a fegyverrel való védekezést is megtiltotta és a sebesültet meggyógyította; Atyjától sem kérte a tizenkét légió angyal elküldését, hanem engedelmesen elfogadta a kereszthalált. A keresztfán gyilkosai számára bocsánatért könyörgött Atyjához. Tanítványai pedig így adták tovább nekünk a Tőle tanúit tudományt: “A gonoszt jóval győzd meg!” A budapesti vagy a tibeti vagy az orosz- országi vérengzések, sok millió ember lemészárlása, családok és népek összetörése csak számra nézve jelentettek nagyobb bűntényt a golgothai gyilkosságnál. Semmi körülmények között sem szolgálhatnak számunkra mentségül, ha meg akarnánk tagadni az engedelmességet Azzal szemben, Akit Urunknak hívunk és Aki az is. Minden további vitatkozást tehát, mint hiábavalót, elkerülve, egyszerűen azt mondjuk meg, hogy ha mi rajtunk állana, hogyan intéznők az orosz diktátor magyar fogadtatását Amerikában. Az Amerikai Magyar Szövetség Írásban megnyerné az összes amerikai magyar szervezetek — tehát egyházak, szövetségek, egyletek, klubok, stb. — hozzájárúlását és teljes támogatását — és akkor ezeknek a megbízásából és nevében, megfelelően reprezentatív magyar küldöttség számára az ezt előíró hivatalos eljárással, de mindenesetre úgy az amerikai kormányon, mint az itteni orosz kormányszerveken keresztül, találkozást kérne egy alkalomra. Ha e találkozás alkalmát megkapnák, ott mondanák meg neki az alábbi izenetet. Ha e találkozásra nem kapnának alkalmat, akkor a nevezett testületeknek s magános adakozóknak pénzéből megvásárolnák a NEW YORK TIMES azon számának harmadik oldalát, amely a vendég látogatásának első napján jelenik meg, és azon elmondanák, hogy e találkozást a következő izenet átadása érdekében kérték, de nem kapták meg, így hát a világ nyilvánossága előtt kell azt kezéhez juttatniok. Ez az izenet pedig annak az ünnepélyes kijelentése volna, hogy mi mindnyájan, mint a magyar nemzet volt tagjai vagy azok leszármazottai, határozottan állítjuk, hogy a magyar nemzetnek nem kell a kommunizmus, mint ahogyan ezt az utolsó két szabad szavazáson is megmutatták — kérjük tehát az orosz kormányt, hogy a világháborúk után történt megegyezések értelmében vonják ki csapataikat Magyarország földjéről és tegyék lehetővé a magyar nemzet alkotmányos életének helyre- állítását. Határozott meggyőződésünk, hogy Magyar- ország ügyének sokkal többet használnánk ilyen komoly eljárásunkkal, ami megint az egész szabad világ rokonszenvét feléje fordítaná, mint akármilyen utcai tüntetéssel, amit rendőrség kénytelen megakadályozni, mint kihágást. — (Különben is: hát felelet a világgyilkosságokra az utcai tüntetés?! Hát ennyire megromlott az ítélőképességünk is?! Ne egyetlen utcára szóljon a tüntetésünk, hanem hallja meg az egész embervilág!)