Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-03-01 / 5. szám
ELMHURST COLLEGE LIBRARY Volume LVIII., Number 5. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Mar. 1, 1958. AZ EGYETEMES TANÁCS A MAGYAR EGYHÁZKERÜLETHEZ Irta: Dr. James E. Wagner, Egyházunk elnöke A társas közösségnek azon kötelékei, mik a Magyar Egyházkerület lelkészeit és tagjait mindig szorosabban fűzik az Evangéliumi és Református Egyházhoz, melynek ez az egyház- kerület megbecsült része, szép kifejezést találtak abban a három határozatban, miket Egyházunk Egyetemes Tanácsa Clevelandban, február 11-13. napjain tartott gyűlésében hozott. E határozatok a következők: “Az Egyetemes Tanács elismerését fejezte ki Dr. Perry L. Smith iránt azért a beható munkáért, amit a Magyar Egyházkerületben végzett.” Erre a határozatra Dr. Smith azon jelentése adott alkalmat, hogy a Magyar Egyházkerület 50 gyülekezete közűi 39-et már meglátogatott, a többieknek a meglátogatását pedig husvét előtt befejezi. E jelentésben ott volt az a tétel, hogy Böszörményi M. István elnök “közreműködése nagy mértékben elősegítette e látogatásokat” és az is, hogy Dr. Smith a mi magyar népünk között “előzékeny és barátságos fogadtatásban részesült az egész vonalon.” “Dr. Smithnek az Egyetemes Tanácshoz tett jelentése világánál az Egyetemes Tanács felszólítja az Egyház elnökét és mindazokat, akiket ő maga mellé kíván venni, hogy jöjjön össze a Magyar Egyházkerület tanácsával olyan tárgyalásra, amelyen az Egyházat és a Magyar Egyházkerületet érdeklő ügyeket megtanácskoz- nák. Az Egyetemes Tanács ajánlja, hogy ezt a tanácskozást a Magyar Egyházkerület 1958. évi tavaszi gyűlése előtt tartsák meg.” Az Egyház elnöke Böszörményi elnökkel együtt mindent meg fog tenni ez ajánlatnak a megvalósítása érdekében. A harmadik határozat azt bizonyítja, hogy Magyarország bátor, szabadság-szerető népének 1956,-iki forradalma még mindig súlyos teherként nehezedik az Egyház elnökének és az Egyetemes Tanács tagjainak szívére. Az erre vonatkozó határozat így hangzik: “Az Egyetemes Tanács nagy elismerését fejezi ki azon munka fölött, amit a Világsegély Szolgálat Bizottsága végzett, különösen az 1956.- iki októberi magyar forradalom tragikus folyományai körűi végzett szolgálataiért: hogy több mint ezer menekültet segített elhelyezni a mi népünk között; hogy azonnal és ismételten küldött anyagi segítséget magába Magyarországba, élelmiszereket, ruhaneműeket, orvosságot és egyebeket; hogy elküldte Beretz Árpád lelkészt Ausztriába, Bertalan Imre lelkészt Camp Khmerbe, mikor a menekültek érkezése a legforgalmasabb volt ebben a központban, most pedig Kallós Árpád lelkészt Olaszországba; hogy támogatja Nagy Balázs Dezső lelkészt Buenos Airesben a magyarok között folytatott egyházi munkában; — és e határozatában az Egyetemes Tanács kifejezésre kívánja juttatni a Világ- szolgálaton keresztül való folytatólagos érdeklődését az emberi szükségletek és az egyházközi segítő-szolgálat terén, valamint azt a meggyőződését is, hogy Világszolgálati Bizottsága mindig készen fog állani, amikor időről-időre további lépéseket kell tenni ebben az irányban.” Amikor ezekről a jelentős határozatokról hírt adok, egyúttal felhasználom az alkalmat arra is, hogy a Magyar Egyházkerületben élő tagtestvéreinknek üdvözletemet küldj em. Amikor Dr. Smith arról tett jelentést, hogy “előzékeny és barátságos fogadtatásban részesült az egész vonalon”, azokat a szívet-melegítő emlékeket idézte fel bennem, amikor még elnökségem legkezdetén, egy pünkösti hétvégen, én látogattam meg South Norwalk, Fairfield, Wallingford és Bridgeport gyülekezeteit. Összes egyházkerületeink valamennyi gyülekezetében sehol sem találtam nagyobb vendégszeretetet
