Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected five weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK BÖJT Először a böjt csak negyven óráig tartott. Az egyházi év legünnepélyesebb napjaiban a keresztyének negyven óráig tartó teljes böjtöt tartottak, hogy ennek zavartalan elvontságában annál komolyabban szentelhessék minden gondolatukat annak a negyven órának, ami Urunk keresztre feszíttetése és feltámadásának hajnala között eltelt. Az alatt a negyven óra alatt a világ reménysége alázuhanóban volt, a történelem még a lélekzetét is visszafojtotta, a tanítványok minden várakozásukban csalódtak és bizonyosan még az angyalok is csodálkoztak — ennek a negyven órának a fordúlóin az őskeresztyének imádkozva és bőjtölve emlékeztek és feleleteket keresve szigorúan vizsgálgat- ták önnön magukat. Amíg ez a gyakorlat Urunkra irányúit, tiszta alázatosság és megerősödött reménység lett a hatása. Később azonban az egyház nagyobb és gazdagabb lett, s ezzel együtt járt intézményeinek és alkalmainak a kibővülése is. Az ünnepek két, sőt háromnaposak lettek, a negyven órás böjtöt negyven naposra nyújtották ki. Most már nemcsak a nagypéntek és húsvét közötti negyven órára gondoltak, hanem arra a negyven napra is, amikor Urunk a mi érdekünkben bő j tölt. Az első negyven órás böjtben minden ételtől tartózkodtak; már a negyven napos böjt alatt csak a péntekre szorítkozott az ételtilalom és akkor is csak a húsfélére, a vasárnapokat pedig egészen kivették a böjt alól. Mint oly sok más középkori gyakorlatnak, ennek sem lehet bibliai alapját találni, használták hát a hagyományt ilyen tekintély gyanánt. Az önmegtagadás azonban nagyon hamar érdemeket kereső tüntetéssé lett, a megigazúlás itt is cselekedetekre akart hivatkozni. Pedig hát nem külső gyakorlatok azok, amikkel fel kell hagynia annak, aki igaz böjtöt akar tartani. Ugyan bizony merné-e valaki jó lélekkel csak meg is kísérelni, hogy az Úr Krisztus keresztfán való szenvedésével azt állítsa pár- húzamba, hogy lemondott a húsételről vagy az italokról vagy a táncolásról erre a negyven napra?! Nem ilyen lemondást vár az Úr az övéitől! Hanem vár tőlünk Érte és Vele való imádkozást, mint attól a kiválasztott három tanítványtól várta ott a Getsemáné kertben; várja, hogy Vele virrasszuk át a közelgő katasztrófa kitörése előtt oly vészjóslóan csöndes órákat; várja, hogy készek legyünk Vele együtt élni át — másokért imádkozva — a tragédia vaksötét fekete napközepét. Igen, Jézus azt várja és kívánja tőlünk, hogy a böjt idején még teljesebben Vele legyünk, szinte együtt dobogj ék a szívünk az Övével — és bizony nem volt még a világtörténelemben olyan időszak, amikor nagyobb szükségünk lett volna arra, hogy Vele együtt legyünk! Esedezzünk hát hozzá szívünk mélyéből: Légyek Benned, Te én bennem, Jézus, engedj Hozzád mennem, Ha Te is hozzám jöttél; Adjad: legyek a Te híved, Essék meg rajtam hű szíved, Ha kegyelmedbe vettél; Mert nincs más kincs, Mely hívekkel, bús szívekkel Jól tehetne, Boldogságot szerezhetne! Óh gyöngyös drága korona, Embernek, Istennek fia, Menny áldott szent gyümölcse! Szívemnek vagy lilioma, Édes evangélioma, Kedvességeknek kincse! Eggyem, lelkem, Szép violám, égi mannám, Eledelem: Rólad el nem feledkezem!
