Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 GYÜLEKEZETEK CLEVELAND West Side (ER) Lelkész: Daróczy Mátyás Tudtunkkal ez az egyetlen gyü­lekezetünk, melyben a lelkész nem a közgyűléseken évenként vagy fél­évenként, hanem a presbiteri gyű­léseken havonként teszi meg jelen­tését, ami rendesen felöleli a gyü­lekezeti életnek egész mezejét. A legutóbbi havi jelentésből — rész­ben érdekes mintaképpen is — rész­letes kivonatot közlünk az alábbiak­ban: Isten áldó kegyelme és segedelme megnyugodott rajtunk és így eleget tudtunk tenni kötelességünknek. — Istentiszteleteinket megtartottuk. A hónap első vasárnapján ujbori hála­adás alkalmából megterítettük az Úr asztalát, mihez 233 testvérünk já­rult. A vasárnapi iskolában és a konfirmándusok osztályában a hit­oktatás folyamatban volt. Vasárnapi iskolai tanítóinkkal Stone theológu- sunk minden vasárnap délelőtt ta­lálkozott és előkészítette őket. A magyar vasárnapi iskolában a taní­tást Dr. Szakács István és neje vé­gezték. Ugyancsak Dr. Szakács Ist­vánná végzi a tanítást a hétköznapi magyar iskolában is. — TESTŰLE- TEINK: A Magyar Énekkar Szent- miklóssy Zoltán kántor-tanító veze­tésével, az Ifjúsági Énekkar Koos Lillian angol orgonista vezetésével gyakorlatozott rendszeresen. Temp- lomsegélyző Nőegyletünk, a Fiatal Asszonyok Köre, a Mária-Márta Kör gyűlései megtartotta és ügyeit in­tézte. Az angolnyelvű ifjúság teljes beszervezésén Stone theológus dol­gozik. Kérnem kell presbiter test­véreimet, hogy e téren is legyenek segítségünkre azzal, hogy fiainkat, leányainkat buzdítsák a részvételre. Örömmel jelentem azt is, ami mind­nyájunkat boldogokká tesz, hogy az első lépések megtörténtek az irány­ban, hogy az újonnan bevándorolt ifjúság részére újra megszervezzük a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet itt a szabad földön. Mindannyian tud­juk, hogy ezt a testületet otthonn a kommunisták betiltották. Most az ifjúság, melyet ott ők kommunistává akartak nevelni, most itt legelső cse­lekedetével pontosan ennek a szerv­nek a feltámasztását kívánta. Éhez az uj csoporthoz eddig körülbelül 45 ifjú tartozik. Kiss Imre az elnökük, aki e címen hivatalból a presbité­riumnak is tagjává lesz. Megválasz­tották a teljes tisztikart. Gazdasági ülésüket a hónap első vasárnapjá­nak délutánján tartják és kérik a presbitérium szerető gondoskodását és jó tanácsait. A lelkész mint ta­nácsadó szerepel közöttük. Közegyházunk megbízásából ve­lünk volt közegyházunk egyik ve­zető embere, Dr. Perry Smith, ki a közegyház munkakörét ismertette velünk. Gyülekezetünkhöz több uj tag csatlakozott: régiek és újabban ér­kezettek. Fogadjuk őket szeretettel. Lássa meg a presbitérium minden tagja, hogy olyan ő a gyülekezet­ben, mint a jó családapa a család körében: jóakaratú segítő testvér és barát, példaadó mindenben. Református Egyesületi Hetet tar­tottunk, melynek keretében reformá­tus értékeinket jobban megismerte gyülekezetünk tagsága. A presbitérium határozata értel­mében ötezer dollárt takarékbetétre helyeztünk. Termeink közűi három szobát és az emeleti folyosót kifestettük. Kish Viktor egyháztagunk most a lakást festi. Fel kell hívnom a presbitérium tagjainak figyelmét a díjtalan zon­gora - leckékre, miket gyermekeink minden pénteken este dijtalanúl kap­hatnak a város jóvoltából, mely kérésemre a zongoratanárt kihelyez­te hozzánk. Hívják fel erre tagjaink figyelmét. Templomsegélyző Nőegyletünk sü­temény - kiárúsítást rendezett, mely nagyon szépen sikerült és 70 dollárt meghaladó haszonnal járt. Szintén szépen sikerűit a Fiatal Asszonyok disznótoros vacsorája, mely ma már szinte hagyományossá vált közöttünk. Mint már említet­tem, a Fiatal Asszonyok köre fe­dezte a vasárnapi iskolában az ösz- szehaj tható válaszfalak és a lépcső­ház beburkolásának költségeit, ösz- szesen 661 dollárral. Egyháztaná­csunk fejezzte ki a buzgóságuk ál­tal megérdemelt elismerést. A Mária-Márta Kör, a női cso­portok legfiatalabbika, táncmulatsá­got rendezett, ahol az itt született régebbiek és az újonnan érkezett ifjak találkozhattak egymással. — Kellemes szórakozás, ismerkedések, erkölcsi és anyagi haszon volt az eredmény. Árvaházi vasárnapot december 15.-én tartunk; a jegyeket nőtest­véreink árúsítják. Vegyünk részt ezen is. EZ A RÉSZ MÁR MINDEN GYÜLEKEZETNEK SZÓL: Olyan szép látni ennek a gyüle­kezetnek az erőteljes haladását még innen a távolból is. Igazi lelki él­vezet vele egyszer-egyszer találkozni is a sajtóvasárnapokon. Ezekre azon­ban még teljesebb örömmel menne el a lapszerkesztő, ha egyszer már azt az értesítést kapná e szép gyü­lekezet nagyszorgalmú és fáradha­tatlan lelkészétől, hogy végre tel­jessé teszik egyházi életüket és meg­rendelik Egyházunk magyar és an­gol nyelvű lapjait minden egyes tagjuknak. Valamikor már járatták is. De ahogy már nem egy gyüle­kezetben történt, mikor a megújí­tásra került a dolog, akadt egy-két erőshangú ember, aki leverte a töb­bit a szokott érveléssel: miért fi­zessük az egyházunk pénzéből olya­nok számára is előfizetést, akik nem akarják olvasni a lapot? Aki akarja, rendelje meg a maga pénzén! — És ilyenkor a szelíd lapszerető tagok elhallgatnak, mert nem szeretnek haragosan beszélő emberekkel vitat­kozni, és elbukik a lap ügye. Mi azonban azt hisszük, hogy ezen a fokon már túl van a mi gyülekeze­teink legnagyobb része. Akik meg­értik, hogy nem annyira annak a lapot-nem-olvasó tagnak az érdeke az, hogy járjon neki az egyház hi­vatalos lapja, hanem MAGÁNAK AZ EGYHÁZNAK AZ ÉRDEKE! Mert csak így lesz belőle is az egyháza ügyeit jobban megértő em­ber, és a keresztyéni hivatásnak is jobban megfelelő egyháztag! Jön az évi közgyűlés. Cleveland- ban is, másutt is: intézkedjünk a gyülekezeti előfizetés bevezetése ér­dekében. Hadd mondjunk erről jó hírt is: az egyházmegyéinkben már beállított lapbízottságok közűi EGY már nagy­szerűen dolgozik: a nyugati egyház­megyében, ahol Csia Kálmán lel­készünk, lapunk kitűnő beszély-írója a bizottság elnöke. Tőle kaptuk azt a kedves hírt, hogy chicagói south-sidei egyházunkban, chicagói west-sidei egyházunkban és kalamazoói egyházunkban most fogják bevezetni a gyülekezeti előfizetést. Isten áldja meg és hajt­sa végre jó szándékukat! Mi pedig köszönjük a jó hírt és kárjük még- nem-előfizető gyülekezeteinket, hogy kövessék a nyugatiak jó példáját! Az idő már rövid! Munkálkod­junk, míg nappal vagyon, mert ha eljő az éjszaka, senki többé nem munkálkodhatik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom