Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 13 mekkorában református lelkipásztor rejtegetett a faji üldözés idején, és annak az egykori, holland származású, YMCA titkárnak az ado­mánya, aki az első világháború után három­ezer magyar hadifogoly között dolgozott Szi­bériában. Amerikai tégla és orosz bádog talál­koznak benne annak jelképéül, hogy Krisztus­ban ma is egyesülhet Kelet és Nyugat.” Egy első és kilencedik gyermek keresztelője, két testvérpár esküvője, délutáni evangelizáció volt mindjárt aznap a kis templomban, mely­nek tornyába méltó helyére került az egykori pásztorharang. Az ünnepség után láncos bográcsokban fő­zött birkapaprikással vendégelte meg a hetven vendégszerető pásztorivadék család a nyolcszáz vidéki vendéget. Áldja Isten amerikai atyánkfiáit, kedves jóltevőinket! Hálásan köszönjük, hogy segítet­tek a szent cél elérésében! Atyafiúi köszöntéssel a Móricgát-pusztai református egyház presbitériuma. HELYREIGAZÍTÁS Előző számunkban tévesen írtuk azt, hogy a múlt évben az Ausztriába menekült reformátusok között dolgozók lelkészek a magyarországi konvent megbí­zásából végezték ezt a munkájukat. A konventnek egyáltalán semmi része nem volt ebben. A tévedést valószínűleg úgy követtük el, hogy a megelőző (D. P.) menekülésnek az idejére gondoltunk, amikor még tény­leg a konvent intézkedett az ő lelki gondozásuk felől. Rendkívül sajnáljuk a tévedést és bocsánatot kérünk érte. Szerkesztő “TEEN-AGERS” (Folytatás az 5,-ik oldalról) leány is, akiknek az életkora 14 és 17 év kö­zött van. Az egyházak feladata e problémával szem­ben nem az, hogy megállítani próbálja ezt a koránérési folyamatot, sem nem az, hogy biz­tonsági szigeteket próbáljon teremteni az egy­házakhoz tartozó ifjúság számára a társadalom kívülállóinak tengereiben. Sem a negativ, sem az elszigetelő kísérletek nem vezettek ered­ményekre. Az egyház feladata az, hogy ezt a roppant ifjúsági energiát építő módon nyergelje meg és vezesse el az ifjúságot a Krisztus mellett való személyes döntéshez. Tizenhat millió — huszonnégy millió “teen­ager”! Mekkora aitó az alkalomra! Fel tud­juk-e kellőképpen használni?! A FECSKE Betévedt a templomba a fecske és nem találta meg az útat vissza a szabadba. Fent röpködött a magasban. Neki-nekivágódott az ablakoknak. Ilyenkor nagyot kappant. Az ab­lakok ellentálltak. A fiatal lelkipásztor minden áron létrát akart hozatni s kinyitni egy felső ablakot. Az öreg harangozó azonban türelemre intette. Majd ha elfárad, lejjebb száll, meg­találja az ajtót. Úgy is lett. A kis fecske bele­fáradt az erőlködésbe. El-eltikkadt, már alig- alig mozgatta a szárnyacskáit. Egyszer csak le­esett a templom kövezetére. Ép a nyitott ajtó elé. Abban a pillanatban, mint a villám, ki­repült az ajtón. A magasban hiába erőlködött, a mélységben megtalálta a szabadúlás útját. Ez a mi életünk képe. Mindenáron a magasban keressük a mi életterünket. Feljebb, feljebb! Neki-nekivágó- dunk olyan akadályoknak, amelyek szemmel nem láthatók. A magasban levő ablakok biz­tatnak a szabadúlással, de amikor nekikrepű- lünk, visszavetnek. Addig-addig erőlködünk, míg belefáradunk a saját erőnkkel való megszaba- dúlás keresésébe, leszállunk vagy leesünk a mélységbe s ott nyílik meg előttünk a szaba­dúlás útja. “Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (I. Péter 4:6.) ÁGOSTON SÁNDOR, jugoszláviai püspök

Next

/
Oldalképek
Tartalom