Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 In the eyes of the Hungarian people, your office was a great office, and as someone said, “great offices will have great talents.” Yes, your office was a high office, because you loved and helped everyone. You were doing great deeds with little means. The world knows nothing of its greatest men, but the Hungarian Reformed Churches know Dr. Charles E. Schaeffer, and they will never forget him! Great men are they who see that spiritual force is stronger than any material force. Dr. Schaeffer was able to combine both forces. You, Dr. Schaeffer, were a true friend, and not a boss of the Hungarians. Still, many of us called you a “bishop”, because everyone felt that you were a strong defense for us. As a true friend, you were understanding, and you always trusted us. “The man who trusts men will make fewers mistakes than he who distrusts them.” As a true friend you were always ready to help. “When a man does a noble act, date him from that.” You, Dr. Schaeffer, never closed your ears to any just request! Your guide was the Scripture: “Bear ye one another’s burdens and so fulfill the law of Christ” (Gal. 6:2). As a true friend, you loved the Hungarians. Where love is, there is God also! “Love is the key to the universe which unlocks all doors.” And the members of the Magyar Synod and all the Hungarians may rightfully say today of Dr. Schaeffer: “He brought me to a banqueting house and his banner over me was love.” “It takes so little to make us glad; Just a cheering clasp of a friendly hand; Just a word from one who can understand, And we finish the task we long had planned, And we lose the doubt and fear we had — So little it takes to make us glad!” Yes, we are glad, because we see in your life that “He who wishes to secure the good for others has already secured his own” (Confucius). “God resisteth the proud, but giveth grace to the humble” (Jas. 4:6). We love, respect and honor you, Dr. Schaeffer! Someone said: “Show me the man you honor, and I will know what kind of a man you are, for it shows me what your ideal of manhood is, and what kind of man you long to be.” We thank God for your life and for all that we have received from God through you! May God bless you, and give you health, strength and the Crown of Life! DR. SCHAEFFER JUBILEUMA Január 3.-ik napján — vidékünkön csodálatosan ragyogó szép tiszta napon — ünnepeltük meg Philadelphiában, a testvér-szeretet városában annak a férfiúnak a 90.-ik születésnapját, akinél jobban aligha töltötte be valaki a testvér-szeretet krisztusi parancsát. Mintegy száz vezető-férfiú gyűlt össze a pompás Maca- lister-csarnokban rendezett bankettra; legtöbben elhozták a feleségüket is. Az ebéden Dr. Weiler volt az áldomásmester, aki lapunk szerkesztőjét imádkozásra, majd egymás után Dr. Meck szemináriumunk igazgatóját, Böszörményi István egyházkerűleti elnökünket és Dr. Mackey főtitkárunkat kérte fel szólásra. E szép három beszéd közűi teljes egészében közöljük Magyar Egyházkerületünk elnökének beszédjét, mit a következő szavakkal zárt be: Úgy hallottuk, hogy Dr. Schaeffer még most sem vett írógépet, hanem maga kezével ír, hát a Magyar Egyházkerület nevében adunk neki egy szép Schaeffer-írószettet. Dr. Mackey pedig egy hatalmas albummal ajándékozta meg az ünnepeltet, amibe Egyházunk vezetőinek és lelkészeinek üdvözlő-leveleit kötötték szép piros bőrkötésben; ezenfelül borítékot is adott neki, a- mint már ez az ilyen jubileumokon még a magyarok között is szokás. Ennek e jubileumnak pedig erősen magyar jellege volt, bár nem a jelenlevők száma miatt, mert az említetteken kívül csak a két new-yorki lelkészpár volt ott: Dr. Takaróék és Kovács Imréék. Úgy a felszólalók, mint maga Dr. Schaeffer is az üdvözlésekre adott válaszában, nagyon szépen emlékeztek meg arról a szeretetről, amivel őt a magyarok mindenkor körülvették, hiszen elmondhatták, hogy “ő szeretett minket először”. Olvasóinkat bizonyosan érdekelni fogja, ezért közlünk képet is erről a szép ünnepélyről. Magyar olvasóinkat pedig külön megkérjük, hogy ne nehezteljenek, amiért az angol szövegeket közöljük, átfordítás nélkül; úgy éreztük, hogy a sok szép írás közül, amivel e legkiválóbb emberünk jubileumát megtiszteltük, legalább ezt az egyet hadd tarthassa meg ő is emlékűi, mit pontosan a mi nevünkben mondott neki Magyar Egyházkerületünk elnöke. Bizonyosra vesszük, hogy megbocsátanak ezért olvasóink. — És ezzel befejezzük Schaeffer- jubileumi közleményeink sorozatát, bezárván azt (helyszűke miatt mai számunk második oldalán) azzal a képpel, mely ezt a mi drága vezetőnket a Magyar Egyházkerülettől kapott emléktáblával ábrázolja. Őt pedig éltesse jó Istenünk, hogy olvasóinkkal együtt megérje még a száz éves jubileumot is. (Csak a szerkesztő lesz más akkor, aki majd arról beszámol.)
